Szóval nem mentünk...
...ma sehova. Vagyis délután sétáltunk egy picit, de mivel már nem nagyon sütött a nap, fújt a szél és a hófelhők is gyülekeztek, hamar hazajöttünk.
Pedig izgalmasnak ígérkezett a mai délután. Azt terveztük, hogy bemegyünk Pirinkóval a munkatársaimhoz és mivel Apa is ott dolgozik a közelben, oda is átmegyünk és együtt jövünk majd haza. Szépen indult a nap. Pirinkó vidám volt, a nap sütött, időben elkészültem mindennel amit beterveztem. Aztán elkezdtem készülődni, hogy szopi után már indulhassunk is. Bepakoltam a szokásos túlélő készletet az új hátizsákomba, sminkeltem (nehogy már azt mondják le vagyok pukkanva), éppen kiválasztottam miben fogok menni, amikor Pirinkó éktelen ordításba kezdett. Minden átmenet nélkül torkaszakadtából üvöltött, mintha fájna neki valami. Gyorsan levetkőztettem, közben próbáltam nyugtatgatni, kerestem mi lehet a baj. Megmértem a lázát, masszíroztam, próbáltam fürdetni, de csak még jobban sírt. Ilyenkor eléggé kétségbe tudok esni, pedig legbelül azért érzem, nem lehet nagy baj, mégis szirénázó mentőautó és kórházi szoba lebegnek lelki szemeim előtt. Többször is próbáltam mellre tenni, de pár korty után kiköpte, és üvöltött tovább.
Nem tudom mennyi idő telt el így, talán 10-15 perc, ami nekem óráknak tűnt. Végül csak megnyugodott és elkezdett szopizni, majd beájult, és aludt vagy másfél órát rajtam, meztelenül egy törülközőbe és egy takaróba bugyolálva.
Azóta minden rendben. Eszik, játszik, örült Apjának, amikor hazajött, most éppen alszik a kendőben.
Pedig izgalmasnak ígérkezett a mai délután. Azt terveztük, hogy bemegyünk Pirinkóval a munkatársaimhoz és mivel Apa is ott dolgozik a közelben, oda is átmegyünk és együtt jövünk majd haza. Szépen indult a nap. Pirinkó vidám volt, a nap sütött, időben elkészültem mindennel amit beterveztem. Aztán elkezdtem készülődni, hogy szopi után már indulhassunk is. Bepakoltam a szokásos túlélő készletet az új hátizsákomba, sminkeltem (nehogy már azt mondják le vagyok pukkanva), éppen kiválasztottam miben fogok menni, amikor Pirinkó éktelen ordításba kezdett. Minden átmenet nélkül torkaszakadtából üvöltött, mintha fájna neki valami. Gyorsan levetkőztettem, közben próbáltam nyugtatgatni, kerestem mi lehet a baj. Megmértem a lázát, masszíroztam, próbáltam fürdetni, de csak még jobban sírt. Ilyenkor eléggé kétségbe tudok esni, pedig legbelül azért érzem, nem lehet nagy baj, mégis szirénázó mentőautó és kórházi szoba lebegnek lelki szemeim előtt. Többször is próbáltam mellre tenni, de pár korty után kiköpte, és üvöltött tovább.
Nem tudom mennyi idő telt el így, talán 10-15 perc, ami nekem óráknak tűnt. Végül csak megnyugodott és elkezdett szopizni, majd beájult, és aludt vagy másfél órát rajtam, meztelenül egy törülközőbe és egy takaróba bugyolálva.
Azóta minden rendben. Eszik, játszik, örült Apjának, amikor hazajött, most éppen alszik a kendőben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése