Maricka családja

Ez is eljött... Annyi átsírt gyermektelen karácsony után ma egy igazán hangos, fárasztó, de végül "mindenkiboldogéselégedett" napot tudhatunk magunk mögött. Most éjjel fél 11 van, az ikrek végre talán elaludtak. A többiek már rég durmolnak. "Csak én ülök ébren..." Hol is kezdjem? Tavaly karácsonykor örültem, ha két rosszullét között gyorsan főztem, sütöttem valamit, amiből vagy tudtam enni, vagy... December 27-én töltöttük a 12. terhességi hetet, és izgatottan vártuk a január 2-át, akkor volt időpontunk genetikai ultrahangra. Nagyjából akkor dőlt el, hogy igen ketten lesznek, és valószínűleg fiúk. Aztán huss, eltelt egy év, persze voltak csigalassú hetek, hónapok, írok majd erről is. Most itt vagyunk két féléves tündérmackóval. Tényleg tünemények, leszámítva egy-egy nehezebb éjszakát, fogzás, növekedési ugrások, frontok okozta őrületeket... Szóval eljött a karácsony, amit nagyon vártunk. Egyrészt az ünnep miatt, másrészt azért, mert régen voltunk ennyit együtt, és

Ülök a konyhaasztalnál a kinyúlt, tejfoltos trikómban, kortyolgatom a kávémat. Reggel 9:30... kényelmes kismamaélet, ugye? Mozgalmas éjszakánk volt, vagy inkább siralmas? Lesz még pár ilyen, abban is biztos vagyok, csak most kicsit nehéz visszaállni erre az életmódra. De én akartam, mi akartuk Őket... Emlékszem anno Piroska születése után is ebbe próbáltam kapaszkodni. Én akartam őt... Vele is nehezek voltak az éjszakák. Aztán Dénes volt az álombaba, evett-aludt. Kristóf nagyjából ilyen, de tegnap éjjel valamiért ő is zaklatott volt. Lehet, hogy ő most jutott el odáig, hogy feldolgozza a születési traumát... Petikénk már első éjjel elkezdte. Szóval úgy volt, hogy megírom a szüléstörténetünket, ami eléggé traumatikus volt, úgyhogy innentől csak az olvassa, aki már nem tervez szülni, vagy bírja... Nekem muszáj kiírnom magamból, ez is a feldolgozás része. Június 13-án, mint minden csütörtökön professzori vizit volt. Majd ezután konzultáció, amikor is úgy döntöttek, a fiúknak kint a hely

Régóta készülök erre a bejegyzésre, pontosan két hete. És így visszanézve nagyon hálás vagyok ezért a két hétért, mert bár a kórházban töltöttem, de a várttal ellentétben még mindig "egyben" a fiúkkal. Hogy az osztályvezető főorvos szavaival éljek: "Ezt a meccset megnyertük." Jelenleg a 36. hétben vagyok, egészen pontosan 35 hét + 2 napos a terhesség. A 33. héten voltam vizsgálaton az én szuperjófej doktornőmnél, aki akkor konstatálta, hogy a méhszájam 2 ujjnyira nyitva van. Mivel a babák súlya a becslések alapján 2500 gramm körül van, ami ugye azt jelenti, hogy ketten együtt legalább 5 kilósak az egyéb dolgok (placenták, magzatvizek) nélkül. Ez a teher pedig előidézheti a burok repedését és a szülés idő előtti beindulását. Ezért aztán 2 hete pénteken bebattyogtunk a klinikára, teljes felszereléssel. Megkaptam még egy adag tüdőérlelő szteroid injekciót, hogy ha valóban idő előtt jönnek, ez nagyon nagy támogatást jelent nekik. A májenzimjeim minimális emelkedést muta

Akik barátaim a fészbúkon, olvashatták, hogy életünk újabb csodái növekedőben vannak a pocakomban. Vagyis igen, jönnek az ikrek, Péter és Kristóf. Várható érkezésüket nehéz előre megjósolni, hiszen a kiírt dátum, július 10. ikrek esetében csak egy szám. Most a 31. hetet töltjük be éppen a mai napon. A mai ultrahangos mérések alapján becsült súlyuk koruknak teljesen megfelelő 1700-1800 gramm közötti. A májenzimjeim is rendeződtek, ami miatt volt egy kis izgalmunk 3 hete, és sajnos a húsvétot a klinikán töltöttem emiatt. Most úgy tűnik minden a terv szerint alakul, és legalább június közepéig bent maradnak a fiúk. Egyetlen probléma van, Petike farfekvésű, így most egyre nagyobb az esély a császármetszésre, amit pedig szerettem volna elkerülni. Ráadásul sikerült egy olyan elfogadó, és engem maximálisan támogató doktornőt találnom, aki abszolút partner ebben. Ő még mindig optimista, így én sem adom fel, hátha sikerülne valahogy Petikénk buksijának a megfelelő pozícióba kerülni. Lelkileg