Maricka családja

"Áldjon meg Téged az Úr, és őrizzen meg Téged Ő!" Isten éltessen drága kislányunk, élj sokáig köztünk!

Most már szinte csak két lábon hajlandó közlekedni. Ma vettünk neki egy rendes kinti cipőt, így most már, ha nem tudunk elmenni babakocsizni, csak kimegyünk a kertbe, és sétálunk néhány kört. A babakocsizás most már mindkettőnknek kínszenvedés: ő nem bír annyit ülni, én pedig nem bírok annyit sétálni. Igaz még eléggé botladozva megy a cipőben járás, de majd belejön ebbe is.

Egyre élénkebben fel tudom idézni Pirinkó születését. Nem félek. Csak attól, hogy egy kritikus helyzetben kezd megindulni a szülés. Pl. amikor éppen altatnám Pirinkót, vagy amikor kiveszem az ágyából reggel. Persze biztosan lesznek majd "jelek", és az sem biztos, hogy ugyanúgy elönt a víz. Jobban szeretném, ha fájásokkal érkezne, mert akkor lenne időm felkészülni. Bár elvileg még csak a 34. hetet töltöttem be, minden jel arra mutat, hogy előbbre járok már. A pocakom hatalmas, és teljesen olyan érzéseim vannak, mint Pirinkóval a 36-37. héten, szóval én 3-4 héttel kalkulálok már csak. Ezért igyekszem mindent előkészíteni, most pl. "használati utasítást" írogatok Pirinkóhoz. Mikor kel, mikor és mit eszik, igyekszem feltölteni a mélyhűtőt a kedvenc kajáival, és a kórházi csomagomat is nagyjából összekészítettem már.