Szóval nem mentünk...
...ma sehova. Vagyis délután sétáltunk egy picit, de mivel már nem nagyon sütött a nap, fújt a szél és a hófelhők is gyülekeztek, hamar hazajöttünk. Pedig izgalmasnak ígérkezett a mai délután. Azt terveztük, hogy bemegyünk Pirinkóval a munkatársaimhoz és mivel Apa is ott dolgozik a közelben, oda is átmegyünk és együtt jövünk majd haza. Szépen indult a nap. Pirinkó vidám volt, a nap sütött, időben elkészültem mindennel amit beterveztem. Aztán elkezdtem készülődni, hogy szopi után már indulhassunk is. Bepakoltam a szokásos túlélő készletet az új hátizsákomba, sminkeltem (nehogy már azt mondják le vagyok pukkanva), éppen kiválasztottam miben fogok menni, amikor Pirinkó éktelen ordításba kezdett. Minden átmenet nélkül torkaszakadtából üvöltött, mintha fájna neki valami. Gyorsan levetkőztettem, közben próbáltam nyugtatgatni, kerestem mi lehet a baj. Megmértem a lázát, masszíroztam, próbáltam fürdetni, de csak még jobban sírt. Ilyenkor eléggé kétségbe tudok esni, pedig legbelül azért érzem, ...