tag:blogger.com,1999:blog-30656627545506868162024-03-13T01:21:17.054+01:00Maricka családjaMarickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.comBlogger124125tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-49934091882507697182021-11-18T14:29:00.002+01:002021-11-18T14:42:06.479+01:0028 hónap és 1 hét avagy ikreket szoptatni és már nem...Előre szólok, hogy brutál hosszú lesz, és még így sem sikerült minden gondolatot kiírnom magamból, de az elválasztás azért valahol nekem is fájdalmas volt...
Kezdem a végén, mert nem úgy és nem akkor ért véget, ahogyan terveztem, de végülis így egy hónap távlatából mondhatom, hogy sikerült, talán nagyobb sérülés nélkül elválasztani őket. Egy vizsgálat miatt 24 óráig ki kellett hagynom a szoptatást, de mivel már úgyis készültem rá, hogy elbúcsúzzunk, nem teketóriáztam. A vizsgálat előtti napon, ebéd után mondtam nekik, hogy nincs több cici, beteg, mesélek, énekelek alszunk. Ennek többször is nekifutottunk már korábban, voltak napok, amikor pár perc után hajlandóak voltak elengedni, és hozzámbújva elaludni. De ez most más volt, ők is érezték, és én is eltökélt voltam. Így aztán félóra zokogás, hiszti, pólótépés, ordítás következett. Peti kezdett fáradni, rajta már azt láttam, hogy hajlandó lenne elaludni, lefeküdt mellém a kanapéra. De Misó hajthatatlan volt, csak sírt és kiabált: de cici kell, cicizni akarok! Nem sokon múlt, hogy én is el ne sírjam magam... Végül kitaláltuk, hogy menjünk fel, és próbáljunk meg ott aludni. Addigra már olyan fáradtak voltak, hogy végülis feljöttünk, meséltem, énekeltem és el is aludtak kb. 15 perc alatt. Este mondtam a család többi tagjának, hogy legyenek türelmesek, maximum félóra sírás lesz, de ki kell bírni. Végül este szinte csak Peti sírt, ő sem túl sokáig. A kutyusos mese, amit előtte hetekben kezdtem nekik mesélni, teljesen megnyugtatta, szorosan hozzámbújva hallgatta, makd énekeltem még és szépen elaludtak. Másnap már a délutáni alvás is könnyebben ment, majd este azért rázendítettek még, de végül napról napra hamarabb abbahagyták a sírást. Misó a biztonság kedvéért még mindennap megkérdezi, hogy meggyógyult-e már a cici, és annyira cuki, hogy néha legszívesebben visszatáncolnék, de tudom, hogy jobb most már így mindannyiunknak 🥰
Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán eljutunk idáig... a terhesség vége felé beszereztem egy mellszívót és egy szoptatós párnát, és gondoltam lesz, ami lesz, megpróbáljuk. Pirót nem úgy, és nem addig tudtam szoptatni, amíg szerettem volna. Szerencsére Dénessel már ügyesebbek voltunk, ment minden, mint a karikacsapás, és ő is 27 hós koráig szopizott.
De ikrekkel még nem volt tapasztalatom. Anya nem sokáig tudta az ikertesóimat szoptatni, talán 7 hetesek voltak, amikor tejlázat kapott, és akkoriban az volt a szokás, hogy akkor elapasztják. Emlékszem, ahogy ült a fürdőkádban, és a forró vízben próbálta a csomókat kimasszírozni, emlékszem a fájdalmára 😔 Viszont tökjó buli volt, hogy utána cumisüvegből mi etethettük a babákat 😁 Szóval úgy voltam vele, hogy ha nem sikerül, akkor kapnak tápit, vagy egyikük tápizik, vagy mi tudom én... ösztönből készültem sokmindenre, vettem 4 cumisüveget, biztos ami tuti. Végül kettőt bontatlanul adtam tovább, a másik kettőből próbáltam néha vizet adni nekik, de minek... Na erről majd később 😉
Szóval megszülettek, amiről elég részletesen írtam anno... Petit megkaptuk aranyórázni, és rögtön szopizott is szépen. Misót sajnos el kellett vinni, de azt gondolom, hogy mivel nagyon rövid ideig (kb. 7-8 órát) tartott a szeparáció, és utána mindent próbáltam bepótolni (bőrkontaktus, azonnali szopizás), teljesen ügyesen adaptálódott ő is. Elelinte felváltva etettem őket, de egyszer a kórházban is volt egy olyan szituáció, amikor kénytelen voltam egyszerre ciciztetni őket. Éppen bejött az egyik nővérke, és teljesen elámult, hogy mennyire ügyes vagyok, na ez azért lökött egy nagyot az önbizalmamon. Otthon aztán jópár napig írtam, hogy ki, mikor, mennyit szopizott, na nem mennyiségre, mert az nagyjából öngyilkosság lett volna, hanem csak kb. percre. Aztán szépen lassan összeszoktunk, és szépen lassan kialakult a tandemezés. Na ez most így leírva egy mondatban nagyon jól hangzik, de hogy mennyi könny volt mögötte... Szóval nehéz, iszonyatosan nehéz, borzasztóan fárasztó és megterhelő testileg és lelkileg is. Így én most innen küldök minden szoptató ikres anyukának hatalmas ölelést és erőt! Csodásak vagytok! Fantasztikusak vagytok! Szupermamik vagytok! És itt is köszönöm mindenkinek, aki azokban a hetekben engem támogatott, erőt adott, tanácsot adott, vagy egyszerűen csak nem piszkált. Leginkább a családomnak köszönöm! Hogy elviselték, amikor tényleg egész nap a kanapén ültünk a fiúkkal, vagyis én ültem, ők meg rám voltak csatlakozva. Hozták a kaját, piát, adtak nekem könyvet, távirányítót, telefont. Elviselték hogy büdös vagyok, hisztis vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell: gyorsan fogjad meg az egyiket 😄 Szegény Piroska egyszer tényleg megjegyezte, hogy ezek most komolyan egésznap ciciznek??? Szóval nagyon kevés időm volt a többiekre, és ha nem ilyen nagyok és ügyesek, akkor valószínűleg sokkal hamarabb feladom, és tápit kapnak a fiúk. De nem így lett. Túléltük az első hónapot, és a fiúk híztak. Minimálisat ugyan, de a doktorbácsink és a védőnénink is támogató volt. Azt mondták, ha csak minimálisat is híznak, nem kell tápi. Én bíztam bennük, bíztam magunkban. A következő hónapban már jobban híztak. Én is hozzászoktam az alváshiányhoz, kezdtünk összehangolódni. Aztán egyre nagyobbak lettek, forgolódtak, legurultak a sima szopis párnáról, így újabb mentőöv kellett. Nem tudom, hogy ki volt az, aki feltalálta az ikres szoptatóspárnát, de egy zseni volt (valószínűleg ikres anyuka 😁)
Ez egy merevebb, vastagabb U-alakú szivacs, aminek a közepére beültem én, őket meg szépen kétoldalról rá tudtam fektetni, így hónaljtartásban, bár néha keresztben és összevissza is ment a tandemezés. Aki végzett, azt félkézzel simán a vállamra dobtam büfizni, vagy hasra letettem magam mellé. Körülbelül 7-8 hós korukig működött,akkor már túl nagyok voltak, forgolódtak, másztak, tudtak nagyjából ülni. Azóta egyszerűen csak mellém ültek. Hát nem kicsit deformálódtam el ciciügyileg 🤣 De mivel nálam ez sosem volt központi kérdés, vagyis kb. 20 éves korom óta nem az. És hála annak is, aki feltalálta a pushupot 😘
Kicsit elkanyarodtam, de végülis témába vág. Szóval voltak azért problémák is, nehogy már minden fáklyásmenet legyen. Először is a nyár, amikor megszülettek nagyon meleg volt. Ott izzadtunk az 50nm-es zuglói panelban, sétálni többnyire csak este mentünk le. Eléggé bizonytalan voltam, hogy kell-e nekik az anyatejen kívül más folyadék, ezért néha próbálkoztam. Egy kis víz, egy kis babatea. Aztán arra lettem figyelmes, hogy napok óta ott áll a cumisüvegben valami. Szóval nem, nem kell. Igény szerint szoptatott babának bőven elég az anyatej. Na igen, igény szerint ikrekkel? Hát ez volt a másik dilemmám. De a fiúk ezt is megoldották. Nem mondom, hogy percre pontosan, de a második-harmadik hónapra kialakult valami napirendszerű folyamat. Nyilván minden héten tettek bele egy kis csavart, hol ennek,hol annak volt nyűgje, hasfájása, anyaigénye. A növekedési ugrásokat is pár nap eltolással időzítették, nehogy már letudjuk egyszerre, ahogyan a fogzást is. Szóval volt valamiféle ritmusunk, helyenként szólóműsorral 😁 De igény szerint kaptak cicit egészen 19 hós korukig. Akkor jött el nálam az első besokallás, mert akkor kb ugyanannyit szopiztak, mint újszülött korukban. Közben természetesen már ettek mindenfélét, ugyanazt, amit a család többi tagja. És tudtam azt is, hogy ez egyfajta szeparációs szorongás vol2., de nekem akkor ez sok volt, ezért elkezdtem csökkenteni a nappali szopik számát. Előbb a délelőtti komfortot vettem el, aztán a délutánit, majd a koraestit is. Így maradt reggel-délben-este, de hamarosan bevezettem a reggeli kakaót, mert ez anno Dénesnél is bevált. És a fiúk is szépen elfogadták, sőt most már a csőröspoharakat is elvitte a kukásautó, és szépen bögréből isznak, mint a nagyfiúk.
Szóval utoljára maradtak az altatós cicik, és amiről nem beszéltünk 🤪 az éjszakák 🙄🥴😨😭 Azok a sokszor túl hosszú, sokszor átkozottul rövid éjszakák. Hát túléltem, és ami a legszebb, azóta egy-két kivételtől eltekintve minden éjszakát átalusznak 😁😇🙏 Mondjuk az esti altatás az eddigi 15 percről 120 percre nőtt, de nyilván ez is változni fog idővel. Így visszanézve majdnem 2.5 év távlatából nem is tudom, melyik volt a legbrutálisabb időszak. De volt olyan széria, amikor akár 10x is ébredtek fejenként, és persze nem egyszerre. Nagyon komoly alvásdeficiteim voltak, amitől totál ki tudtam borulni napokra. Zombi voltam és sárkány 😒😔😥 De napközben nem tudok aludni, no meg ismerjük a gyerekeket, ugye? Flexelnek, fúrnak, kalapálnak a szomszédban, a gyermek édesdeden szuszog. Anya ledől a kanapéra: a gyermek már fel is ébredt...
Nagyon sok gondolatom van még, de egyrészt így is jó hosszú lett (2 hete írom), másrészt azok annyira "szakmaiak" meg mélyrehatóak, hogy talán egy másik fórumon osztom majd meg. Mindenesetre ikreket szoptatni igény szerint is lehetséges, nagyon jó, de nagyon nehéz dolog. Ami miatt viszont könnyű, hogy bárhová mehettünk, mert mindig volt velünk két zacsi friss tej 😂Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-52029786007762635002021-04-29T14:22:00.000+02:002021-04-29T14:22:54.257+02:00EDEDÜÜÜL!!!<p> Nos, igen. Közeleg a "terrible two", nálunk duplán is 🙃 Néha vicces, máskor úgy érzem, feladom, kész, vége, nincs több eszközöm. De a nap mindig lemegy, és másnap újra felkel, a felhők mögött pedig mindig süt... és egyéb közhelyek. Nincs mese, ezt a korszakot túl kell élni. Szerencse, hogy ritkán tör rájuk egyszerre. Természetükből adódóan, Misó az, aki borzasztóan bele tudja lovalni magát, hüppögésig, fuldoklásig tudja vinni. És az is vicces, ahogy Peti reagál minderre. Egy darabig tűri, elvonul játszani, aztán jó esetben odajön, és engem bánt, rossz esetben csinál valami irtó nagy rosszaságot. Nehogy már elfelejtsem, hogy ő is itt van 😉 Persze napjaink nagy része nem erről szól, bár az önállósodásra törekvés, és az öntudatra ébredés szinte minden tevékenységben jelen van. "Ededül" jönnek le a lépcsőn, hozzák a tejet a kakaóhoz, amibe "koszt" kell tenni 😁 "Ededül" akarnak vetkőzni, akkor is, ha nyakig kakisak 🙃 "Ededül" akarnak bent maradni, mert az udvarra kimenni mostanában, huuuu... Kezdem a figyelemfelkeltéssel: milyen jó idő van, süt a napocska, vagy éppen tökjó pocsolyák vannak, aztán bevetem a "csábító" trükköket, megnézzük kint van-e Sári, Bibi, Yoda, jött-e betonkeverő... Majd kezdődik a zsarolás, jó akkor én kimegyek egyedül, és elkezdek öltözni. Ilyenkorra valamelyikük már beadja a derekát, így jó esetben csak egyikükkel kergetőzöm a nappaliban 😊 Mire mindketten készen vannak, ahogy Misóka mondja: sapkasál nattyabátban, addigra én kezdhetem a pólómtól, ha nem akarok tüdőgyulladást kapni. Általában röpke félóra, és már kint is vagyunk. Ha az idő kegyes, nem kell bejönnünk 20 perc múlva, mint legutóbb a kedves, áprilisi hóviharból 😏</p><p>Ebédig többnyire kint vagyunk, homokozás, labdázás, egyéb kerti játékok, vagy motorozás és szomszédokkal bandázás. Néha Piró és Dénes is tudnak csatlakozni, ha éppen nincs online órájuk. Van amikor kapun kívülre is merészkedünk, de Misót szigorúan csak a kantáros hátizsákkal visszük ki. Persze mindig megígéri, hogy fogja a kezemet, de ahogy kiteszi a lábát, már húzza is ki a kezét, és "EDEDÜL SÉTÁL MIMÓKA" kiáltással, indul világot látni. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha ugyanabba az irányba menne, mint Peti. Illetve ha megvárná, amíg Peti a 127. kavicsot és a 28. botot is felszedve, és a zsebébe, én zsebembe, kapucniba, zacskóba tömködve, végre megtegyen 20 métert. Ezt még nekem is nehéz kivárni, nemhogy egy Mimókának 😁 Szóval nem érdekel különösebben, ki mit gondol, de vettem nekik hámos hátizsákot. Ikresek köreben elég gyakori eszköz, Angliában pedig már nagyon régóta használják, nemcsak ikresek. Egyelőre rövid távokat mentünk így, és mindig volt segítségem. Remélem, mire kinövik a babakocsit, megszokják, és tudunk majd szépen sétálni.</p><p>Apropó, ebéd! Kérek gyorsan elkészülő, gyerekbarát kajákat. Kifogytam az ötletekből... Amióta itthon van a 2 nagy is, minden nap kell főznöm. Mindent megesznek, mindent IS megesznek, bármit megesznek. Ez egyrészt szerencse, másrészt meg nem, mert nem tudok akkora mennyiseget csinálni, hogy 2 napra elég legyen... Szóval, kérek ötleteket 😉 lehetőleg egytálétel, zöldséghússal vagy tésztaféle legyen. Ami kizárva, az az ilyen-olyan porok, és zacskós egyebek. Próbalkoztam, hogy így gyorsabb stb, de lefújjolták. Amúgy meg igazuk van 😉 és hát na, elkapattam őket. Szerénytelenség nélkül, jól főzök, es ha van alapanyag, bármit megcsinálok. Hiszen a véremben van 😊</p><p>Ikrekre visszatérve, hisztin kívül, irtó jófejek. Mozgékonyak, beszédesek, fárasztóak persze, főleg estefelé. A vacsorák elég hangosak... De kezd fejlődni a humoruk. Peti nagy pofavágó mester, Misó pedig nagyon tud nevetni rajta. Nagyon sokat nevetünk rajtuk, velük. Utánozzák a nagyokat, és minket is. Most már egészen érthetően beszélnek, mondatokban. Egyik ebéd közben Peti felkiált: pinvin, pinvin! És mutogat a kert felé. A még kint maradt cinkegolyón verebek csipegettek éppen 😆 azóta mi is csak pingvineknek hívjuk őket. </p><p>Vannak viccesen cuki szavak, Peti pl. azt mondja "köszömön és pillonga", de amikor kér valamit, akkor szépen mondja, hogy "Anyuci légyszíves" ❤ Ma pl. rajzolt, és így szólt: "Nézd anyuci, Peti rajzolt sok csigabigát" A minap palacsintát sütöttem, állt a lábamnál: "Anyuci süt, nadon nadon finom palacsintát, Peti megeszi, hamm" ❤❤❤</p><p>Misó később kezdett beszélni, viszont bepótolja, és addig szajkózza, amíg nem válaszolsz, nem figyelsz rá. Nemcsak mondatokat mond, hanem már jópár dalocskát, mondókát is. Néha nehéz ugyan megfejteni, pl. "halmadikkövetvág", de azért legtöbbször rájövünk. Kedvencei: Csigabiga, Mókuska, mókuska, Abcd - angolul 🙃 és van egy-két butácska mondóka, amit a nagyoktól tanult. Sokat nevet, vicceket csinál magának 😁 Igazi kis érzelembomba. </p><p>Annyira szívják magukba az információkat, a tudást, hihetetlen. Már szinte elfelejtettem, mennyire értelmesen érzékeny ez a korszak, de egy-egy villanásukban, arckifejezésben, elmélyült mozdulataikban visszaköszönnek Piroska és Dénes 8-9 évvel ezelőtti dolgai. Négyen együtt is fantasztikusan el tudnak játszani, és ez annyira jó. Látni a nagy 10 és 11 évest, hogy még ők is önfeledten bele tudnak merülni a játékba. Hálás vagyok ezekért az élményekért, és néha inkább lekapcsolom a főzőlapot, és csak nézem, hallgatom őket ❤<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwk009lQuWVHrDjL-4HAilSv2fv-iLmZoMF6WCAB-lnMVr66ZwdCbyerto2yUwR4D-akpzJceAymMd31RpwEjO-A7AsCvUtSJc_-P2KuM3ZBDRVrTPpGETas_9I_RasSMJ4AxHMxjulQB6/s4000/20210325_161027.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwk009lQuWVHrDjL-4HAilSv2fv-iLmZoMF6WCAB-lnMVr66ZwdCbyerto2yUwR4D-akpzJceAymMd31RpwEjO-A7AsCvUtSJc_-P2KuM3ZBDRVrTPpGETas_9I_RasSMJ4AxHMxjulQB6/s320/20210325_161027.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fűben bogarászás</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6hxTIWkL5UtPswjHvM6fWtPQmpBWefc7O4x4qX-1VUXFk0M9LG2uAr17D4Ht3h2_bKlN21bgl6C2Z2usi4n17EloD9d0dCcqi7a7VQpA90nEemq8fXf_QcKmUmYnmGWviOLf2oQo9fJBp/s4000/20210401_170355.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6hxTIWkL5UtPswjHvM6fWtPQmpBWefc7O4x4qX-1VUXFk0M9LG2uAr17D4Ht3h2_bKlN21bgl6C2Z2usi4n17EloD9d0dCcqi7a7VQpA90nEemq8fXf_QcKmUmYnmGWviOLf2oQo9fJBp/s320/20210401_170355.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kerítésen kukucskálás</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl5Ilu3rYfdvD6glykSzO5jqKG7hUzK5Pt1MZfaD73lFemm6k9qLFmA3q6auKVPq_7_uZypjNW9et50a70AE2utAdypd1sIQQIIAl5OQIacgIfoTCw4rumuvHs9ytIfj0CSLNeJlEO_Om6/s4000/20210410_153354.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl5Ilu3rYfdvD6glykSzO5jqKG7hUzK5Pt1MZfaD73lFemm6k9qLFmA3q6auKVPq_7_uZypjNW9et50a70AE2utAdypd1sIQQIIAl5OQIacgIfoTCw4rumuvHs9ytIfj0CSLNeJlEO_Om6/s320/20210410_153354.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kereszthez kirándulós</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT_k9XLx2bwlD2MJvV3emxe82KzBorz1OxtAsf6oMmsGghc1IMdRPHnpJaEsPi_R-PjBicu8aZ_6e8xrBpGLJCNTev2Hfzq-RcEwtPGSr6_bigTS-l4-sKvX-cEfjIErQhzOLwylicX9i6/s2678/20210417_204853.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2678" data-original-width="2226" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT_k9XLx2bwlD2MJvV3emxe82KzBorz1OxtAsf6oMmsGghc1IMdRPHnpJaEsPi_R-PjBicu8aZ_6e8xrBpGLJCNTev2Hfzq-RcEwtPGSr6_bigTS-l4-sKvX-cEfjIErQhzOLwylicX9i6/s320/20210417_204853.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dunába kavicsdobálós</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF5kLAM4Lr1KkppBIT15-J0Qnf-YDguSXplc1AXzkIrnjUnWGM4GGhpha4tqb1LYhx0XeVTQtf6K4QGuDo7HQB-lZ3cJFQCIxyxN10ljrm5QGHIga-c3APwr7mpI_oNv5gQ-XU0s4GYU7M/s4000/20210420_162219.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF5kLAM4Lr1KkppBIT15-J0Qnf-YDguSXplc1AXzkIrnjUnWGM4GGhpha4tqb1LYhx0XeVTQtf6K4QGuDo7HQB-lZ3cJFQCIxyxN10ljrm5QGHIga-c3APwr7mpI_oNv5gQ-XU0s4GYU7M/s320/20210420_162219.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Misót sétáltatós</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLfQIwuH7OinyNuHh-0Mado2IPtTWnYhQKU8qsAEAaX3e1QsicA7QCMxm7vWay34bNekJAxGLmfel2dF4yuScTHGnVX3_g2uonugdx-qUnoVAbwwcqo0q6oMPs4I3d1tfPcAvJkCfbDB-P/s4000/20210421_160943.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLfQIwuH7OinyNuHh-0Mado2IPtTWnYhQKU8qsAEAaX3e1QsicA7QCMxm7vWay34bNekJAxGLmfel2dF4yuScTHGnVX3_g2uonugdx-qUnoVAbwwcqo0q6oMPs4I3d1tfPcAvJkCfbDB-P/s320/20210421_160943.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Yodanézős</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2by407l1QhMmOUHbl11aMQc1n95f8LkiwuQfy6jOWVgGz-ajdYNXViMVUBvzsEMnMDtiTX0mFBE9QUDFWfLjGplTJapMJbfvS0gJbgx4UHMr6uB3c5Oco_EkhvnFxCIbecbsGKAUx21NW/s4000/20210422_183658.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2by407l1QhMmOUHbl11aMQc1n95f8LkiwuQfy6jOWVgGz-ajdYNXViMVUBvzsEMnMDtiTX0mFBE9QUDFWfLjGplTJapMJbfvS0gJbgx4UHMr6uB3c5Oco_EkhvnFxCIbecbsGKAUx21NW/s320/20210422_183658.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyugodt másodpercek</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE7fD9DZP4Y0UXnpyTB_TWGdUUjETcBQ9wcXgp0wDUQPWsbSqScNHYBPo68Ijufo8m1pssxqJpzqmI2hyuQN8LysrTEolg_FbIZgpoSqi7cnBba2CBInZ58hWjZuK8fTGBi2hxnC_jsnVB/s4000/20210423_143946.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiE7fD9DZP4Y0UXnpyTB_TWGdUUjETcBQ9wcXgp0wDUQPWsbSqScNHYBPo68Ijufo8m1pssxqJpzqmI2hyuQN8LysrTEolg_FbIZgpoSqi7cnBba2CBInZ58hWjZuK8fTGBi2hxnC_jsnVB/s320/20210423_143946.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Petyu</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFSRsSQh5WbPKnV4kGBTBZtiTmiPCNIxSgyh9zp6gqBmTDZo4Y8pJHl9iVDdfWnKkryACXsHjrEuE0BietuHFdTNBQsVTugAsn0An-ShXKN0VbVUUBZ0UfIONN8Xy9qsxsiRRS8Zu8IEOT/s4000/20210423_144016.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFSRsSQh5WbPKnV4kGBTBZtiTmiPCNIxSgyh9zp6gqBmTDZo4Y8pJHl9iVDdfWnKkryACXsHjrEuE0BietuHFdTNBQsVTugAsn0An-ShXKN0VbVUUBZ0UfIONN8Xy9qsxsiRRS8Zu8IEOT/s320/20210423_144016.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Misó</td></tr></tbody></table><br /></p>Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-71144262929454772872020-12-31T23:38:00.003+01:002020-12-31T23:43:13.062+01:002020. Én azért szeretlek, de nem bánom, hogy véged<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji7AxdZnYb1PPRBw1HIBzuncSWrwkH-qKRZAqNQrqWPzSdPQElyN2mejkFzqqrPaOqG437WmiAe5mTYcrJ3Jzheeqr-zMmR6S4M5IUhnjIo2kHAM4elNPbm9fW7ZoFIG4A2eD23XBD0avs/s4032/20201227_160855.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji7AxdZnYb1PPRBw1HIBzuncSWrwkH-qKRZAqNQrqWPzSdPQElyN2mejkFzqqrPaOqG437WmiAe5mTYcrJ3Jzheeqr-zMmR6S4M5IUhnjIo2kHAM4elNPbm9fW7ZoFIG4A2eD23XBD0avs/s320/20201227_160855.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alma</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCOyEUX5hgqdriEbJEE4SI_X4mQM1sDHDbMB1IuDJUsqcSdOrlEIxupOV1auB5b7u3CX9k-fx0exMLEn0HHuEE76vSJFo9DN-NFixQbPh3C7Jcaa_9o5ZNPNzWgu7TY-I-3AxqgsCNUjG/s4032/20201227_160444.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCOyEUX5hgqdriEbJEE4SI_X4mQM1sDHDbMB1IuDJUsqcSdOrlEIxupOV1auB5b7u3CX9k-fx0exMLEn0HHuEE76vSJFo9DN-NFixQbPh3C7Jcaa_9o5ZNPNzWgu7TY-I-3AxqgsCNUjG/s320/20201227_160444.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Misó</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnRQ_WtN-Qp3osP5ZfNOfFd1e3ClreYCii3eFPtWmxrRWvT3C6rsC-XNd9bNzwuqtr4r4JbWeumLfBTjt8FJ2H5-MFs3ZsXzQ_b1cSnS53k0gFCviFISARlw8nJdrv9hB17ti3UVfiK-AV/s2576/20201227_140415.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2576" data-original-width="1932" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnRQ_WtN-Qp3osP5ZfNOfFd1e3ClreYCii3eFPtWmxrRWvT3C6rsC-XNd9bNzwuqtr4r4JbWeumLfBTjt8FJ2H5-MFs3ZsXzQ_b1cSnS53k0gFCviFISARlw8nJdrv9hB17ti3UVfiK-AV/s320/20201227_140415.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fussunk! Hidegben is 😊</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAgyBWeAQ0ClPXu4MydvUbytjPSr6E-dYWcgAJYg1h4CzQ4PIui6oWv16Tev-PlfLNRVTbA_d-DGJFMbStVWcdprMzw8tmmvu2PdIJzPaGv-TbQtwA0LdIaiDs6stmXg5tenLnuDJCXDYn/s4032/20201226_130800.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAgyBWeAQ0ClPXu4MydvUbytjPSr6E-dYWcgAJYg1h4CzQ4PIui6oWv16Tev-PlfLNRVTbA_d-DGJFMbStVWcdprMzw8tmmvu2PdIJzPaGv-TbQtwA0LdIaiDs6stmXg5tenLnuDJCXDYn/s320/20201226_130800.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Igazából ez tilos... </td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidnwdS6vh1uMHWzJ72twNGok8eqVLn-il0Shvh6HDoWLTErraaogKRGVRjWWg-WbeRzzzFftjb_RLmgRsnjElSLm1TEdZRh1X18E8auiWeVgfhHO-lxgyv_ttVaZ7eS9wr2B50au9OWaPD/s4032/20201226_124927.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidnwdS6vh1uMHWzJ72twNGok8eqVLn-il0Shvh6HDoWLTErraaogKRGVRjWWg-WbeRzzzFftjb_RLmgRsnjElSLm1TEdZRh1X18E8auiWeVgfhHO-lxgyv_ttVaZ7eS9wr2B50au9OWaPD/s320/20201226_124927.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu_81FRjBg3xCz8UB39ji2UMnN6NiQvnG60QKN7yMNKha6LJUPHbEhIwzlf4pjyQgyUVonE4JHG1swD5j0WDbiSfijhyFgEi1PE3GZowy3NGMsNWw2GZSRHoca0vq-q5_jKPJD1P9MfVrm/s4032/20201226_124731.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu_81FRjBg3xCz8UB39ji2UMnN6NiQvnG60QKN7yMNKha6LJUPHbEhIwzlf4pjyQgyUVonE4JHG1swD5j0WDbiSfijhyFgEi1PE3GZowy3NGMsNWw2GZSRHoca0vq-q5_jKPJD1P9MfVrm/s320/20201226_124731.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgedah6LHiqrGF5s_p_CuNGZdZqshIriqU5RhB0RIjAkT76_pxmYEVdBsUJYPrA_rL3gXsoAx5_bvMsMxeEKzePB5oqqkkPbZ2W-eSVBbqIxXCd1mX8NTrv3WOgrzxHxkfAFTM-601VhkUG/s4032/20201226_124450.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgedah6LHiqrGF5s_p_CuNGZdZqshIriqU5RhB0RIjAkT76_pxmYEVdBsUJYPrA_rL3gXsoAx5_bvMsMxeEKzePB5oqqkkPbZ2W-eSVBbqIxXCd1mX8NTrv3WOgrzxHxkfAFTM-601VhkUG/s320/20201226_124450.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipiAK5T47s8GP8suCbk-EF9juMBSb8zJp1v721hyphenhyphen2LAcYmKxkz849Yu-1AZ9TG0kd5dFWpZCp6TzMC6dABLwFJBgYI07OarONZLjtvCTrq9TsM0VKyBh40x7zsP7xAz-1jy2EyXI-mwbjB/s4032/20201226_123531.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipiAK5T47s8GP8suCbk-EF9juMBSb8zJp1v721hyphenhyphen2LAcYmKxkz849Yu-1AZ9TG0kd5dFWpZCp6TzMC6dABLwFJBgYI07OarONZLjtvCTrq9TsM0VKyBh40x7zsP7xAz-1jy2EyXI-mwbjB/s320/20201226_123531.jpg" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Y9DZUIMrSPLzmMImWGLzHPACrG0DWCQt3iuo6tau43HAhzxQfDB1nTOT_c89npO7lDcwERxrxoR9mEmGpedb1vYRw4fMWuMcFdsU5yXGoyTbweYfNJ9Za82epENU3Ohw6k_1QQy12cRw/s4032/20201224_151534.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Y9DZUIMrSPLzmMImWGLzHPACrG0DWCQt3iuo6tau43HAhzxQfDB1nTOT_c89npO7lDcwERxrxoR9mEmGpedb1vYRw4fMWuMcFdsU5yXGoyTbweYfNJ9Za82epENU3Ohw6k_1QQy12cRw/s320/20201224_151534.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ők is olvasnak</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFPFamZZTTiEinjFbgZ9iVaRajAaFTSIep3-aPgH6edi2MZqVoo87gMI4MT55Hl7w7F8Y8UdJ0kOUIPxOz9n5WsRwgVjoFrFykTAmYcSVCXy5cHFMkU-yIWz-UzEfc6GIgk3XcywSoN32I/s4032/20201224_151521.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFPFamZZTTiEinjFbgZ9iVaRajAaFTSIep3-aPgH6edi2MZqVoo87gMI4MT55Hl7w7F8Y8UdJ0kOUIPxOz9n5WsRwgVjoFrFykTAmYcSVCXy5cHFMkU-yIWz-UzEfc6GIgk3XcywSoN32I/s320/20201224_151521.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Anyalányalába ❤</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjklgb1tIe3Bt52thdoV523-LmK6BUr2aOzeOH4VNuoi3evy8hBgSDm4ABaI3IkpQVsP9vaclsPNiXJra6-ZO4lXvhskMLIM8uU6jn5vVJ_BpwHyoFR8Mnv4EvPn2_MFp1CtEXV5ECU7EAB/s4032/20201224_151455.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjklgb1tIe3Bt52thdoV523-LmK6BUr2aOzeOH4VNuoi3evy8hBgSDm4ABaI3IkpQVsP9vaclsPNiXJra6-ZO4lXvhskMLIM8uU6jn5vVJ_BpwHyoFR8Mnv4EvPn2_MFp1CtEXV5ECU7EAB/s320/20201224_151455.jpg" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF-gfi-nQ9dG3DLx_EgsGcXKbIy53M5E5LdUBW9uavmCQRYLZFpgW9g1UAsQhoBOQNiWBrG6Q2IkQkSyOrHpassx3TO7-Qj8N91sq6H79xDUkdXNeHbIfgnp9jSJUPtPdxx7a39-NsvW-W/s4032/20201224_151030.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF-gfi-nQ9dG3DLx_EgsGcXKbIy53M5E5LdUBW9uavmCQRYLZFpgW9g1UAsQhoBOQNiWBrG6Q2IkQkSyOrHpassx3TO7-Qj8N91sq6H79xDUkdXNeHbIfgnp9jSJUPtPdxx7a39-NsvW-W/s320/20201224_151030.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ffa - így mondják</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPdImZsYusxsWs6wFV1lxCptQFgxQhyhQe7YhYx6xzVho3h9xnyKtIo0chTyAG4iWZdZFLHLOydwCblyQB8sIrrpiLPLFAmdv3vj84CSTTUjR-twvERvkloUrI2z8sJ1YL__CnKV9S_pV0/s4032/20201223_154832.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1960" data-original-width="4032" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPdImZsYusxsWs6wFV1lxCptQFgxQhyhQe7YhYx6xzVho3h9xnyKtIo0chTyAG4iWZdZFLHLOydwCblyQB8sIrrpiLPLFAmdv3vj84CSTTUjR-twvERvkloUrI2z8sJ1YL__CnKV9S_pV0/s320/20201223_154832.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi8M9GC9rxDnB9VHkmDz9c8aR0UJzm5hqMujWAvOrhm4Y1ZI89gyhPYH9ch38sOSypVUIG84LedOLmsw4VrobCstGvJPMgvFSeTiQ4AwMAqEyqOFDYBB1RaSJLF3yTxmgxVSsVOPi6ZQ6a/s4032/20201223_154800.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1960" data-original-width="4032" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi8M9GC9rxDnB9VHkmDz9c8aR0UJzm5hqMujWAvOrhm4Y1ZI89gyhPYH9ch38sOSypVUIG84LedOLmsw4VrobCstGvJPMgvFSeTiQ4AwMAqEyqOFDYBB1RaSJLF3yTxmgxVSsVOPi6ZQ6a/s320/20201223_154800.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX9KXHCXPGCdsGws6CtnRO9lpKxnvznP-7lqintCfKWs4sF5KHqc9x8RgotAh37AFwA0Y4392vJZ6W0Pw8KPLy37ADi4m7VsQAiNZdBDcqUxR8WEGVlXocmAEVF_xKBnpkNhEDG5jlan2O/s4032/20201223_100636.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="1960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX9KXHCXPGCdsGws6CtnRO9lpKxnvznP-7lqintCfKWs4sF5KHqc9x8RgotAh37AFwA0Y4392vJZ6W0Pw8KPLy37ADi4m7VsQAiNZdBDcqUxR8WEGVlXocmAEVF_xKBnpkNhEDG5jlan2O/s320/20201223_100636.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCnlAHbN1PR7FzCOVrCjqoMnyMa1Ypkz9DoyanM8X3yxiHydji0DXFTRPLUSsUYand72uSo9kx-W_weKNVRxUk221J-tUIOF3ZuheaHBmQFVk6hUuE5sfVKarwFmw9yI-L3TuDILfddJ51/s4032/20201221_124743.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1960" data-original-width="4032" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCnlAHbN1PR7FzCOVrCjqoMnyMa1Ypkz9DoyanM8X3yxiHydji0DXFTRPLUSsUYand72uSo9kx-W_weKNVRxUk221J-tUIOF3ZuheaHBmQFVk6hUuE5sfVKarwFmw9yI-L3TuDILfddJ51/w320-h156/20201221_124743.jpg" width="320" /></a></div><br />Szóval covid ide vagy oda, azért nem volt rossz évünk. Mondhatnám, a fejlődések idejét éltük, éljük. <div>Két kisbabából van immár két rosszcsont kisfiunk. Peti 12.7 kiló, 85 centi, rengeteg szót tud és kezd kis mondatokat összerakni. Misó 13.2 kiló 86 centi, iszonyat betyár, mindenhová felmászik, mindent meg akar szerezni, és hisztiiiiis. Amúgy tünemények, amikor éppen nem cincálják az idegeinket, olvadozunk, hogy mennyire cukik. Puszit adnak, magyaráznak, énekelnek, táncolnak. Misó is sokat kommunikál, de ő inkább szótagokat mond és mutogat. Vannak azért érthető szavai pl. Apa, Anya, Dédé (Dénest már az egész család így hívja 😊), alma, mivel nagyon szereti az almalevet. Aztán vannak babaszavai: tika (túrórudi), diga (bogyó, gabonapehely), meg vannak, amiket próbalunk a hangsúlyból vagy a mutogatásokból kitalálni. Sajnos ha nem megy, nagy bajban vagyunk. Misoka ugyanis dühös lesz, és ezt hallani a szomszéd faluban is. Kezdődik már a földön fetrengés is. Mindketten szokták alkalmazni... hurrá sáros idő. Elvileg korai lenne még a hisztihez, de ha jól tudom ez összefügg az éntudat kialakulásával, ami Petinél egyértelműen jelen van. Hetek óta megnevezi magát, Pétert mond egyébként 😊 időnként a tükörképét is felismeri már, ma pedig mondta hogy Péter és magára mutatott. Misót Minónak hívja, Misó magát pedig mostanában Petinek 🙃 utánajártam, hogy ikreknél elég gyakori jelenség, majd elmúlik. </div><div>Elmúlik. Ez elég sokmindenre a mottóm volt ebben az évben. És tényleg. Vannak szomorú elmúlások és vannak, amiket várunk. Pl. szomorú, hogy sosem lesznek már elölhordozós kisbabáim (talán unokáim, ha szerencsém lesz), ezért néha nagy nyűgök idején szoktam őket pár percre előre venni a kendőben. De nagyon vártam, hogy Misó elhagyja a bébiételeket és egyszercsak bekövetkezett. Már hetek óta nem nyitottunk ki üveges kaját, nincs is itthon, amit kinyitottam kb. 2 hónapja, azt kiköpték. Nem mondom, hogy sétagalopp az etetésük... legújabb dili, hogy nem akarnak az etetőszékben ülni, hanem a nagyszéken a nagyasztalnál. Nem, nem jó, ha odatoljuk az etetőszéket a nagyasztalhoz. Mindegy, majd ez is elmúlik. Most az van, hogy a kisétkezéseket jövés-menés közben vagy jó esetben padlón ülve költjük el. A reggeli-ebéd-vacsorához kegyetlenül bekényszerítem őket. Igaz, ebből néha nem jövök ki jól, de akkor is próbálkozom. Egyébként ügyesen esznek kanállal, ha megfelelő állagú az étel, és szépen csipegetnek kézzel. Kedvencük a "bo", ami párolt borsórépakukorica 😊 ehhez esznek halat, husit, sajtot. Peti szereti a "jizst"(rizs) és a bujgut (bulgur) is. Misó továbbra is válogat. Amit bármikor, barmilyen izben és mennyiségben megenne az a "já", Peti nyelvén "jagat", azaz joghurt. Ma pl. ebédre is azt akart 🙃 pedig finom sajtos makaróni volt, ahogy Péter mondja "téétta". A napjaink szeptember óta nagyjából ugyanolyan ritmusban telnek. 8kor kelünk (hahaha, éjjel kb 6x...), lemegyünk a lépcsőn, Misó most már ügyesen tolatva mászik le, Peti vagy cipelteti magát, vagy "csúsz", vagyis popsin lecsúszunk lépcsőfokonként. Aztán indul a nap. Ha jó idő van, délelőtt motorozás, bandázás a szomszédokkal. Ha rossz, akkor bent jatszunk, kergetőzünk, tornázunk, mondokázunk stb. Délben ebéd, aztán 1től 3ig alvás 🙏 Ez az anyatöltődés ideje, miután gyorsan felmostam, kimostam, lemostam, leülök és bambulok. Aztán délután vagy lemegyünk a kenyeres kocsihoz (néni autó hamma), vagy itthon teszünk veszünk. Néha még egy sütés vagy komolyabb vacsorakészítés is belefér. Amiért a hazaérő ifjak és Apjuk igencsak hálás szokott lenni. Amikor hazaérnek nagy az öröm, és ha nincs lecke, rögtön át is veszik a szórakoztatást 😊 Néha még beszélgetni is tudunk Szilárddal, néha... a fontos dolgokat muszáj beírnunk a naptárba. Hupsz! Elfelejtettem megrendelni a jövő évit 🤯🤪🥴 Na sebaj, talán az első hetekben nem történik semmi komoly... Bár Piroska fogszabályozásával a ... covid miatt el vagyunk maradva. Meg azért is, mert a drágám nemcsak nő, hanem fejlődik is. Már nincs egy tejfoga sem, és így lehet hogy nem is jó az a készülék, amit még ősszel legyártottak neki. Vagy nyáron? Most nincs itt a naptár 😋😉 </div><div>Szóval Piró, vagy ahogy Peti hívja Pidi. Ő is nagyon nagy változásokon ment keresztül. Kiskamasz lett, felsős, lassan nagylánnyá érik. Szerintem gyönyörű, de ő sajnos nem így látja... kamaszbaj, mint tudjuk. Sokat beszélgetünk mostanában. Tudom, hogy nagyon fontos, és szerencsére ő is kéri. Az ötödikkel küzdünk, de helyén van az esze és szíve is. Nem lesz gond, még ha be is csúsznak rosszabb jegyek. </div><div>Dénes vagy új nevén Dédé 🥰 10 éves lett. A haját már nyáron sem engedte kopaszra nyírni, és az új frizurától meg a hosszú kezeitől egészen nagyfiús már ő is. Ő még védett burokban van, Zsuzsa néni óvó szárnyai alatt. Mindent tudni akar, rengeteget olvas, rengeteget kérdez, rengeteget beszél. Kütyü is van, de betartja a korlátokat. Most amúgy jófej voltam, a szünet idejére megdupláztam az idejüket. De nem használják ki. Olvasnak, kirakóznak, társasoznak. Amikor Szilárd itthon van, és jó az idő, kirándulunk. Vagy próbálkozunk 😉 a legutóbbi nem sikerült jól, de tanultunk belöle. </div><div>Szóval mindenki fejlődött. Mi is. Én is igyekszem. Még sokat kell javulnom, kevesebbet morognom, még több elvárást elengednem. Ha bajom van, mondani, ha segítség kell, kérni. Nem a másikban keresni a hibát. És latni a jót. Mindig, minden napban. Hálát adni azért, amim van. Amink van. Hiszen szerencsések, áldottak vagyunk. Lehetne sokkal rosszabb. És ez mindig így van. Tanulnunk kell azoktól, akik igazán nagy bajban vannak, vagy nem kaptak ennyit az élettől, mégis hálásak. Szóval fejlődjünk tovább. És fussunk! 😉 </div><div>Hello 2021! BÚÉK!</div>Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-30782453801112822472020-06-12T22:38:00.000+02:002020-06-12T22:39:35.264+02:00Eltelt egy év?<br />
<ol>
<li>Bizony. Hihetetlennek tűnik. De kicsiken és nagyokon is látszik, hogy az elmúlt egy év nagyon nagy változást hozott az életünkben. Most itt ülök a két kis szuszogó között, akik már a mai mérés szerint nem is olyan kicsik. Peti 74 centiméter magas és 10.7 kiló, Misó szintén 74 centi, de kilókban "veri" a bátyját, 11.3. Látszik is rajta, érezzük is. Pedig szerintem kevesebbet eszik, de Petyusz az örökmozgó, egész nap meg sem áll, "tisztaapja". Nyilván többet éget. Amúgy tényleg nagyon hasonlít Szilárdra. Ugyanazok a huncut, fekete szemek, jó a humora már most, egy igazi bohóc. És egy perpetuum mobile 😁 Misóka, bár hamarabb indult el, szép kitartóan sétál, ha elesik feláll, általában cipel is valamit. Peti mindig rohan, pár nappal később követte öccsét a járásban, de neki kényelmesebb és persze gyorsabb, ha négykézláb mehet. Mindketten imádnak labdázni, ha labda van, minden van 😊 Petyusz már rúgni is próbálja. Dénes szerint nem igazi Keszei, ugyanis ő egyelőre a jobb lábát használja "labdarúgásra". Misó inkább kézi- vagy kosárlabdás. Egyik nap megfigyelte, ahogyan Piróka pattogtatta a teraszon, azóta ő is azt próbálja utánozni. Nagyon ügyesek, mindig lenyűgöznek minket. Persze éledezik a kis akaratuk is. Vannak mérges sírások. Vannak összeütközések. De nagyon cukin tudnak bújni, buksizni, puszit adni is, és ezt próbálják egymáson is gyakorolni. Na oda néha kell egy "tompító" kéz, aki segít, hogy a lendületből simogatás és ne pofon legyen 😁</li>
</ol>
<br />
Most hogy a nagyok itthon ragadtak a koronavírus miatt, rengeteget fejlődnek a beszédben is. Naponta tanulnak valami újat. Peti szavai: hamm, nyamnyamnyam, cici, "Ka"= Piróka, Ba=ezt egy angol dalból tanulta, bárány mondja, Apa, Anya, néé!=nézd, mivel állandóan hallja:Anya nézd! 😁 Megmutatja a fejét, fülét, kezét, lábát, pocakját és a kukacát 😂 ez utóbbi új felfedezése, és minden peluscserénél nagyon örül neki. Misóka szavai: Apa, hoppá, Anya, hamm, mamma, sihuuuu, vauvau. Ő is tudja a fejét, pocakját, lábát és a kukacát 😉 Hiába na, a fiúknak ez fontos. Én meg már megszoktam ennyi fiú között. Nagyon tud kiabálni és sikoltozni még mindig. Jó kis öblös hangja van. Amikor felkiabálok a nagyoknak, akkor természetesen ők is utánoznak. Értik, hogy jöjjenek hamizni, megyünk sétálni, megyünk hintázni, homokozni, csuszizni. És persze egyfolytában halandzsáznak. A legjobb, amikor vacsora közben mindenki egyszerre beszél 😁 szegény szomszédok...<br />
Evészet: egy ideje már nem főzök külön nekik. Nem igénylik a pépes kaját, sőt néha kifejezetten elutasítják. Misó viszont, amikor nagyon jön a foga csak egy-kétféle pürés ennivalót hajlandó megenni. Ezért azokból mindig tartunk itthon. Jolly joker a bolognai spagetti, a babapiskóta és az abonett valamivel megkenve. Amióta megismerték az ízeket, nem lehet őket lekenyerezni holmi sótlan pufikkal 🙃 És igen, még mindig szopiznak, éjjel-nappal. Bevallom őszintén, volt pár nehéz éjszaka, amikor azt gondoltam: holnap felhívom a doktornénit és iratok tápszert. Aztán reggel.ittam egy duplakávét, és a nap ment tovább, és az éjszaka is... aztán jött ez a vírus, és én nagyon féltem, féltettem az egész családot. És örültem, hogy ha mással nem is, ezzel legalább meg tudom őket védeni. Úgyhogy ez van. Dénes 27 hónapos koráig szopizott. Meglátjuk.<br />
A betegségek szerencsére elkerültek minket, a 3 napos láz kivételével. Petin pont március második hetében ment végig, Misón pedig nagypéntektől húsvét hétfőig. Persze mind a kétszer frászban voltam, mert ez az a betegség, aminek 3 napig semmi más tünete nincs, csak a magas láz. Amit aztán huss, 72 óra múlva mintha elfújtak volna, és akkor jönnek a pöttyök. De legalább ezen is túl vagyunk.<br />
A tesók: amikor kihirdették, hogy március 16-tól nem lehet iskolába járni, én nagyon örültem. Aztán teltek a hetek, és kezdtünk egymás idegeire menni. Pedig annyira okosak, mindent próbáltak egyedül megoldani. De egy idő után egész egyszerűen unták a fejemet... Megértem, csak ugye a kamaszok másképp fejezik ki magukat, Dénes leginkább sehogy. És elég sokat "súrlódtunk". Dehogy súrlódtunk. Ordibáltunk, veszekedtünk, sírtunk, kibékültünk, megbeszéltük, kezdtük elölről... A probléma gyökere, hogy nagyon-nagyon hasonló az érzelmi intelligenciánk, és a kifejezéskészletünk. Így nem tudunk bánni egymással. Tudom, hogy ebben nekem is változnom kell... Szilárd próbálja kezelni, hárítani, megoldani. Beszélgetnek mint férfi a férfivel. Tudom, hogy az is baj, hogy most nem ölelgetem, simogatom annyit, mint ezelőtt. Igen. Ezen is kell változtatnom. Piróka sokkal egyszerűbb képlet. Ha baja van, elmondja, sikolt, hisztizik, csapkod. De legalább kimondja, próbálunk azonnal megoldásokat találni. És ő jön, bújik, ölel. No meg a piciknél is sokat segít, babázik. Nyilván neki ez is érzelmi tankolás. Dénes is sokat játszik velük, de egészen máshogy. Nagyon érdekes ezt látni, megfigyelni, mit hogyan képeznek le abból, amit tőlünk látnak. Egyébkent suli témában egy panaszunk sem lehet. Végtelenül hálás vagyok a tanítóinknak és a tanárainknak az elmúlt hónapok munkájáért, az empátiájukért, és hogy sokszor még lelkileg is támogattak.<br />
A feltöltődést a mindennapokban nekem az jelenti, amikor Szilárd itthon van. Bár mindig akad tennivaló, vagy éppen be kell szerezni valamit, de azok a napok akkor is lazábbak. Hétvégén ha jó az idő, igyekszünk elmenni valahová kirándulni. Sajnos ezt az utóbbi időben egy dolog nehezíti meg: Misóka utazási betegsége. Piró végre kinőtte, Misó pedig szegény 45 perc és jön a taccs. Tökmindegy hogy evettnemevett, nyitva van az ablak, megy a klíma... próbálunk mindent bevetni, hogy tereljük a figyelmét és mozgassa a fejét, kezét, lábát... egyelőre pelusok és zacskók. Csak sajnáljuk szegénykét, mert tudjuk mennyire rossz érzés. A kirándulások ennek ellenére még mindig jól sikerültek. Egy kivételével, amikor nem néztük meg alaposan a kiszemelt célpontot, és az összes parkoló le volt zárva.<br />
Mivel mozognunk kell, és már a szétnyílt hasizmom is többé-kevésbé rendbejött, újra elkezdtem futni. Az első két alkalommal vért izzadtam. Aztán kezdtem szép lassan visszarázódni és elértem az 5 kilométeres távot. Aztán jött ez a monszun, vele a derékfájás, így most kihagytam 3 hetet. De ma újra felvettem a futócipőt és lenyomtam 3 kilcsit, viszonylag jó tempóban. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a kényelmes pesti síkság után, itt a gödöllői dombság szomszédságában, igencsak kellemes lankákon koptatom a lábam és a cipőm. Szóval van szintkülönbség rendesen. Na nem egy Mátra, de azért na...<br />
Hát így telnek napjaink, heteink. Mindig előre tervezem a heti menüt. Általában 10-15 naponta jön egy tescós vagy auchanos szállítmány. Merthogy főzni, sütni szeretek is, kell is, a gyerekek, ha az itthon vs suliról beszélnek, akkor azt mindig vastagon aláhúzzák, hogy itthon mennyivel jobb a kaja. 😊😇 Piróka 4 kilót hízott a karantén alatt. Nem mintha látszana rajta 😁 Különben meg tényleg mindent IS megesznek 🙃<br />
Holnap sütök két szülinapi tortát is ❤❤🎂🎂<br />
Jól vagyunk, folyt.köv.<br />
<br />Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-56344788757848543492020-01-20T10:47:00.000+01:002020-01-20T15:14:08.299+01:00Az elmúlt hónapokBevallom, szerettem volna az első 6 hét, aztán az első 3 hónap után is összefoglalót írni, de nem ment. Nem azért, mert nem volt megosztani való gondolatom, hanem egyszerűen mindig van valami... Most is ahogy belekezdtem a pötyögésbe, Kristóf (családi becenevén Misó) forgolódni kezdett mögöttem, lehet hogy pár mondat múlva felébred. Azért megpróbálom összefoglalni "röviden".<br />
Június 13-án, hihetetlen, hogy immár 7 hónapja és 1 hete, váltunk nagycsaláddá. Nagyjából voltak fogalmaink arról, hogy mi vár ránk, hiszen egyrészt mindketten nagycsaládból jövünk, másrészt vannak még ilyen elvetemült barátaink, rokonaink, akiktől példát vehettünk, sokszor testközelből is megélve, mit is jelent ez. Persze látogatóban lenni, illetve sok-sok évvel ezelőtti dolgokra visszaemlékezni kicsit más, mint megélni a mindennapokat, éjszakákat. Úgy tűnik a 4 gyermekünkből csak egynél volt olyan szerencsénk, hogy hagyott minket éjjel pihenni. Dénes volt az, aki persze kénytelen volt így tenni, különben kipurcantam volna, hiszen Piroskával kimaxoltuk az éjszakai élményeket. Szóval a fiúk sem alszanak... vagyis persze alszanak a maguk módján. Peti köztünk, Misó közvetlenül mellettem a rácsos ágyban, mert ő annyit pörög-forog álmában, hogy azt már képtelenség lenne kibírni egy ágyban. Az első hetekben Petivel kimondottan borzasztóan éltük meg az estéket, kb. 10-kor elkezdett bömbölni és nagyjából éjfélig tolta. Semmi nem nyugtatta meg, ideig-óráig elvolt a cicivel, aztán újrakezdte. Én ezt betudtam az adaptációs szorongásnak, vagy hogy nevezik ezt szépen. Szóval így kezdett alkalmazkodni a kinti léthez, és közben edzett minket is :-) Nagyon hamar előkerült a hordozókendő, ami nagyjából megváltást hozott. Akkor még picinyke albérletünkben laktunk, úgyhogy hosszú órákat töltöttünk vele a konyhában, a kicsi konyhaablakon beszűrődő friss levegővel, és a kinti zajokkal néha sikerült lenyugtatni. És akkor menetrendszerint felébredt Misóka... sokszor ébredtem arra hajnal kettő és három között, hogy ülök velük az ágyon, valószínűleg már rég elaludtak szopi közben... és akkor ahelyett, hogy gyorsan viszatettem volna őket a helyükre, elkezdtem hallgatni a szuszogásukat, és gyönyörködtem bennük. Az első hetekben egyszerűen alig bírtam felfogni, hogy igen valóban itt vannak, egészségesek, szépek, minden rendben, valóra vált az álmom. Aztán belerázódtunk. Piró és Dénes is hozzászoktak, hogy ők most már nagytesók, sokszor szinte egész nap rajtam lógtak a kicsik. Nem mondom, hogy nem esett nekik rosszul, főleg Dini élte meg a trónfosztottságot, hiszen 9 év ide vagy oda, eddig mégiscsak ő volt anya pici fia. Szóval voltak surlódások, veszekedések, sírások és persze volt/van sok-sok szeretet. Mindenkiben mindenki iránt. Bármi történik is, mindig találunk utat, módot a megbeszélésre, kibékülésre, mindenkinek kell jusson puszi és ölelés, és beszélgetés, hiszen kamaszodnak is, most ez éppoly fontos, mint az, hogy itt van ez a két kis prüntyi.<br />
Közben költöztünk ismét, kicsiny albérletünket szeptember elején sikerült végre lecserélnünk, és igazán otthonosan érezzük magunkat itt a nagytarcsai Öregszőlő-hegyen. Mindenkinek van külön zuga, és van egy nyugiszoba is :-) éppen itt írok, miközben alszanak mögöttem. Kedvenc helyünk kétségtelenül a nappali-étkező-konyha, ahol eddig a járóka uralta a teret, de a hétvégén lecseréltük egy babakarámra. Mert bizony az ikrek bármennyire is kicsik, nőnek és fejlődnek, hála Istennek kicsit sincsenek lemaradva semmiben, sőt! Koraszülöttségük miatt havonta, kéthavonta kell mennünk fejlődésneurológiai vizsgálatra, ahol Felkai doktornő és a konduktor néni mindig el vannak ájulva a mi ügyes picikéinktől. Peti pontosan az 5. hónapos "szülinapján" fordult hátról hasra, Misóka egy héttel "lemaradva" követte bátyját. Most már kúsznak, és négykézláb hintáznak, lassan alakul a mászás. Ezért nagyon jól jön a padlófűtés. Időnként összeütközésbe kerülnek, Misóka ennek nem mindig örül. Legújabb szokása, hogy sikoltozik: sikít örömében, sikít, ha tele a pelusa, sikít, ha Peti túl közel megy hozzá vagy elveszi a játékát, cumiját. Néha frászt kapunk tőle, de valójában alkalmazkodik a kicsit sem csendes családjához :-) talán kinövi, addig van egy saját házi éjfúriánk :-)<br />
Folyamatosan változnak, de Peti nagyon hasonlít a nagytesóira. Elsőre Piroskát látjuk benne, aztán ha jobban megnézzük a vonásait egyesével, akkor Dénest. Egyedi tulajdonsága a felül elálló fülecskéje, ezt a fényképek tanúsága alapján Keszei dédapjától örökölte. Misóka határozott szemöldöke miatt, első ránézésre mindenki azt mondja: "tiszta Apja!" Ám a szögletes arcocska és a széles mosoly inkább tőlem való. Hajuk is lesz, bár nagyon-nagyon-nagyon lassan növesztik, az látható, hogy egyikük sem lesz szőke herceg, mint ahogyan a kék szememet sem örökölte a négyből egy gyermekünk sem.<br />
Szóval ezt a bejegyzést több, mint egy hete írom. A rohamos mozgásfejlődéssel egyenes arányban borzasztóak az éjszakáink. Misó néha 8 alkalommal is ébred, néha sír, néha pár korty tej után visszaalszik. Sokszor dobálja magát és "mászik" álmában... Petinél elkezdődött a szeprációs szorongás, hiába vagyok ott mellette, sírva keres álmában. Néha elég, ha átlölelem, de többnyire csak az anyatejci nyugtatja meg. Az elmúlt 8-10 napban nem volt olyan éjszaka, amikor 2 óránál többet tudtam volna egyben aludni... ez van, majd elmúlik, tudom... de addig is kérlek, ne kérdezd meg, milyen volt az éjszaka. Látni fogod rajtam, ha találkozunk. Adj egy bögre kávét sok tejjel, cukor nélkül és pár percig hagyj csendben maradnom. Köszi! Tsók! Anyu 😍<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIuShz7j3pn91sERzGQYWiT-FUmztbWtTuqkGPBRGp964iRl9s7HJHu9pjEw1w6dBKNaBGfha6fa5nVZWW5X2_j0a2u22lfU4R2aq3Movxbdlam2Phq2wzXvNyJ5CbMO-sNeee8z72b7ZC/s1600/20190701_130641.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="778" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIuShz7j3pn91sERzGQYWiT-FUmztbWtTuqkGPBRGp964iRl9s7HJHu9pjEw1w6dBKNaBGfha6fa5nVZWW5X2_j0a2u22lfU4R2aq3Movxbdlam2Phq2wzXvNyJ5CbMO-sNeee8z72b7ZC/s320/20190701_130641.jpg" width="155" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Husitojások</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji5MgKI0Od_zl0PZvCkzYEhX7Z6jquOtbXViKAoL4b68z2qJQHivtekYAYP_G2zq_1WU37R199XmphWbW5ODD0yYg2NSSt56MTHjfdUDFcfuPJ1DXKqnWJ1n27T97jo1_0HMjBnr4nkCuu/s1600/20190721_092207.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji5MgKI0Od_zl0PZvCkzYEhX7Z6jquOtbXViKAoL4b68z2qJQHivtekYAYP_G2zq_1WU37R199XmphWbW5ODD0yYg2NSSt56MTHjfdUDFcfuPJ1DXKqnWJ1n27T97jo1_0HMjBnr4nkCuu/s320/20190721_092207.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szeretet </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhowopA4dCuWS00rcm2Y2KfIvrrZHTDH6PJ7pIAcgmsRBFxDgKLdlW9BvE7qH7pJoyy-POpwgZbfxLQ6mBh45ib4hEUnGI2or2Q5_cF9XV3_RPc3th5PPQETC4LH6NDkMjQu6Oy68I09aKy/s1600/20190723_155454.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhowopA4dCuWS00rcm2Y2KfIvrrZHTDH6PJ7pIAcgmsRBFxDgKLdlW9BvE7qH7pJoyy-POpwgZbfxLQ6mBh45ib4hEUnGI2or2Q5_cF9XV3_RPc3th5PPQETC4LH6NDkMjQu6Oy68I09aKy/s320/20190723_155454.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az éhezők viadala</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfhRuVXZs6Ebb9nKkquKIlVQZF1gAtwvF0HnvwTChR1T5YrTnEpB_ei8ekh5f7fcktMn-fgnYNlANvWOII8drbqfK1vMQ55Tme6HXZF9ut9eLY7K6sIEmuwDkuvRDBwl1oW81j4MCaRq92/s1600/20190725_114140.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfhRuVXZs6Ebb9nKkquKIlVQZF1gAtwvF0HnvwTChR1T5YrTnEpB_ei8ekh5f7fcktMn-fgnYNlANvWOII8drbqfK1vMQ55Tme6HXZF9ut9eLY7K6sIEmuwDkuvRDBwl1oW81j4MCaRq92/s320/20190725_114140.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kisanya segít</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxIGDJaqcu_T-SQqXu_zECwNRk7QFTan1iVzjIwQrYDOzP_BcbGj8AKJk_fMHlrI76rAqc3lyY0_ly1KPwHJgDK_1du5TiwJZyFAJqlTHf9F-d6scFqLj4y1jga4evosHO343BZyoxQ1HC/s1600/20190816_095223.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxIGDJaqcu_T-SQqXu_zECwNRk7QFTan1iVzjIwQrYDOzP_BcbGj8AKJk_fMHlrI76rAqc3lyY0_ly1KPwHJgDK_1du5TiwJZyFAJqlTHf9F-d6scFqLj4y1jga4evosHO343BZyoxQ1HC/s320/20190816_095223.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Először az új házban</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhPwWBzVaUpYYz9s9jKyr9SAhTL19I627FjrmflCBIHTnlLDZeRrrxWIgjUtYW0k1qSobPBzOBMmHf9ud09BSXg_CZ0RhlGaIpRA577N7MofPsQTS7_h2fV0sNwzKYXtM0LUcCF0gqQo8H/s1600/20190826_144617.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhPwWBzVaUpYYz9s9jKyr9SAhTL19I627FjrmflCBIHTnlLDZeRrrxWIgjUtYW0k1qSobPBzOBMmHf9ud09BSXg_CZ0RhlGaIpRA577N7MofPsQTS7_h2fV0sNwzKYXtM0LUcCF0gqQo8H/s320/20190826_144617.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csibészek</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx9OhS-GbcKHXg-4WtwwpGqwgqQYMlL9qT6m3Gw4WLufBuWU1dxP5SOdBy5hYdg958oaPIBMvGF2XFC5d8TkoHDLlXvH4oOnQ3JQEusIl2MgdX36COmrBLt66CuzgOlPkxQZ4TVSMRG-Ms/s1600/20190907_164736.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx9OhS-GbcKHXg-4WtwwpGqwgqQYMlL9qT6m3Gw4WLufBuWU1dxP5SOdBy5hYdg958oaPIBMvGF2XFC5d8TkoHDLlXvH4oOnQ3JQEusIl2MgdX36COmrBLt66CuzgOlPkxQZ4TVSMRG-Ms/s320/20190907_164736.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A nagy beköltöző show</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivWzaEM2O57uSt2nGGqCW_JzgEZAOE1eyvGOSpl8U3dztRkC4CEGHWKHKqSLTcuwLlj0180doJUFHwv7CnCuefJF9zggWxjc6EKQTJNDOAlyZ1zDzlh2o37UEYqCK3vTrDJiJgVNWjh0te/s1600/20190913_171431.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="778" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivWzaEM2O57uSt2nGGqCW_JzgEZAOE1eyvGOSpl8U3dztRkC4CEGHWKHKqSLTcuwLlj0180doJUFHwv7CnCuefJF9zggWxjc6EKQTJNDOAlyZ1zDzlh2o37UEYqCK3vTrDJiJgVNWjh0te/s320/20190913_171431.jpg" width="155" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még elfértek egy kosárban</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyyJpIAI0mTIev__ACvSJRKfowDP5l9mtk91u-rT3JIDzXGc3R7RZBte0qRWN2ZENa9MiDfCIkcaWQPE73CQHijvG1uTVEKe9833txb6rQume7OKn6gdYYS5rEyxSUpSxuQ7JyQV5Mi94Q/s1600/20191031_111030.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyyJpIAI0mTIev__ACvSJRKfowDP5l9mtk91u-rT3JIDzXGc3R7RZBte0qRWN2ZENa9MiDfCIkcaWQPE73CQHijvG1uTVEKe9833txb6rQume7OKn6gdYYS5rEyxSUpSxuQ7JyQV5Mi94Q/s320/20191031_111030.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mindenki lógjon anyán!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5I2GEoP4GxCj2WgiNPhH-5ChZx_yuttYAoHSHuRZUuJVlznuzO9N96PTLCUzgjCnUAnLQzK6kyeeXn3bBkDPQuz5ssnkn03NKMaTRJrIdhUxaaiRojiBoK5peiPpCqE8QaBdL4jJ2cHVD/s1600/20191212_155934.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5I2GEoP4GxCj2WgiNPhH-5ChZx_yuttYAoHSHuRZUuJVlznuzO9N96PTLCUzgjCnUAnLQzK6kyeeXn3bBkDPQuz5ssnkn03NKMaTRJrIdhUxaaiRojiBoK5peiPpCqE8QaBdL4jJ2cHVD/s320/20191212_155934.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az első falatok</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho4BzWCfrO9jKw74TgJS1Ynna-CJno_R88T9UJABKunI6jVQ9mY46EFXJbqWCcdBj9ZaczAE6tW-ve-VujXhq3lxWrJ7zhdAh9W5WBfrQiKfbuGlm1GzTI37QslVuAP58VTWGtX-Wsdp63/s1600/20200108_143722-COLLAGE.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="576" data-original-width="576" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho4BzWCfrO9jKw74TgJS1Ynna-CJno_R88T9UJABKunI6jVQ9mY46EFXJbqWCcdBj9ZaczAE6tW-ve-VujXhq3lxWrJ7zhdAh9W5WBfrQiKfbuGlm1GzTI37QslVuAP58VTWGtX-Wsdp63/s320/20200108_143722-COLLAGE.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">3 hetesen és mostanában</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0hgQ_6Rl5M9oXM_GIeQx8wNiUxHk5lWuWsLDTOZF9kSDh8M2V-tVQtHlnk7UovGbIz99nMUbZraScuFLzjvDUK29A833UyM4K9ZFEgTFus_YZixLN0wHguktWHdC6QBhly5ZC1VyP89yl/s1600/20200115_115635.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="489" data-original-width="1006" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0hgQ_6Rl5M9oXM_GIeQx8wNiUxHk5lWuWsLDTOZF9kSDh8M2V-tVQtHlnk7UovGbIz99nMUbZraScuFLzjvDUK29A833UyM4K9ZFEgTFus_YZixLN0wHguktWHdC6QBhly5ZC1VyP89yl/s320/20200115_115635.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fogócska</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwdjctd-dG3n5T_TQEAx_dCpWLAr1lUbEGAs3E_NQjx1JtJ3vJ-M1o08rtNyZzKiRhcACdRGeyckQme5XfY8NvIZ_aIiiqvvihkzDTruZW4WqQr9EowxXv5-MYzr11Jkxs6GnsDYQ5qKiW/s1600/IMG_0009.JPG.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="257" data-original-width="342" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwdjctd-dG3n5T_TQEAx_dCpWLAr1lUbEGAs3E_NQjx1JtJ3vJ-M1o08rtNyZzKiRhcACdRGeyckQme5XfY8NvIZ_aIiiqvvihkzDTruZW4WqQr9EowxXv5-MYzr11Jkxs6GnsDYQ5qKiW/s320/IMG_0009.JPG.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Keresztelő 2019.11.10. Pestújhely</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0-wdkmPAn-dZrUk_1GhmUIVVOy0gRyZz2o-kQP8pH9uvhswcz_MhOCHkXfNhyiPJ1pMz83Fbw732ujH_pvoKLUJ4m3_-dHYsyq_TcLWITR_mw0CMkvIwZuUzHowpFVRCB4wgMY8D9kBoi/s1600/img_0067_49290901876_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1168" data-original-width="1600" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0-wdkmPAn-dZrUk_1GhmUIVVOy0gRyZz2o-kQP8pH9uvhswcz_MhOCHkXfNhyiPJ1pMz83Fbw732ujH_pvoKLUJ4m3_-dHYsyq_TcLWITR_mw0CMkvIwZuUzHowpFVRCB4wgMY8D9kBoi/s320/img_0067_49290901876_o.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hello 2020!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFlblBLeae28D7v5A7dZ6bKVBCMV2jbObwLQhYaIuy_x-9xDFRs6LLYwtFLGNI_VqfNhTMKBfBreM6K9bMvBbp8QtSaaF0QekK3074SC3oB-TCDsuUNiEslUQvSJUePniKowmDorDLj3by/s1600/img_0077_49291105122_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFlblBLeae28D7v5A7dZ6bKVBCMV2jbObwLQhYaIuy_x-9xDFRs6LLYwtFLGNI_VqfNhTMKBfBreM6K9bMvBbp8QtSaaF0QekK3074SC3oB-TCDsuUNiEslUQvSJUePniKowmDorDLj3by/s320/img_0077_49291105122_o.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még mindig szeretet van</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNxtsYw4h4TwcxIh0CqLO8qkq4W3z_w1axGj8EALXFV6v20Id85FgGR69mc4l8y_ZUnimUeXsU-hPbFl0CPZAKscr02Eg7PqR2F-A_m6mihgLOqkHjtfddeeIyF2Ub-W_kg_W5RVIm0hA5/s1600/IMG_1853.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNxtsYw4h4TwcxIh0CqLO8qkq4W3z_w1axGj8EALXFV6v20Id85FgGR69mc4l8y_ZUnimUeXsU-hPbFl0CPZAKscr02Eg7PqR2F-A_m6mihgLOqkHjtfddeeIyF2Ub-W_kg_W5RVIm0hA5/s320/IMG_1853.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karácsony</td></tr>
</tbody></table>
Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-3635551901955530942019-12-25T22:15:00.000+01:002019-12-25T22:15:08.557+01:00Nagycsaládos karácsonyEz is eljött... Annyi átsírt gyermektelen karácsony után ma egy igazán hangos, fárasztó, de végül "mindenkiboldogéselégedett" napot tudhatunk magunk mögött. Most éjjel fél 11 van, az ikrek végre talán elaludtak. A többiek már rég durmolnak. "Csak én ülök ébren..."<br />
Hol is kezdjem? Tavaly karácsonykor örültem, ha két rosszullét között gyorsan főztem, sütöttem valamit, amiből vagy tudtam enni, vagy... December 27-én töltöttük a 12. terhességi hetet, és izgatottan vártuk a január 2-át, akkor volt időpontunk genetikai ultrahangra. Nagyjából akkor dőlt el, hogy igen ketten lesznek, és valószínűleg fiúk. Aztán huss, eltelt egy év, persze voltak csigalassú hetek, hónapok, írok majd erről is.<br />
Most itt vagyunk két féléves tündérmackóval. Tényleg tünemények, leszámítva egy-egy nehezebb éjszakát, fogzás, növekedési ugrások, frontok okozta őrületeket... Szóval eljött a karácsony, amit nagyon vártunk. Egyrészt az ünnep miatt, másrészt azért, mert régen voltunk ennyit együtt, és nem utolsó sorban azért, mert tapasztalt szülőként tudjuk, hogy az első félév az nehéz, nem kicsit...<br />
Közben ugye költöztünk is, így immár az új otthonunkban, nagycsaládként vártuk Jézus születésének ünnepét. Adventben hangolódtunk, esténként együtt olvastuk Max Lucado: Kegyelem itt és most c. könyvét. A szívünk mellett a lakást is igyekeztünk fényesíteni. Új betlehemest is készítettünk, mert a régit szétszedtük a költözések során. A fát is időben beszerezték Szilárd és a nagyok. Tavaly kérték, hogy együtt díszítsük, ahogyan a többi barátjuknál szokás, addig az Angyal hozta a fát is. Mondjuk így sokkal könnyebb dolgunk van. A menü nálunk hagyományosan sült kacsacomb, krumplipüré, párolt káposzta. Napközben, ha kopog már a szemünk megeszünk minden fellelhető maradékot, és egy kis mézeskalácsot 😉 Most még egy gyors sajtostejfölös tészta is lett ebédre, így nagy nehezen kibírtuk, amíg megsültek a hápogó végtagjai. Persze voltak malőrök is. Délután egyszer csak megérkezett az Angyal, és mindenki megkapta a vágyott ajándékokat. Piroska egy csillámozót, amit persze ki kellett próbálni, de kellett hozzá némi anyai segítség. Ekkor erőteljes "illatok" jöttek a sütőből... upsz, épphogy nem égett oda a vacsora 😊 Terítés, italok előkészítése: Piróka vígan ugrándozva hozza a Márkát a kamrából, "rázzuk fel" kiáltások közepette. Szilárd sajnos nem hallotta, így amikor kinyitotta... Elmondása szerint egész finom a meggymárkás kacsacomb. Lehet, hogy ezentúl vörösbor helyett azt öntök majd alá 😂 Végül annyira degeszre ettük magunkat, hogy a desszertet épphogy csak megkóstoltuk. Az este további részében mi is a padlón fetrengtünk az ikrekkel együtt, akik semmit nem értettek az egész felfordulásból, de vígan csapkodták a zenélő játékokat. Még nem kapunk idegbajt a hangjuktól 😂 mármint a játékokétól... a gyerekek hangja? Nos... de hát mi akartunk nagycsaládot! Megkaptuk, és bárhogy is van, nem cserélnénk senkivel. ❤<br />
Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtAqLnr8tArq98FQ_CUVU58mcOkpyBsL1XjsBG10r2iLW7qn4-jdH6XwIrun-Vz34IKtlSXuNXe5gY0nWbf_MyrbLEJOdlCzNIBswSOVsFYP2G9-Ixy8NnDujbRlejfczb-Oz0i-gT9o_T/s1600/20191225_202048.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1600" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtAqLnr8tArq98FQ_CUVU58mcOkpyBsL1XjsBG10r2iLW7qn4-jdH6XwIrun-Vz34IKtlSXuNXe5gY0nWbf_MyrbLEJOdlCzNIBswSOVsFYP2G9-Ixy8NnDujbRlejfczb-Oz0i-gT9o_T/s320/20191225_202048.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCOA2zZn6xD4Q6OGBQgzH_qxZMh1G_TT5Sa7ByUL6zk_OsY_-zb5k8RgeswjbPKzXa3MAqPef6TwRytME5wwnswrIcNT-Or0ZEabIaqNLZBACQKv7XtG8iM7u0n904OhKn3OEdlXdEi9NZ/s1600/20191225_201954.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="778" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCOA2zZn6xD4Q6OGBQgzH_qxZMh1G_TT5Sa7ByUL6zk_OsY_-zb5k8RgeswjbPKzXa3MAqPef6TwRytME5wwnswrIcNT-Or0ZEabIaqNLZBACQKv7XtG8iM7u0n904OhKn3OEdlXdEi9NZ/s320/20191225_201954.jpg" width="155" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGSlcnMmMd2mQuxCPiPcXbvI6ldDFJy3cB-tF3Zlr_eFQZ77ZUmTyXpBhZtMSjLIYmk-7QFjpSwZ2wNKpO38vivoBrw_haAGlU6JMaC5Hqo184F7TncwOySwgwSgcuG2Aw6vAWdmBffaLQ/s1600/20191225_221338.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1114" data-original-width="1600" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGSlcnMmMd2mQuxCPiPcXbvI6ldDFJy3cB-tF3Zlr_eFQZ77ZUmTyXpBhZtMSjLIYmk-7QFjpSwZ2wNKpO38vivoBrw_haAGlU6JMaC5Hqo184F7TncwOySwgwSgcuG2Aw6vAWdmBffaLQ/s320/20191225_221338.jpg" width="320" /></a></div>
Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-48428609345397113152019-07-01T15:39:00.001+02:002019-07-01T15:39:44.472+02:002 hete és 4 napjaÜlök a konyhaasztalnál a kinyúlt, tejfoltos trikómban, kortyolgatom a kávémat. Reggel 9:30... kényelmes kismamaélet, ugye? Mozgalmas éjszakánk volt, vagy inkább siralmas? Lesz még pár ilyen, abban is biztos vagyok, csak most kicsit nehéz visszaállni erre az életmódra. De én akartam, mi akartuk Őket... Emlékszem anno Piroska születése után is ebbe próbáltam kapaszkodni. Én akartam őt... Vele is nehezek voltak az éjszakák. Aztán Dénes volt az álombaba, evett-aludt. Kristóf nagyjából ilyen, de tegnap éjjel valamiért ő is zaklatott volt. Lehet, hogy ő most jutott el odáig, hogy feldolgozza a születési traumát... Petikénk már első éjjel elkezdte.<br />
Szóval úgy volt, hogy megírom a szüléstörténetünket, ami eléggé traumatikus volt, úgyhogy innentől csak az olvassa, aki már nem tervez szülni, vagy bírja... Nekem muszáj kiírnom magamból, ez is a feldolgozás része.<br />
Június 13-án, mint minden csütörtökön professzori vizit volt. Majd ezután konzultáció, amikor is úgy döntöttek, a fiúknak kint a helyük. Nem értettem igazán, nem romlottak annyit a labor eredményeim, de mivel akkor már két napja voltak jóslófájásaim, nem bántam nagyon a döntést. Zsuzsi (Tigyi Zsuzsa) a szülésznőm nappalos volt a terhespatológián, ő közölte velem a hírt, és hogy folyamatosan próbálja elérni Doktornőt( Dr. Szalóki Aliz). Húztuk az időt, hogy ne kelljen mással szülnöm, mert Zsuzsiban bíztam, az ő rutinjában, tapasztalatában, erős személyiségében. Tudtam, hogy ő erőt fog nekem adni, amikor kell. Szóval volt egy ctg, ami mutatott néhány fájást, de úgy döntöttünk, hogy még ebédelhetek is. Aztán még hajat is mostam, ledőltem kicsit pihenni, amikor olyan 3 után Zsuzsi megkocogtatta a vállamat, hogy doktornő 5 körül jön, szóljak Apának és pakoljak össze. Így is tettem, plusz elrendeztem a gyerekfelügyeletet délutánra és éjszakára, mert tudtam, hogy ebből éjjeli szülés lesz. Doktornő fél 6 körül érkezett, de nem volt még szabad szülőszoba ( a körülmények is úgy alakultak, hogy Zsuzsit meg tudjuk várni...) Azért csinálunk egy ultrahangot felkiáltással bementünk a vizsgálóba, és akkor jött a hidegzuhany: Kristóf, a 3 hét alatt immár harmadszor, medencevégű fekvésben (farosan). Protokoll szerint akkor engednek ikerszülést hüvelyi úton, ha mindkét magzat koponyavégű. Szóval ügyeletvezetői konzílium, vizsgálat, a kockázatok megbeszélése, és végül a döntés következett. Belementünk. Mindenképpen szerettem volna elkerülni a császármetszést, és ezt Doktornő is tudta, és támogatott az első perctől az utolsó pillanatig. 19 óra 15 perckor, 3 ujjnyira nyitott méhszáj mellett burkot repesztett, és vártunk. Kb. félóra múlva megérkeztek a fájások, rögtön 3 percenként, bár voltak lustább szakaszok, de az erejük egyre fokozódott, éreztem, hogy ez jó. Egy időre fel is kelhettem, sétálhattam, bár borzasztó meleg volt, ülve jobban éreztem magam. Közben folyamatosan rajtam volt a két szívhangmérő, amik időnként elcsúszkáltak, olyankor igazgattunk kicsit rajtuk. Ehettem csokit, szőlőcukrot, ihattam vizet. Szilárd mérte az időt és elviselte, hogy szorítom a kezét. Aztán jött a keresztcsonti fájdalom, amikor kértem, hogy nyomja a derekamat visszafelé ;-) teltek a percek, már két óra is eltelt, és 4 ujjnyira voltam, innen már nincs sok... Kellett egy kis erősítés, én is éreztem, és Doktornő is elmondta, hogy a második baba megszüléséhez mindenképpen kell oxitocin. Zsuzsi bekötötte, és akkor lassan elkezdtem érezni a nyomásingert. Persze pisilnem is kellett volna, de már nem mehettem ki, nehogy Peti a wcbe pottyanjon. Katéter. Nagy levegő be... nagy levegő ki... aztán jönnek csak jönnek a fájások, Zsuzsi egyszer csak odajön, és már csak azt hallom, hogy kiabál: Szóljatok a PIC-nek, meg az Alíznak! Majd nekem szól: Nézzen ide! És akkor 22:36-kor megérkezett Keszei Péter ❤ Nyakán a köldökzsinór, de sír! Elviszik, bebugyolálják és odaadják Szilárdnak. Megmutatja nekem is, mázas, piros, kisbéka, a legszebb piros kisbéka 😍<br />
Ekkor már egy kisebb stáb áll körülöttem, felkészülvén a nagyobb menetre. Én ekkor még nem tudom, milyen nagy is lesz... Életem leghosszabb 28 perce következett, egybefüggő fájásokkal, szorosan becsukott szemmel... Három gyereket megszültem néma csöndben, a negyediknél néha sikoltottam volna... nem tudom mennyi hangot adtam ki, csak Zsuzsira próbáltam figyelni, aki folyamatosan mondta, mikor hogy vegyek levegőt, meddig tartsam bent, majd fújjam ki. Néha körülnéztem, kapaszkodtam Doktornő tekintetébe. Az ügyeletvezető Sóbel doktor irányított, dr. Tóth Ferenc, Pethő doktornő, Czakó doktornő és az én csodálatos Szalóki doktornőm pedig mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy Kristóf is megszülethessen. Nem nagyon akart... nem véletlenül fordult ő meg, neki még nem jött el az ideje. Viszont muszáj volt. A burok feszült, hihetetlenül erős egy anyag ez. Nem merték repeszteni, mert olyankor a magzatvíz kisodorhatja akár a köldökzsinórt is, az pedig végletes lehet. Apró lyukacskákat szurkáltak bele, mintegy kicsi szökőkutat képezve, hogy Kristóf szépen, lassan csússzon lejjebb. Közben kívülről is nyomták, forgatták, hogy megfelelő pozícióba kerüljön... egyszer csak ki akarta dugni a kezét 😨 Ekkor hangzott el az a mondat, amit nagyon nem akartam hallani: Hívjátok a műtőt! Doktornő pedig elrohant beöltözni. Én kétségbeesetten felkiáltottam, Czakó doktornő szólt, hogy állítsák le az oxit, majd hallom, hogy azt mondja, de ez egy sarok! Tóth doktor volt az, aki abban a pillanatban valamit csinált kívülről, Kristóf lábai bekerültek a szülőcsatornába, és én már csak arra emlékszem, hogy Zsuzsi mondja, most ne, aztán azt, hogy na most egy nyomás, és Kristóf fejecskéje is kint van. Kapkodás a lábaimnál, felülök, látom, hogy kapálózik, de nem sír. Elviszik, még mindig nem sír. Én viszont igen, és kétségbeesetten nézem, hallgatom, várom a hangját. Közben Doktornő odajön: minden oké, jól van, csak elfáradt, kap egy kis oxigént. Zsuzsi is odamegy. Szilárd is Petivel. És akkor végre hallom, nem túl erőteljes, de sírás. A gyerekorvos odaszól, minden ok, már pirosodik. Odahozzák, megnézem, kis lilás béka, a legszebb lilabéka ❤ Elviszik megvizsgálni, Petivel, Szilárddal, Zsuzsival és Doktornővel maradunk. Peti cukin alszik, néha nézeget. Doktornő teszi a dolgát, varrogat, Zsuzsi poénkodik, ahogy szokott. Belém is visszatér az élet. Közben jön a jelentés a PIC-ről, Kristóf teljesen rendben, nem volt oxigénhiányos állapotban, nem is marad náluk. Csak melegítő inkubátorba teszik a csecsemőosztályon. Petit cicire tesszük, jól működik, megy a szopi. Kicsit még szeretgethetjük, fotózunk, de aztán őt is el kell vinni, megvizsgálni, megmérni. Szilárd is megy, egyedül maradok... Fáradt vagyok, és nagyon boldog. Visszajönnek az adatokkal: Péter 2830 g és 51 cm, Kristóf 2880 g és 51 cm. Mindketten jól vannak. Kristófnak alacsonyabb a vércukra, ezért kap egy kis szénhidrátot (tápszert). Doktornő mellém ül, és beszélgetünk. Tudja, hogy szükségem van rá, tudja, hogy nem így terveztük. De megnyugtat, hogy a lehető legjobb utat választottuk, és amikor rezgett a léc, minden készen állt, és nem lett volna akkor sem baj. Némileg megnyugszom, de szeretném látni Kristófot. Még egy órát pihennem kell. Mégiscsak ikreket szültem. Doktornővel megöleljük egymást, elbúcsúzik. Zsuzsi még marad, figyel engem, vigyáz rám, ahogy Szilárd is. Letelik az idő, felkelés, pisilés. Fáj a katéter miatt. Kimegyünk az aulába, ott van klíma, kicsit szusszanunk. Tudok ülni? Jah, hogy nincs is gátseb? Csak belső varratok, de azokat nem érzem. Ingatag vagyok, de megyek a saját lábamon. Látnom kell Kristófot. Hajnal 2, vagy 3? Nem tudom. Ott fekszik az inkubátorban. Nincsenek csövek, lélegzik, melegszik. Peti a kiskocsiban, békésen szundizik. Megnyugszom. Szilárd elindul haza. Zsuzsi bekísér a szobába és alszom... pár órát. Reggel hatkor már az újszülött osztályon vagyok. Fiaim egy kocsiban alszanak, kitolom őket, egyenként kiveszem, megszeretgetem, Kristófot egy picit tovább, hogy bepótoljuk az éjjel elvesztett aranyórát. Szerencsére az ő szopireflexe is működik. Most már teljesen megnyugszom, és megígérem nekik, hogy amíg csak élek vigyázni fogok rájuk. Talán még azon is túl...<br />
<br />Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-56172900399622061052019-06-07T14:05:00.000+02:002019-06-07T14:05:26.834+02:00Utolsó terhességem utolsó napjai, heteiRégóta készülök erre a bejegyzésre, pontosan két hete. És így visszanézve nagyon hálás vagyok ezért a két hétért, mert bár a kórházban töltöttem, de a várttal ellentétben még mindig "egyben" a fiúkkal. Hogy az osztályvezető főorvos szavaival éljek: "Ezt a meccset megnyertük." Jelenleg a 36. hétben vagyok, egészen pontosan 35 hét + 2 napos a terhesség. A 33. héten voltam vizsgálaton az én szuperjófej doktornőmnél, aki akkor konstatálta, hogy a méhszájam 2 ujjnyira nyitva van. Mivel a babák súlya a becslések alapján 2500 gramm körül van, ami ugye azt jelenti, hogy ketten együtt legalább 5 kilósak az egyéb dolgok (placenták, magzatvizek) nélkül. Ez a teher pedig előidézheti a burok repedését és a szülés idő előtti beindulását. Ezért aztán 2 hete pénteken bebattyogtunk a klinikára, teljes felszereléssel. Megkaptam még egy adag tüdőérlelő szteroid injekciót, hogy ha valóban idő előtt jönnek, ez nagyon nagy támogatást jelent nekik. A májenzimjeim minimális emelkedést mutatnak a korábbihoz képest, a vérnyomásom és a cukrom stabil. Ezek pedig bíztatóak, és ami a legjobb, hogy mindkét fiú koponyavéggel helyezkedik el, így bizakodunk a természetes szülésben.<br />
Két hete szombaton még kimenőt is kaptam, így asszisztálhattam otthon a bababútor összeszerelésben, elrendezésben. Barátainknak hála minden készen áll a fiúk fogadására. Természetesen Szilárd is remekül tartja a frontot, koordinálja Piroska és Dénes igencsak sűrűre alakult utolsó iskolai heteit. Nagyon büszke vagyok rájuk, remekül teljesítenek ebben a felborult, felbolydult helyzetben is. Ritkán tudnak bejönni hozzám, de nem is várom el tőlük, telefonon és skype-on beszélünk minden nap. Persze nagyon hiányoznak, és nem mondom, hogy nem szoktam sírdogálni, de hamarosan együtt leszünk. Sokat gondolok rá, hogy milyenek lesznek a fiúk, hogyan fog kialakulni a mi nagycsaládos életünk. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy bármilyen nehézséget meg tudunk oldani. Hiszen azt már nagyon régóta tudom, hogy Szilárdnál jobb férjet és apukát nem találhattam volna, és még ha voltak is az eddigi életünkben komoly nehézségek, mindig sikerült megoldást találnunk, mindig kijöttünk a gödrökből. Most úgy érzem hegymenetben vagyunk. Persze nem egyszerű felkapaszkodni, de tapasztalt túrázóként tudjuk, hogy mennyire fantasztikus érzés csúcsra érni. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy jönnek az újabb akadályok, elbukhatunk, visszagurulhatunk, de az ember életében nemcsak egy csúcs van, és Mi Együtt nagyon sokat fogunk még meghódítani.<br />
Ilyen gondolatok is kavarognak a fejemben, miközben telnek a napok itt a klinikán. Egy hatágyas szobában lakom, a szobatársak cserélődnek, ki hosszabb, ki rövidebb ideig élvezi a wellnesst. Sokan "csak" szülésindításra fekszenek be, de vannak persze valóban kezelést igénylő esetek, és sajnos tragédiák is. Próbálunk segíteni egymásnak, ha máshogy nem, legalább együtt sírunk, együtt nevetünk. A kórházi étrend kritikán aluli, de ezt is túléljük és örülünk az otthoni utánpótlásnak.<br />
Volt három nagyon jófej szobatársam, kettő közülük már babázik, Melinda a kis Mirával holnap már haza is megy. Szandi Petikéje tegnap éjjel érkezett a 34. héten, és még kap egy kis légzéstámogatást, de 2600 gramm, és egyébként jól van. A harmadik Piroska volt, de az ő problémája rendeződött, és hazament, otthon növeszti a pocakjában a kis Lilit. Hála a digitális világnak tartjuk a kapcsolatot, Szandi tegnapi szülését is követhettük msn-en. Szóval alakulnak itt új barátságok is.<br />
Az orvosomról akartam még írni. Ő dr. Szalóki Aliz, aki fiatal kora ellenére egy nagyon határozott és sokat tapasztalt szakember. Az első pillanattól kialakult köztünk a kölcsönös szimpátia és bizalom. Maximálisan támogat, én is bízom az ő döntéseiben, mindig elérhető, amint tud válaszol a kérdéseimre, és amikor itt van a klinikán, mindig meglátogat. Ő is nagyon szeretné, ha sikerülne szépen, természetes úton megszülni a fiúkat. Biztos vagyok benne, hogy csak a legszükségesebb esetben fog császármetszést alkalmazni.<br />
Ő pünkösdi szülést tervezett nekem, úgyhogy kíváncsian várom az előttünk álló hétvégét. Egyelőre csak jóslófájásaim vannak, hol sűrűbben, hol ritkábban...<br />
Meglátjuk. A következő bejegyzésem egészen biztosan a szülésről fog szólni. Az utolsó szülésemről 😉<br />
És végül egy kép: utolsó napom otthon pocakkal 😊<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgROsBJAbr3jz-FflBPAQB4QRRM17OqwaTcEKKzapP6AuxW7kGu_U1zTO9YzfqsIqTKSeXmJbm01pmKpCivTrRS3KblOe0lWRwhzVE_Lmot5FEMDgXIhbrMy6bvIszNatDm-kiwVOZkXcHD/s1600/20190526_164840.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="778" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgROsBJAbr3jz-FflBPAQB4QRRM17OqwaTcEKKzapP6AuxW7kGu_U1zTO9YzfqsIqTKSeXmJbm01pmKpCivTrRS3KblOe0lWRwhzVE_Lmot5FEMDgXIhbrMy6bvIszNatDm-kiwVOZkXcHD/s320/20190526_164840.jpg" width="155" /></a></div>
Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-80928553501632739792019-05-08T15:57:00.000+02:002019-05-13T11:47:52.901+02:00In medias res... folytatom<br />
Akik barátaim a fészbúkon, olvashatták, hogy életünk újabb csodái növekedőben vannak a pocakomban. Vagyis igen, jönnek az ikrek, Péter és Kristóf. Várható érkezésüket nehéz előre megjósolni, hiszen a kiírt dátum, július 10. ikrek esetében csak egy szám. Most a 31. hetet töltjük be éppen a mai napon. A mai ultrahangos mérések alapján becsült súlyuk koruknak teljesen megfelelő 1700-1800 gramm közötti. A májenzimjeim is rendeződtek, ami miatt volt egy kis izgalmunk 3 hete, és sajnos a húsvétot a klinikán töltöttem emiatt.<br />
Most úgy tűnik minden a terv szerint alakul, és legalább június közepéig bent maradnak a fiúk. Egyetlen probléma van, Petike farfekvésű, így most egyre nagyobb az esély a császármetszésre, amit pedig szerettem volna elkerülni. Ráadásul sikerült egy olyan elfogadó, és engem maximálisan támogató doktornőt találnom, aki abszolút partner ebben. Ő még mindig optimista, így én sem adom fel, hátha sikerülne valahogy Petikénk buksijának a megfelelő pozícióba kerülni.<br />
Lelkileg azt kell mondjam hullámzunk. Az egész család. És ez néha igen nehéz. Tegnap este majdnem mindenki sírt valami miatt, amik alapvetően nem nagy dolgok, de tudjuk, hogy a háttérben az egész felfordult életünk áll. Én is kiborultam, hogy mi lesz velem 4 gyerekkel, ha most ezzel a kettővel is ilyen nehéz... Persze lefekvésre a dolgok a helyükre kerültek, és reggel végre a nap is kisütött, ami valljuk be, nagyon hiányzott már.<br />
Én az orvosi vizsgálat után bementem a nagy bioboltba, és megleptem magam néhány finomsággal. Mert csak hogy egyszerű legyen az életem, ismét terhességi diabéteszem van. Számolom a chkat és mérem az időt meg a vércukor szintemet. Megyek is uzsonnázni 😉Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-46812466520868909522012-12-21T14:07:00.000+01:002012-12-21T14:07:40.416+01:00Tökéletes karácsonyMondja egy kolléganőm a konyhában a minap:<br />
"Biztosan nem könnyű most neked, mert gondolom mindent szeretnél egyszerre."<br />
Nézek rá bárgyún: Mi mindent?<br />
"Hát tökéletes, felejthetetlen karácsonyt a gyerekeknek, sok ajándékkal, sütivel, finom kajákkal."<br />
Ühüm - mondtam, tényleg nehéz most nekem.<br />
Elgondolkodtam.... Mi az a tökéletes karácsony, milyet is szeretnék?<br />
Jó lenne, ha idén időben megsülne az a fránya kacsa, és nem görcsölnék azon, hogy ha későn esszük meg, nem fogunk tudni aludni. - Nem görcsölök, úgysem fekszünk korán, a gyerekek pörögni fognak az ajándékok és a karácsonyfa miatt, mi meg közben borozunk majd Szilivel.<br />
Jó lenne, ha esne egy kis hó. - Na ezen, pláne nem görcsölök, nem tőlem függ.<br />
Jó lenne, ha Dinike nem kiabálna a templomban a pásztorjáték alatt. - Nem baj, ha kiabál, kevésbé égő, mint tegnap az ovis karácsonyi bulin, ahol első sorban ültünk, és a gyerekeim végig kommentálták az előadást.<br />
Jó lenne, ha idén is jól sikerülne a kuglóf. - Eddig minden évben jól sikerült.<br />
Jó lenne, ha semmi miatt nem veszekednénk. - Igyekszem uralkodni magamon, beosztom az időt, és nem idegeskedem, ha valami csúszik fél órát.<br />
<br />
Az ajándékok megvannak. Hála a két fél nap szabinak, amit kivehettem tegnap és ma, nagyjából be is vásároltam. Holnap sütök egy sütit, vasárnap még egyet, így hétfőre már csak a kuglóf marad, meg a kacsa.<br />
Dinike kicsit náthás, nekem is kapar a torkom, de ennél nagyobb baj ne legyen, feltöltöttem a házipatikát is.<br />
<br />
A legeslegjobban arra vágyom, hogy együtt legyünk, mert ez a másfél hónap nagyon-nagyon húzós volt, a hétköznapok csak úgy pörögtek, estére iszonyú fáradtan értem haza, és alig volt időm azokra, akiket mindenkinél jobban szeretek ezen a földi világon. Azt szeretném, ha ebben a két hétben kicsit bepótolhatnék valamit, sokat fogunk mesélni, játszani, remélem kirándulunk is majd valahová.<br />
És remélem ők is úgy érzik majd, hogy a legjobb, ami karácsonykor történik az, hogy a megtestesült szeretet jön közénk.<br />
<br />
Mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-86364000371623895062012-11-11T14:33:00.002+01:002012-11-11T14:33:50.113+01:00Bölcsi, ovi, munkaHelyzetjelentés: mindenki beszokott, oda ahová kell neki :-) a legzökkenőmentesebben Dininek ment, pedig tőle féltünk a legjobban, de hála a tündéri gondozónéninek, Dini nagyon szeret bölcsibe járni.<br />
A legzűrösebb, pedig én vagyok, de erről majd később.<br />
Pirkó még csak három napon van túl, mert Murphy közreműködött, így hétfőre beteg lett, de szerdán már Apa elég erőszakos volt doktornénivel, így Pirkó elkezdhette végre az ovit. Simán ment minden, első nap már ott is aludt. Jó volt, hogy ősz elejétől már előkészültünk, és délelőttönként játszótér helyett sokszor mentünk oviba. Második nap délután volt egy "kis" (nagyon nagy, csuklásig fokozódó) hiszti, de legalább ezt az oldalát is megismerték az óvónénik :-) <br />
Péntek délután Tök-buli volt, amire én mentem vele, mivel ez egy családos rendezvény, de Apa még mindig elég carul volt, ezért ők Dinivel pasis estét tartottak. Mi meg buliztunk egyet, bár Pirkó sem élvezte minden pillanatát a dolognak, nem akart pl. vetélkedni, de szerintem még kicsi is ehhez, és szerencsére nem erőltettek semmit, így végül jól alakult az este. A babgulyás pedig nagyon finom volt, igaz az első falattal rögtön le is ette az új blúzát, de hála a szuper nátrium-perkarbonátnak, nyomtalanul eltüntettem a foltot :-)<br />
A vége volt a legjobb a bulinak: kicsi mécsesekkel körbejártuk az ovi udvarát, a tök sötétben :-) és egy tökös mondókát mondogattunk, amit a végére sikerült nekem is megtanulnom:<br />
"Sütőben a tökmag,<br />
befűtöttünk tegnap.<br />
Ropog, pattog, zeng a nád,<br />
szél röpíti víg dalát.<br />
Ég öt éjjel, öt nap,<br />
odasül a tökmag." :-)<br />
Aztán a mécsesekkel hazasétáltunk.<br />
<br />
Rólam: a munka jó, bár vannak zűrös pillanatai. A főnökök támogatóak, a kollégák kedvesek, kezdenek befogadni. Egyetlen hátránya az egésznek, hogy 8 órában vagyok, ami ugye egy multinál sosem annyi, és ehhez jön még az oda-vissza utazás. Szóval reggel 1/4 8-kor leadom Pirkót az oviban, 1/2-kor Dinit a bölcsiben, így pont beérek 1/2 9-re, és 5-ig húzom az igát, így hazaérek 6-ra. Eddig Szili hozta őket haza, de jövő héttől lesz bébiszitterünk, Zsuzsa néni, akit régről ismerünk már, remélem beválik. Máshogy most nem megy, meglátjuk hogy alakul majd, engem egyelőre lelkileg nagyon megvisel ez a dolog, ezért is írtam, hogy én vagyok a legzűrösebb.<br />
<br />
Ennyi dióhéjban.<br />
<br />
Aztán még néhány fontos számadat, mivel tegnap voltunk státuszolni:<br />
Pirkó 103 centi, 15 kiló, mindent tud, amit életkorában kell neki, látása, hallása szuper, A kakival ugye vannak "gondok", de az nem ügy, óvónéni képben van, nem csinál belőle ő sem ügyet, Pirkó pelusba kakil és kész.<br />
Dini 92 centi, 13,3 kiló, a páros lábbal ugráláson kívül mindent tud, amit kell neki. Most már szépen kezd beszélni, rövid mondatokat is, általában megértjük most már, amit akar. <br />
Hallása rendben, és holnap megyünk szemészetre, pupillatágításos vizsgálatra, de valószínűleg maradt a rövidlátása, amit előbb-utóbb szemüveggel kell majd korrigálni. Nála is alakulgat a szobatisztaság, utólag most már mindenért szól, és egyszer már pisilt wc-be is!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-75695435169645584062012-09-26T13:28:00.001+02:002012-09-26T13:28:56.397+02:00Az életünkMár nincs egy hét sem, és az életünk gyökeresen megváltozik. Főleg hármunké, de azért Szilié is, ha én ténylegesen elkezdek dolgozni. Azért úgy néz ki, hogy én még kapok egy- másfél hónap szabit, ami alatt csak betanulni kell bejárnom. Ez azért nem jelent majd napi nyolc órát, és nem minden nap. Dinike hétfőtől bölcsis lesz. Nagy félelem van bennem, amit próbálok palástolni. Pedig szimpatikus a bölcsi, a vezető, a gondozónénik is, akik nem is nénik. Dinike a legfiatalabb csoportba kerül, fiatal gondozókhoz, csak egy-két idősebb gyerek lesz nála. Ott lesz a játszótéri pajtása, Dávid is. Minden nap elmondjuk együtt, hogy megy a bölcsibe, ő meg nevetve mondja az ő kis szótagnyelvén: "Di- mo- bö- Dá-"= Dini motorozik a bölcsiben Dáviddal. :-) Mert motor nélkül nem élet az élet mostanában Dinókának.<br />
Pirkóval néha bemegyünk már az oviba. Ő nagyon jól elvan, csak ha ott vagyok nem fogad szót az óvónéninek. De ez úgyis csak annak szól, hogy ott vagyok én is, mert ha mással van, akkor nagyon jó kislány. Szóval az ovitól nem parázok annyira.<br />
De hát más családok is túlélték, és nekem muszáj dolgoznom. Nemcsak magam miatt, hanem úgy hiszem a családnak is jobb lesz, ha nekem jobb. Márpedig nekem most kell valami agymunka, és az új munkaköröm kicsit kihívás is. Aztán meglátjuk mit mondok majd év végén, vagy egy év múlva... Beszámolok, ígérem. Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-7541991476602164872012-06-22T14:41:00.002+02:002012-06-22T14:59:58.600+02:00Nyaralás I.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwigiD6Xd1OfP-hO9TsWdipTOQi3j5NuT3i96_frn43_FKrjwsz0hRZmnPEbADQQwryNQSeG4fj6c7AimquNiFaOlXkNrdSKrXV0CAWJJjLaf-26tUR0gu9Acgfrst4wjC5B_bc_8qO0zQ/s1600/2012.+j%C3%BAnius+024_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45SnPfifNTcZkUM5kuV_n01N5kN_weBy_dwtBLioC1hQZax-L4Sp55tFPRsx0t927QEgijqQ7zA6ZLpsU_HVi-73t4F0saMp5Gbi1_OEHN4341mhbRSIaEEMIMDuER6pNZbeoZ6qnCYfg/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+059_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP3XTHSc-JYduoufJbvX3p46pNPQzjrfSYist51tXxU45dEpRmbYrWJB55Ipcc4fWRHz0pwZVT4XX9LNt4RIVe3CkjkpBac4VMx0UL0Bq593Z2126ESgUNVkOx3rz4ne6ZR8TLInHrmjiD/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+053_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45SnPfifNTcZkUM5kuV_n01N5kN_weBy_dwtBLioC1hQZax-L4Sp55tFPRsx0t927QEgijqQ7zA6ZLpsU_HVi-73t4F0saMp5Gbi1_OEHN4341mhbRSIaEEMIMDuER6pNZbeoZ6qnCYfg/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+059_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP3XTHSc-JYduoufJbvX3p46pNPQzjrfSYist51tXxU45dEpRmbYrWJB55Ipcc4fWRHz0pwZVT4XX9LNt4RIVe3CkjkpBac4VMx0UL0Bq593Z2126ESgUNVkOx3rz4ne6ZR8TLInHrmjiD/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+053_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEghUzrbRnIYckzwBEJfjK6kyAGgL6QJfa-EKoRLijkoyVfR3wbiY0Si_6K2jSz8RV7Dz7OuM1wcIwyRwdo7wcZ8B6rzwG5UTqDyXUP3V5RWrqQ5HKr_rt9cEPHmnQQ2AXDYxLa7MRyuhyphenhyphen/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+056_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkAccaKp4rrG-7ncZ843ecNjBybu9cphdCKYhjR1yoX2Tp7TiZ3J1KbK6hrKS3OiOzyqUteQzLTOydMqgtqGP430rcCcRtHzwNOwd130Ae9GffOnGwjpk0yMVUvF1T3EMoxEs5OgVEwE2P/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+043_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkAccaKp4rrG-7ncZ843ecNjBybu9cphdCKYhjR1yoX2Tp7TiZ3J1KbK6hrKS3OiOzyqUteQzLTOydMqgtqGP430rcCcRtHzwNOwd130Ae9GffOnGwjpk0yMVUvF1T3EMoxEs5OgVEwE2P/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+043_resize.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkAccaKp4rrG-7ncZ843ecNjBybu9cphdCKYhjR1yoX2Tp7TiZ3J1KbK6hrKS3OiOzyqUteQzLTOydMqgtqGP430rcCcRtHzwNOwd130Ae9GffOnGwjpk0yMVUvF1T3EMoxEs5OgVEwE2P/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+043_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRSpEYjEkl8XuFhbbUyAhSCFT4pu1URq0PuowjKg6fMq3xsGdQ5u_FDeLeKCYmcKv01fE3dTVGk5g0waigYMhIVqpPKrBHHQHw5y5AFehcuIPXlFCo1qGSPjrPDJAxsvjyKDELzcdLQkVa/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+039_resize.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRSpEYjEkl8XuFhbbUyAhSCFT4pu1URq0PuowjKg6fMq3xsGdQ5u_FDeLeKCYmcKv01fE3dTVGk5g0waigYMhIVqpPKrBHHQHw5y5AFehcuIPXlFCo1qGSPjrPDJAxsvjyKDELzcdLQkVa/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+039_resize.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Salföldi Majorban, Piroska facsacsizik, Dini fakucun "lovagol".</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRSpEYjEkl8XuFhbbUyAhSCFT4pu1URq0PuowjKg6fMq3xsGdQ5u_FDeLeKCYmcKv01fE3dTVGk5g0waigYMhIVqpPKrBHHQHw5y5AFehcuIPXlFCo1qGSPjrPDJAxsvjyKDELzcdLQkVa/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+039_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcJ8ie4slokRbnusIuoR3aL2GEgrCyNbWWTPcW97U3V6E92A8roEnyvCgKIfOosYU_FhXq5XQVPoIyRcIO7i9ijkfczEZNQHCmujsxAWQwhzGIzogsaMvYYdG_5XW5A1tUHrp21V-kfPZ9/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+027_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0vVdQtADuNZt6LqJonXf8Mf_GctR4qbMnH2EzHYRDUjDRyVCay9Ph3Z9KMaMJmPoM-zj4CuXOmfDvRHc41Xj8Eb3m_8Q5frNJhH3k0VHkUfEcpcPf1JniES3e2T-xmvmA3DpFuslWwME3/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+024_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzZYFZJG4O_4z1d4HWrf5iG_XOuTOnBkvN6q66eieKQPySH7cqXoi-STzq0Nq0F1p66X_zBtSOzWmFGGVK5UrSxqfsG7YTIjmgngFDf08ZCeT5gmPewzvc9V5kXTmtrPAHi5oNVOz2GZ5t/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+016_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicrl5WKwYtq83sIdIBKxBwBFXCYjMvDJum9BGZ7irB_i_YaJ_OzKktEly9qyNJgC0_ouMgPw3lMV8-Ln9g0A0IzDGnshMiE7wXEyx-Ot2cjV3sh5KWY7CewAxI55RbAEQlHy-zQL9HF8Hp/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+020_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
Voltunk nyaralni. De nem most a kánikulában, hanem még a múlt héten, amikor volt ilyen is, olyan is az idő. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat, együtt voltunk, tartalmasan töltöttük az időt, vagy csak pihentünk.<br />
Beszéljenek inkább a képek:<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivLYr92MPJDwNAYFuNRjTfLVw-2BSkfnGDKLQvsgljuqnuSqXh-IliW4x70yPbr9jApxjcbAEqPOsLdiU6ec-xs1B2S-8h96EI94BLc7lEI3jDjgvVdlBxhmJ1j-lBESC31IOhS1tfYtJG/s1600/2012.+j%C3%BAnius+004_resize_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivLYr92MPJDwNAYFuNRjTfLVw-2BSkfnGDKLQvsgljuqnuSqXh-IliW4x70yPbr9jApxjcbAEqPOsLdiU6ec-xs1B2S-8h96EI94BLc7lEI3jDjgvVdlBxhmJ1j-lBESC31IOhS1tfYtJG/s320/2012.+j%C3%BAnius+004_resize_.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ebben a "pirosvirágos házikóban" laktunk Köveskálon</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzZYFZJG4O_4z1d4HWrf5iG_XOuTOnBkvN6q66eieKQPySH7cqXoi-STzq0Nq0F1p66X_zBtSOzWmFGGVK5UrSxqfsG7YTIjmgngFDf08ZCeT5gmPewzvc9V5kXTmtrPAHi5oNVOz2GZ5t/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+016_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzZYFZJG4O_4z1d4HWrf5iG_XOuTOnBkvN6q66eieKQPySH7cqXoi-STzq0Nq0F1p66X_zBtSOzWmFGGVK5UrSxqfsG7YTIjmgngFDf08ZCeT5gmPewzvc9V5kXTmtrPAHi5oNVOz2GZ5t/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+016_resize.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kirándultunk esőben a Hegyestűre.</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicrl5WKwYtq83sIdIBKxBwBFXCYjMvDJum9BGZ7irB_i_YaJ_OzKktEly9qyNJgC0_ouMgPw3lMV8-Ln9g0A0IzDGnshMiE7wXEyx-Ot2cjV3sh5KWY7CewAxI55RbAEQlHy-zQL9HF8Hp/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+020_resize.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="320" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">De azért jókedvünk volt.</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzZYFZJG4O_4z1d4HWrf5iG_XOuTOnBkvN6q66eieKQPySH7cqXoi-STzq0Nq0F1p66X_zBtSOzWmFGGVK5UrSxqfsG7YTIjmgngFDf08ZCeT5gmPewzvc9V5kXTmtrPAHi5oNVOz2GZ5t/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+016_resize.jpg" width="320" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szép időben egész jó a kilátás :-)</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwigiD6Xd1OfP-hO9TsWdipTOQi3j5NuT3i96_frn43_FKrjwsz0hRZmnPEbADQQwryNQSeG4fj6c7AimquNiFaOlXkNrdSKrXV0CAWJJjLaf-26tUR0gu9Acgfrst4wjC5B_bc_8qO0zQ/s1600/2012.+j%C3%BAnius+024_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwigiD6Xd1OfP-hO9TsWdipTOQi3j5NuT3i96_frn43_FKrjwsz0hRZmnPEbADQQwryNQSeG4fj6c7AimquNiFaOlXkNrdSKrXV0CAWJJjLaf-26tUR0gu9Acgfrst4wjC5B_bc_8qO0zQ/s320/2012.+j%C3%BAnius+024_resize.jpg" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcJ8ie4slokRbnusIuoR3aL2GEgrCyNbWWTPcW97U3V6E92A8roEnyvCgKIfOosYU_FhXq5XQVPoIyRcIO7i9ijkfczEZNQHCmujsxAWQwhzGIzogsaMvYYdG_5XW5A1tUHrp21V-kfPZ9/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+027_resize.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcJ8ie4slokRbnusIuoR3aL2GEgrCyNbWWTPcW97U3V6E92A8roEnyvCgKIfOosYU_FhXq5XQVPoIyRcIO7i9ijkfczEZNQHCmujsxAWQwhzGIzogsaMvYYdG_5XW5A1tUHrp21V-kfPZ9/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+027_resize.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Apa szülinapját ebben a szuper zánkai étteremben ünnepltük.<br />
Itt mindenki jól érezheti magát, és még a kaja is finom.</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinfPDg0k-GNDKjYwAUFLyb_kGcil_2UsOZcCz3J_j0Nt-mrmtz8xJbwkEBCIWENjh_E2WQM-Omg3qz71R8zM9tYR94E0HX2Lz7v7uMXWz1xixd_wwB-mIs75wGJcsz-AlKcevHpJ4189tB/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+047_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinfPDg0k-GNDKjYwAUFLyb_kGcil_2UsOZcCz3J_j0Nt-mrmtz8xJbwkEBCIWENjh_E2WQM-Omg3qz71R8zM9tYR94E0HX2Lz7v7uMXWz1xixd_wwB-mIs75wGJcsz-AlKcevHpJ4189tB/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+047_resize.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Salföldön.<br />
Pár napos kiscsikót simogathattak, de kiscsacsit is etettek.</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><br /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45SnPfifNTcZkUM5kuV_n01N5kN_weBy_dwtBLioC1hQZax-L4Sp55tFPRsx0t927QEgijqQ7zA6ZLpsU_HVi-73t4F0saMp5Gbi1_OEHN4341mhbRSIaEEMIMDuER6pNZbeoZ6qnCYfg/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+059_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45SnPfifNTcZkUM5kuV_n01N5kN_weBy_dwtBLioC1hQZax-L4Sp55tFPRsx0t927QEgijqQ7zA6ZLpsU_HVi-73t4F0saMp5Gbi1_OEHN4341mhbRSIaEEMIMDuER6pNZbeoZ6qnCYfg/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+059_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZLTDPiuGqHQkfltNxi8gAZEFu__5CmeunsEZDkJb9ljZBMm8nZyJHZJcHKeFIDUkg7h35OT0cDPTclihLghFWMivE3ZJilqj4U7SjrD0qis1gy98B9U6I2QbkYzASYCV_1vcWLwMII2OR/s1600/2012.+j%C3%BAnius+056_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZLTDPiuGqHQkfltNxi8gAZEFu__5CmeunsEZDkJb9ljZBMm8nZyJHZJcHKeFIDUkg7h35OT0cDPTclihLghFWMivE3ZJilqj4U7SjrD0qis1gy98B9U6I2QbkYzASYCV_1vcWLwMII2OR/s320/2012.+j%C3%BAnius+056_resize.jpg" width="240" /></a></div>
Révfülöpön kölcsönöztünk néhány szuper járgányt. Badacsonytomajig
tekertünk, ahol ebédeltünk és játszottunk, majd visszazötyögtünk
Révfülöpre. A visszaúton jót aludtak a gyerekek az utánfutóban.<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP3XTHSc-JYduoufJbvX3p46pNPQzjrfSYist51tXxU45dEpRmbYrWJB55Ipcc4fWRHz0pwZVT4XX9LNt4RIVe3CkjkpBac4VMx0UL0Bq593Z2126ESgUNVkOx3rz4ne6ZR8TLInHrmjiD/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+053_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP3XTHSc-JYduoufJbvX3p46pNPQzjrfSYist51tXxU45dEpRmbYrWJB55Ipcc4fWRHz0pwZVT4XX9LNt4RIVe3CkjkpBac4VMx0UL0Bq593Z2126ESgUNVkOx3rz4ne6ZR8TLInHrmjiD/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+053_resize.jpg" width="320" /></a> <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCCffMm2kkwqHGtwp7aXi-n1YqngFGb-i8turnks-wJPvA9wzwkuLkHO1wDQOKVWvQEv0IvTvPGwwfPbvLX51BH7oWLEAUxhBXASk1SiFaBwyszojujfynybihfPWrS1-TXzp1iHPx6CW1/s1600/2012.+j%C3%BAnius+059_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCCffMm2kkwqHGtwp7aXi-n1YqngFGb-i8turnks-wJPvA9wzwkuLkHO1wDQOKVWvQEv0IvTvPGwwfPbvLX51BH7oWLEAUxhBXASk1SiFaBwyszojujfynybihfPWrS1-TXzp1iHPx6CW1/s320/2012.+j%C3%BAnius+059_resize.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKQgsepBxz5HF63ApxDxdQExtoc0iwzo1VisO-QbiQL3ktBCbZOgJ5Mz-HvYgk_2WCVrbEyXz-B9UV7X76YL96wtV40fEAtnkwgmumARN7ETSpj868gUqpKXpp2VpjjFaMEyE5pPrFb7Q8/s1600/2012.+j%C3%BAnius+061_resize.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKQgsepBxz5HF63ApxDxdQExtoc0iwzo1VisO-QbiQL3ktBCbZOgJ5Mz-HvYgk_2WCVrbEyXz-B9UV7X76YL96wtV40fEAtnkwgmumARN7ETSpj868gUqpKXpp2VpjjFaMEyE5pPrFb7Q8/s320/2012.+j%C3%BAnius+061_resize.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;">Csütörtöktől már a vámoscsaládi nagyszülők vendégszeretét élvezhettük. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4e4xp0L6BZRqivxZlIPpT6NOb_33CoUUCM1oU0HhhrbV67Nd_p5a_z4pmwqPPT8fMsNBkVctkyXRG7S6_Lh0Vtrxj_pFf-jZElHbw8ccTO0HeeqGYEVqFf5i504QfEQ4Vs5sY9QudE3Xa/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+027_resize_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4e4xp0L6BZRqivxZlIPpT6NOb_33CoUUCM1oU0HhhrbV67Nd_p5a_z4pmwqPPT8fMsNBkVctkyXRG7S6_Lh0Vtrxj_pFf-jZElHbw8ccTO0HeeqGYEVqFf5i504QfEQ4Vs5sY9QudE3Xa/s320/2012.+j%25C3%25BAnius+027_resize_.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Piroska és a Papa babot vetnek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijv3p1iIhLn24gvNuBzIOsQcAry3jhPHHYznG8QpYxPpo5QqxKtASUo5FLKMuT62emqrzJUOFo4Q6B3x2pKqsCXFRtDzwqVK1Ws_L_gVCal4EtRUVnK47miQApIyLuCeLuVkAeRoOmF67x/s1600/2012.+j%C3%BAnius+034_resize_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijv3p1iIhLn24gvNuBzIOsQcAry3jhPHHYznG8QpYxPpo5QqxKtASUo5FLKMuT62emqrzJUOFo4Q6B3x2pKqsCXFRtDzwqVK1Ws_L_gVCal4EtRUVnK47miQApIyLuCeLuVkAeRoOmF67x/s320/2012.+j%C3%BAnius+034_resize_.jpg" width="320" /></a></div>
Aztán a Mamának is segít a konyhában.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB21h3NghPODviqxlxiGDUBUUQPvGeO3EcMNtXo_mqMB21NsZl5_3NSjZJW47akys5lgjTnvpjpCSB3tHfP2Um8xvYvqelOrQ9sy1PTKV64uHu_wshocAF2CTMdPs_TYQL_kKaiPlX0eIj/s1600/2012.+j%C3%BAnius+025_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB21h3NghPODviqxlxiGDUBUUQPvGeO3EcMNtXo_mqMB21NsZl5_3NSjZJW47akys5lgjTnvpjpCSB3tHfP2Um8xvYvqelOrQ9sy1PTKV64uHu_wshocAF2CTMdPs_TYQL_kKaiPlX0eIj/s320/2012.+j%C3%BAnius+025_resize.jpg" width="320" /> </a><br />
A fiúk meg ribizliznek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio5aws_aF124W6_EsV9HrHjgkqle8l1KfJ-KuMTJ_42LDtOfXVJpyebuQmvF0zElekAya05VkG0GxfR6EdTFQ3AT_6yn7X79WLW81EIxmJT1olvGDPV-X_9J7WFMpBipMKQB5wPUiBKi0b/s1600/2012.+j%C3%BAnius+045_resize_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio5aws_aF124W6_EsV9HrHjgkqle8l1KfJ-KuMTJ_42LDtOfXVJpyebuQmvF0zElekAya05VkG0GxfR6EdTFQ3AT_6yn7X79WLW81EIxmJT1olvGDPV-X_9J7WFMpBipMKQB5wPUiBKi0b/s320/2012.+j%C3%BAnius+045_resize_.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Szombaton pedig már ilyen jó idő volt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJzSBdK7EfwO-3m1inC-MyRswM84BTYSbndBNbZ-clG3YI-siobDR5c8I0chlVoN71mTxNLZVG3hK3IM9QUWmM6l6wczQjMplvXaoIeSUBdjhnE8hgErQeC5ujhjcp4ucgEGF_oaYJjChB/s1600/2012.+j%C3%BAnius+050_resize_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJzSBdK7EfwO-3m1inC-MyRswM84BTYSbndBNbZ-clG3YI-siobDR5c8I0chlVoN71mTxNLZVG3hK3IM9QUWmM6l6wczQjMplvXaoIeSUBdjhnE8hgErQeC5ujhjcp4ucgEGF_oaYJjChB/s320/2012.+j%C3%BAnius+050_resize_.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB21h3NghPODviqxlxiGDUBUUQPvGeO3EcMNtXo_mqMB21NsZl5_3NSjZJW47akys5lgjTnvpjpCSB3tHfP2Um8xvYvqelOrQ9sy1PTKV64uHu_wshocAF2CTMdPs_TYQL_kKaiPlX0eIj/s1600/2012.+j%C3%BAnius+025_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45SnPfifNTcZkUM5kuV_n01N5kN_weBy_dwtBLioC1hQZax-L4Sp55tFPRsx0t927QEgijqQ7zA6ZLpsU_HVi-73t4F0saMp5Gbi1_OEHN4341mhbRSIaEEMIMDuER6pNZbeoZ6qnCYfg/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+059_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> </a></div>
</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45SnPfifNTcZkUM5kuV_n01N5kN_weBy_dwtBLioC1hQZax-L4Sp55tFPRsx0t927QEgijqQ7zA6ZLpsU_HVi-73t4F0saMp5Gbi1_OEHN4341mhbRSIaEEMIMDuER6pNZbeoZ6qnCYfg/s1600/2012.+j%25C3%25BAnius+059_resize.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-67169482137172193412012-06-05T13:41:00.002+02:002012-06-05T13:41:15.860+02:00Juhé!!!!Felvették az oviba! Oda, ahová szeretnénk, és a barátaival együtt mehet november 1-től! Annyira örülök!!!Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-34541473291432188672012-06-04T13:35:00.002+02:002012-06-04T13:35:59.944+02:00Anya, taníts meg írni!OK! 5 évesen én is olvastam, mert nem bírtam, hogy Anya falja a könyveket, nekem meg csak falatok jutnak, amikor ő mesél. És Anya megtanított olvasni, és akkor már én is falhattam :-) jól el is híztam tőlük, ezért mentem bölcsészkarra.<br />
Szóval azt mondja az én lányom, hogy tanítsam meg írni :-) Ölembe ül, kiveszi a kezemből a tollat, lapoz egyet a jegyzetfüzetemben, és elkezdjük.<br />
Gondoltam kezdjük a nevével, meg a Diniével. A P és D viszonylag könnyű betűk.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjns3VKBHdrZpF4rA275ztNAzpLWIEuwDW00wB0FW4rdtfnHn4XufOlL-9Y0K6nJEoPhUFUMk9Xs8tGc6kJfiUqWIwqkF-2bWIjqdf9Txg6RHp5YMcJaSBUj76S1Q65KOihCVgJJjSXf_V7/s1600/2012.+m%C3%A1jus+001_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjns3VKBHdrZpF4rA275ztNAzpLWIEuwDW00wB0FW4rdtfnHn4XufOlL-9Y0K6nJEoPhUFUMk9Xs8tGc6kJfiUqWIwqkF-2bWIjqdf9Txg6RHp5YMcJaSBUj76S1Q65KOihCVgJJjSXf_V7/s320/2012.+m%C3%A1jus+001_resize.jpg" width="320" /></a></div>
Így sikerült :-))Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-37847831922097543062012-05-09T15:09:00.001+02:002012-05-09T15:09:35.073+02:00A másik napMindenki azt mondta náluk egyik napról a másikra történt. És én már régóta vártam a másik napot. Így is lett. Egyszer csak Piroska felébredt és nem kért pelust. Persze voltak fokozatok, először visszatartotta a pisit, de megbeszéltük, hogy ez nem jó így. Aztán szaladt és pelust kért, de hétfő óta wc-be pisil. Persze balesetek vannak, és még messze vagyunk az igazi szobatisztaságtól, de már így is ügyes, és kevesebbet kell pelust mosnom. (mondjuk kell helyette bugyit, zoknit, nadrágot, de nem baj) Ma egész délelőtt bugyiban volt, játszótereztünk, futóbicóztunk, és szárazon jöttünk haza.<br />
A legviccesebb az egészben, hogy Dinó is bugyit kér, szerencsére be tudom csapni azzal, hogy ráhúzom a pelusára, de remélem ő hamarabb szobatisztul majd emiatt.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-26306774257454634132012-04-26T14:08:00.000+02:002012-04-26T14:08:02.242+02:00GasztroTegnap semmi ötletem nem volt, mit főzzek ma. Kedvenc CsirkésLaciBácsinkkal megbeszéltük, hogy valami szaftos, könnyen melegíthető husit kellene összedobnom. Így is lett.<br />
Kezdtem egy hatalmas fej <i>fehér</i> hagymával, de csak a felét kockáztam apróra (a fehér hagyma édesebb, nem csíp annyira). Megfuttattam ahogy kell, aztán rádobtam a felkockázott csirkehusit. Pirít-pirít, sóz, borsot óvatosan, mert a gyerekek nem bírják, és nekünk sem kéne. Egy répát lereszelve belepirítunk, aztán jöhet rá sok-sok paradicsomszósz, bazsalikom, összerottyant és kész. A répát Piroska kérésére tettem bele + sűrít és így cukor sem kell, no meg egészséges is. Hozzá sült krumpli, ahogy én készítem: nagy hasábokra vágom a krumplit, megfőzöm, majd ha kihűlt egy kanál olajban megpirítom. Így kívül ropogós, belül puha, és nem szív fel annyi olajat, mint a "normális" hasábburgonya.<br />
Ma csináltam először ilyen paradicsomos csirkét, de bevesszük a szokásos hétköznapi kaják sorába, mert nagyon finom lett :-) Maradt még egy kevéske vacsorára Szilinek, de szerintem Piroska is enni fog még belőle.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-27070006401978459692012-04-22T13:11:00.000+02:002012-04-22T13:11:16.595+02:00Képek mostanában<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPXyp4mLFNtsUjAvpnBzAkWw0DMbj98lCD-OrzAtNLBzMtkIwNfrY2nJbPg6XfsGU4rGA2_l_VgrjUTXvw4tJmGpcS0cmFMwLcLB52u6kkv0BOAn_CNxnZLXPuVkAOcGHPkus_v7F0AX2y/s1600/orrszi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPXyp4mLFNtsUjAvpnBzAkWw0DMbj98lCD-OrzAtNLBzMtkIwNfrY2nJbPg6XfsGU4rGA2_l_VgrjUTXvw4tJmGpcS0cmFMwLcLB52u6kkv0BOAn_CNxnZLXPuVkAOcGHPkus_v7F0AX2y/s320/orrszi.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dinike már majdnem meggyógyult. Most a Mackón a sor!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHtMQxDmLFKgZ0GhQ7Q-N94GaJo0BPyEbrNt7p-3c7PNJuN2cvuLYXWtAqHITISsh5bzgZKQGwX_XP_tsCOqK56wz5Bgg1YFNnStsixqpEfphUsYReYJ5dpHaPXoxnhy6eJHdZ66yqZZFV/s1600/tvznek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHtMQxDmLFKgZ0GhQ7Q-N94GaJo0BPyEbrNt7p-3c7PNJuN2cvuLYXWtAqHITISsh5bzgZKQGwX_XP_tsCOqK56wz5Bgg1YFNnStsixqpEfphUsYReYJ5dpHaPXoxnhy6eJHdZ66yqZZFV/s320/tvznek.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Közös tévézés a Mamáéknál. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-J2mAdfLmHui7Gc9nYbzShc1aFvgW-tl2iouIwAHDKiAs3DRtSyToytnNZ1VkumwaOFsH0uKyfJC2CZeYAnpFl1UV26pIQYDk1Eix9hohYrqk2AaFxUhFfmZ52bMAS7VF6GPoOAYOHqfX/s1600/tvznek2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-J2mAdfLmHui7Gc9nYbzShc1aFvgW-tl2iouIwAHDKiAs3DRtSyToytnNZ1VkumwaOFsH0uKyfJC2CZeYAnpFl1UV26pIQYDk1Eix9hohYrqk2AaFxUhFfmZ52bMAS7VF6GPoOAYOHqfX/s320/tvznek2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tesók.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje1FApz8xbYqIO6NPyE-Hi82MASXg8mrwShugiGX0VikdnmxpC8ar_zBNhlypd3G0JxiZ5Z2RVL4POIbT0J25fkZl3LYwLb4TffkJOvsIGRdMc_BcvLR7jVbZLp2dt35NC79-M9-pdyDqu/s1600/komolynyul.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje1FApz8xbYqIO6NPyE-Hi82MASXg8mrwShugiGX0VikdnmxpC8ar_zBNhlypd3G0JxiZ5Z2RVL4POIbT0J25fkZl3LYwLb4TffkJOvsIGRdMc_BcvLR7jVbZLp2dt35NC79-M9-pdyDqu/s320/komolynyul.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nyuszilány.</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbdyyp4IAJZ4HQuxZwOR9FYt0dAFM7BzuCZ0CkKR1BnGoEf3ebWXyeVo3WPus4zmuMoauoa6xcnsYSA_w5sItdA-dgBEoyyzz4Fqeq5t1jMyWfQiiKg8-f6V0Pm7LeH1unnqAcM5Dz537h/s1600/vigyornyul2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbdyyp4IAJZ4HQuxZwOR9FYt0dAFM7BzuCZ0CkKR1BnGoEf3ebWXyeVo3WPus4zmuMoauoa6xcnsYSA_w5sItdA-dgBEoyyzz4Fqeq5t1jMyWfQiiKg8-f6V0Pm7LeH1unnqAcM5Dz537h/s320/vigyornyul2.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagyon vigyorgós nyuszilány.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_NtHQlPJpyEeKdKx2PP0u_XwZH0ybXEPnvjRAd3QghgDmow_tjDtZGMhyphenhyphenmR_CD8sAeGSNfYCuxubNAHezMse8L5Xs69dqXVe1fWAqDKMe5Tqj29weEtEIHjfz77X9mNdq1G-7O0Igt-51/s1600/vigyornyul.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_NtHQlPJpyEeKdKx2PP0u_XwZH0ybXEPnvjRAd3QghgDmow_tjDtZGMhyphenhyphenmR_CD8sAeGSNfYCuxubNAHezMse8L5Xs69dqXVe1fWAqDKMe5Tqj29weEtEIHjfz77X9mNdq1G-7O0Igt-51/s320/vigyornyul.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hatalmas mosoly a fényképezőgépnek. Aztán megnézzük, és még nagyobbat nevetünk!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<span id="goog_1299083861"></span><span id="goog_1299083862"></span>Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-24994862533264815252012-04-20T13:27:00.002+02:002012-04-20T13:27:56.508+02:00GyógyulokSzil tegnap délben hazajött, pihenhettem, és főzhettem mára ebédet. Ma is itthon maradt, így Piroskával kettesben mentünk az ovi nyílt napjára. Ez már a második alkalom volt, az elsőn is elég felszabadult volt Pirinkó, és most is jól érezte magát. Alig akart hazajönni, bár ez inkább a hatalmas homokozónak volt köszönhető, amit ráadásul most töltöttek fel friss homokkal, amiből szuper tornyokat lehetett építeni. Csak lapátolt-lapátolt bele egy nagy vödörbe, és öntötte szorgosan a halmokat, amiből aztán a nagyfiúk tornyokat varázsoltak. Igazi kis hercegkisasszony volt, akit körülrajongtak a nagyok. Én jóval távolabbról figyeltem, beszélgettem a leendő óvónénijével és más anyukákkal, Piroska pedig teljesen jól elvolt, néha azért körbenézett, ilyenkor integettünk egymásnak. Aztán szaladgált, csúszdázott, hintázott, néha konfliktusba került, ilyenkor közbe kellett lépni. Előtte még a teremben volt "kézműves" foglalkozás, vagyis ujjal festés. Ettől először nagyon megijedt a mi kis tisztaság- és rendmániás lányunk, de amikor rájött, hogy ez ugyanolyan jó móka, mint a tegnapi ketchuppal rajzolás az asztalon, belelendült. Virágot ugyan nem sikerült neki, de három színt is használt a festményéhez, és még egy tenyérnyomatot is csinált a papírra. És persze <i>egyedül, egyedül</i>!<br />
Mostanában ez a jelszó: leveszi a hálózsákját, sőt néha az egész pizsamaszerkót pelenkástul, mindenestül. Felveszi a nadrágot, csak meg kell mutatni melyik az eleje. Ha a pulcsiba, pólóba bedugjuk a fejét, a kezeit már egyedül tudja bedugni. Most az oviban a cipőt is majdnem sikerült felvennie. Persze sokszor nagyon fárasztó, ha sietnünk kellene, de tudom hogy most nagyon sok türelem kell hozzá. Ugyanígy a wc-zéshez is. Tudjuk, hogy a totál pisis pelus után nem fog wc-be pisilni, de ha éppen akkor akar ráülni, én mindig hagyom. <br />
Szóval az ovi, vagyis az óvónénik nagyon szimpatikusak, csak az a baj, hogy megváltozott a törvény, így Piroska legkorábban november elsején lehet ovis. Valószínűleg Dini addigra már bölcsis lesz, ott ugye nem követelmény a két éves kor betöltése, és mivel szeptemberi évkezdés van, nem biztos, hogy sokáig húzhatjuk majd a beszoktatást. Egy héten négy gyereket szoktatnak, kb. 20 gyerek van egy csoportba, tehát ez 5 hét. Ha valami miatt el is húzódik, akkor is október közepe felé már kezdünk. Nagyon nem vagyok még lelkileg felkészülve rá. Főleg, hogy Dini olyan picibaba még. Piroska ennyi idősen már bőven nagytesó volt, és egyébként is jóval fejlettebb. Jajj-jajj, rövid lesz ez a nyár.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-46927356651685971862012-04-18T13:05:00.003+02:002012-04-18T13:11:46.480+02:00IgazolásNagyon hosszúak a napok, a hetek. Fárasztóak a nappalok és az éjszakák. Nem vagyok topon, nincs kedvem ilyenkor semmihez, csak bebújni egy könyvvel és egy teával a takaró alá.<br />Fogzás, betegség, fogzás, betegség. Most éppen én is halódom, de csak kicsit, mert persze főzni, mosni, vasalni kell. Ebéd előtt még egy gyors porszívózás is belefért, de ezt nem azért írom, hogy hősi kitüntetést és emlékművet kapjak. Tudom, hogy más anyák is ha betegek, megteszik ugyanezt. Gyógyszereim a gyerekeim mosolyai, ölelései. Piroska egyik este még cuppanós gyógypuszit is adott, hogy tudjak mesélni. Mondtam neki, hogy most már aludjon, nagyon fáj a torkom, nem tudok többet mesélni. Felül, kiveszi a cumiját, ad egy cuppanóst, és így szól:<br /><span style="font-style: italic;">Látod! Már nem is fáj!</span> :-) hát persze, hogy nem.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-87216267144987126552012-03-24T12:56:00.003+01:002012-03-24T13:03:02.131+01:00Pirinkóságok, DiniségekNagyon meleg van mostanában, de amikor elindulunk a játszótérre azért még adok egy vékony sapit rájuk. Amikor leveszem a sapit Piroska mindig megjegyzi: <span style="font-style: italic;">Anya most hajban vagyok</span>.<br /><br />Este mindig Apa foglalkozik Piroskával, amíg Dinit fürdetem, altatom. Egyik nap megszólal az én kis drágám: <span style="font-style: italic;">Anya most foglalkozzál velem Te is, de <span style="font-weight: bold;">csak Apa tud velem jól foglalkozni</span>.</span><br /><br />Dinike minden szónak mondja az első szótagját, vagy amelyik sikerül. Este mindig pápát int, és megy aludni a szobájába. Ezt így foglalta mondatba: <span style="font-style: italic;">Pápá, me a bá.</span> (<span style="font-style: italic;">Megyek aludni a bárányhoz</span>, mert egy zenélős barival alszik.) Egyik este kértem, hogy adjon puszit is Apának, de heves "ne, ne" kiáltásokkal és gesztikulációval bement a szobájába :-) Egyébként máskor szívesen ad puszit bárkinek, de ez nem tartozik az esti búcsúszertartásához :-)Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-4437244393940235402012-03-09T13:47:00.003+01:002012-03-09T13:57:58.459+01:00Húsvéti különkiadásFigyelem! Van még idő húsvétig, addig is tekintsétek az <a style="font-weight: bold;" href="http://www.ctf-co.eu/catalog/extra/hu/Default.html">extra katalógust</a>!<br />Felhívnám a figyelmet a 8. oldalon található <span style="color: rgb(255, 0, 0); font-weight: bold;">ABC társasjátékra</span>, mely a Nürnbergi Világkiállításon, 2011-ben a Toys Awardsra jelölt játék volt!<br />De zseniálisan jó játék a 6. oldalon található <span style="color: rgb(0, 153, 0); font-weight: bold;">Boszorkánykút</span> is! Ennyi pénzért máshol csak ócska bóvlit kapsz, ezzel a játékkal viszont izgalmas szórakozást csempészhetsz a fáradt hétköznapokba!<br />És hogy a legkisebbek se maradjanak ki az örömteli játékból: Puha figurákból, csörgős labdával és bábukkal készült <span style="color: rgb(51, 204, 255); font-weight: bold;">Bowling</span> a 18. oldalon.<br />A tavaszi készülődéshez, lakásdíszítéshez pedig a 16. oldalon találhattok gyönyörű, <span style="font-weight: bold;">kézzel festett</span> <span style="color: rgb(255, 0, 0); font-weight: bold;">katicákat</span><span style="font-weight: bold;">, </span><span style="color: rgb(255, 153, 0); font-weight: bold;">méhecskéket</span>.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-24193918296350776542012-03-04T13:21:00.002+01:002012-03-04T13:30:05.467+01:00Első tavaszi túránkKét hete még bokáig érő hóban kapaszkodtunk a sziklás hegyoldalon, tegnap viszont gyönyörű tavaszi túránk volt a Visegrádi-hegységben. Autóval mentünk a Fellegvár parkolójáig, onnan a kék jelzést követve elértük a Bobpályát, ahol Piroska tátott szájjal nézte a bobosokat. Megígértük neki, hogy egy év múlva már ő is bobozhat, így vidáman indult a további útnak. Meglepően sokat bír gyalogolni ez az alig egyméteres emberpalánta, a sík terepen szinte végig a saját lábán jött, és néha az emelkedőket is vette, a lejtőknek meg külön örült. Rajtunk kívül nem sokan túráztak, de azért találkoztunk még pár természetkedvelővel.<br />Kb. 8 km-t tettünk meg, de sokat pihentünk közben, így szinte egész nap kint voltunk a szabadban. Dinike jót aludt a hátamon, Piroska is nagyon fáradt volt, ebéd után folyton le akart feküdni a fűbe, de aztán Apa hátán mégsem tudott elaludni, hazafelé az autóban az első kanyarban már szunyált. <a href="https://picasaweb.google.com/100304738378893985790/2012Marcius3VisegradiHegyseg?authkey=Gv1sRgCNmx1_Cs2IPVFw"><br />Képek.</a>Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-87830411366804365022012-02-27T13:01:00.003+01:002012-02-27T13:38:05.533+01:00Dinikéről<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCFZjk3QM_BSBpdYbs-w-rbTihQ46QjbYmn1nUSeFgAH3kvCBXdPpn92t46GaIzKCOWxIq_u5V23HpFsoDMjoEWd5_GltuKe8G9rrd1EIzEUyhOgVRWSmdx3CvE4PFG41Z0EcIN_3tLLz-/s1600/2012.+febru%25C3%25A1r+010.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCFZjk3QM_BSBpdYbs-w-rbTihQ46QjbYmn1nUSeFgAH3kvCBXdPpn92t46GaIzKCOWxIq_u5V23HpFsoDMjoEWd5_GltuKe8G9rrd1EIzEUyhOgVRWSmdx3CvE4PFG41Z0EcIN_3tLLz-/s320/2012.+febru%25C3%25A1r+010.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5713793207570599842" border="0" /></a><br />Igen, még mindig szoptatom, igen, még mindig felébred éjszakánként, de már nem vagyok ki emiatt. És addig fog szopizni, míg ki nem növi a tejérzékenységet, de kétéves koráig biztosan.<br />És igen, még mindig "cipelem" a hátamon, de egyáltalán nem tűnik fárasztónak, pedig már majdnem 12 kiló! A télen mindkét gyerekem iszonyat sokat zabált, szinte egyfolytában esznek, én meg egyfolytában főzök-mosok-mosogatok-takarítok.<br />Szóval nagyon jól van kitalálva ez a csatos hordozó, amit Babbinkának hívnak. Nagyon kényelmes, jól eloszlatja a súlyt, a gerincre kevésbé terhel, inkább vállra, és ez nekem nagyon fontos, lumbágóm lévén. És Dinike nagyon jól elvan a hátamon, mindaddig míg viszonylag egyenletes tempóban sétálunk, netán motoros Piroska után rohanunk. De ha megállunk bogarászni, kavicsozni stb. akkor azt már kevésbé jól tűri, és hát ő is kétlábú már, szóval szeretne néha rohangászni, vagy csak sétálgatni. Persze leteszem néha őt is, de csak ha már biztos távolságban vagyunk az otthonunktól, és tudom, hogy Piroska már biztosan hazafelé akar menni. Nem tudom mások hogyan oldják meg a két gyerek kétfelé szalad problémát, de van egy sejtésem, hogy sehogy. Inkább a kisebbiket becsatolják szépen a babakocsiba. Igen ám, de Dinóm nemcsak a babakocsit utálja, hanem az autósülést és az etetőszéket is (ha már/még nem kap enni), és bármit, amibe bekötözik, és nem mozoghat, kivéve a "hátizsákot". És nekem épp elég a bejövetele miatti hiszti, amikor is az zeng a lépcsőház, és az előszobában toporzékol, és hason fekve őrjöng, míg le nem vetkőzünk, és nem nyomok a kezébe valami ennivalót. Szóval igen cipelem, míg bírom, és egész jót túráztunk a nagy hóban, és alig várjuk a tavaszt, hogy mehessünk minél többet a kis puttonyainkkal. Bár az igaz, hogy jó lenne még egy sherpa a hátizsákoknak és a fényképezőgépnek :-)<br /><br />Amikor befagyott a Duna:<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy9HOu7R8ogii2CI_g8XeJojyNy30YSWlgNr-58SipwbkT73Q2kqDUwBWrKfzOPl-DtPe0t93SIeFDFYWrmb6WOKZ8gwwPMRaRc-ySuksPuQcFuN1Rr1J6YzWnxRTbMc5qAOP5YHacawn5/s1600/2012.+febru%25C3%25A1r+011.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy9HOu7R8ogii2CI_g8XeJojyNy30YSWlgNr-58SipwbkT73Q2kqDUwBWrKfzOPl-DtPe0t93SIeFDFYWrmb6WOKZ8gwwPMRaRc-ySuksPuQcFuN1Rr1J6YzWnxRTbMc5qAOP5YHacawn5/s320/2012.+febru%25C3%25A1r+011.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5713793203709724482" border="0" /></a><br />Egy izgalmas szakasz után a Remete-szurdok felett:<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSKGs0nWUonU5Ojxj4G_uPtISNH8EXVWmJ_13wvjlsTvbY45EKJo7ENhRikc6ly_sQmk69hOluACdfBN-GDLtzx2QZEPpON_ibQCPlq_lpYMEv2nZYelm-7JKoxZmr0KzmFth9GVUKYFrJ/s1600/2012.+febru%25C3%25A1r+022.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSKGs0nWUonU5Ojxj4G_uPtISNH8EXVWmJ_13wvjlsTvbY45EKJo7ENhRikc6ly_sQmk69hOluACdfBN-GDLtzx2QZEPpON_ibQCPlq_lpYMEv2nZYelm-7JKoxZmr0KzmFth9GVUKYFrJ/s320/2012.+febru%25C3%25A1r+022.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5713793210229553522" border="0" /></a><br />Voltunk szemészeten, még mindig rövidlátó, de a szemészorvos biztatott, mikor látta hogy nagyon letörtem. Kinőheti, még van másfél évünk, aztán ha szemüveges lesz az sem tragédia, lévén mindkét szülője az. Bár engem sokmindenben korlátozott, pl. ezért választottam fő sportomnak az atlétikát, és nem a kosárlabdát. Szóval jó lenne, ha nem nézne tv-t... Miközben ha megkaparintja a távnyomit, rögtön odafordítja a készülék felé és kijelenti, hogy "Me", vagyis most mesét szeretne nézni :-) Remélem tartósan jó idő lesz most már, és minél kevesebbet leszünk a lakásban.<br />Gasztroenterológián is jártunk. A doktorbácsi alaposan kikérdezett, de egyébként rendben találta Dinit. Ő is nyugtatott, hogy mit aggódom, mikor hoznak hozzá 7-8 kilós egyéveseket is. Dini az ő mérései szerint 11,75 kg és 84 centi volt, vagyis jócskán nőtt két hónap alatt.<br />Beutalt vérvételre, ami úgy sem fogja kimutatni az allergiát, mivel jópár hónapja diétázunk. A diétát tartanunk kell, aztán 2 évesen majd csinálnak egy tejterhelést.<br />A vérvétel volt a rémálmom, el nem tudtam képzelni, hogy fog ez menni az én örökmozgó, lefogást nem tűrő kisfiammal. A Madarász u-i gyermekkórház laborjába kellett mennünk, ahol akkorát csalódtam! De pozitívan :-))) Egy tüneményes laboráns veszi a vért a gyerekektől, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevésbé okozzon fájdalmat. Legalább 5 percig csak énekelgetett, magyarázott, mesélt Dinikének, közben vénát keresett, aztán hívott segítséget a lefogáshoz, és kb. fél perc alatt levette a 3 cső vért. Persze amikor megszúrták sírt picit, de mire kimentünk már felszáradtak a könnyei, és az én szívemről legurult az a hatalmas kő.Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3065662754550686816.post-74590211456276392592012-02-27T12:54:00.002+01:002012-02-27T13:00:49.912+01:00Pirinkóságok - Míg el nem felejtem...Piroska beszél-beszél, és néha olyan jókat mond, néha meg gondolkodnunk kell picit, de aztán persze leesik az a bizonyos tantusz. Mostanában volt pár beszólása, míg el nem felejtem, gyorsan beírom ide őket.<br />Apával nézték az Afrikai Nemzetek Kupáját:<br />Piroska: - Apa fociznak a bácsik.<br />Apa: - Igen, fociznak.<br />Piroska: - A finomos bácsik, ugye apa?<br />Apa kérdi tőlem, hogy miért mondja a gyerek, hogy finomosak a bácsik. ???<br />Másnap néztünk valami filmet, amiben újra feltűnt egy fekete bőrű fickó, és nekem akkor esett le, mert Piroska ismét megállapította, hogy egy finomos bácsi van a tvben. :-)))<br /><br />Mamival itthon maradtak, amíg én elvittem Dinikét néhány vizsgálatra.<br />Mami nem látja már a betűket szemüveg nélkül, így amikor Piroska kérte tőle, hogy olvasson neki, felvette a "szemügevét". Később P. nagyon magyarázott valamit, de Mami csak nem értette. Erre Piroska nagy mérgesen rászólt: "Akkor vedd fel a szemügevedet!"Marickahttp://www.blogger.com/profile/16087551746446445500noreply@blogger.com0