2010. szeptember 30., csütörtök

Elindult!

Pirinkó tegnap este 1/2 8-kor megtette első lépéseit. Egyet-egyet már eddig is lépett, de tegnap eljött a könyvespolctól az ágyig, ami neki kb. 5 lépést jelentett. Nagyon büszke volt magára, persze agyondicsértem és -puszilgattam. Aztán amikor hazajött Mac, neki is megmutatta mit tud.
Lassan futhatok utána, de nem bánom, mert már nehéz volt cipelni. Így most kézen fogva sétálgatunk a lakásban, aztán majd előbb-utóbb kint is.

2010. szeptember 26., vasárnap

Külön alszunk

Bizony, már több mint egy hónapja külön ágyban és egy hete külön szobában alszunk. Tulajdonképpen nem ment nehezen, és szerintem csak az én elhatározásom kellett hozzá. No meg az, hogy így a harmadik trimeszterben nagyon fáradt vagyok, és egy álmában is izgő-mozgó kisember mellett egyáltalán nem tudom magam kipihenni. Persze vannak még ébredések, és van olyan is, hogy köztünk landol, de nagyon ritkán. Általában 1/2 9-től alszik, 10 és éjfél között felébred egyszer, aztán hajnalban még egyszer, de többnyire pár perc alatt visszaalszik. Csak a cumiját kell megkeresni, meg egy kis ölelés, simogatás hiányzik neki.

2010. szeptember 22., szerda

Ilyenkor szeretem

Ezt a langyos, csendes, szomorú őszt, ezt tudom szeretni. A múlt heti esős, hideg szutykot nem. Délelőtt nagyot sétáltunk, bevásároltunk a kispiacon és a tejesnél. Elmentünk a játszótérre, aztán hazafelé Pirinkó szépen elaludt, és én még napozhattam egyet a kertben is. Kiteregettem a pelenkákat, megebédeltünk, és nyitott ablaknál aludtunk még egy jó nagyot.
Igaz, hogy amikor lemegy a nap már nagyon hideg van, de addig is élvezzük még a szeptemberi langymeleget.
Egyébként minden jó dolog ősszel történt eddig az életünkben. Ezért titkon remélem, hogy Dini is kibújik még novemberben.

2010. szeptember 19., vasárnap

Blogot írni számítógép nélkül nem lehet

Sajnos a gépünk augusztus elején beadta az unalmast. Mivel nyaraltunk, nem nagyon hiányzott. Aztán meg elnyaraltuk a pénzünket, így kénytelenek voltunk lemondani róla. Azóta meg az egyre nagyobb pocakom miatt nem esik jól itt üldögélni.
Dióhéjban azért leírom mi történt velünk:
Augusztusban nyaraltunk mindkét nagyszülőnél egy-egy hetet és a Balatonnál egy hosszú hétvégét. Voltunk a veszprémi barátainknál is. Mindenhol remekül éreztük magunkat, Pirinkóval az élen, aki szereti a nyüzsgést.
Közben Pirinkó megtanult a saját ágyikójában aludni. Vannak néha átvándorlások, de az éjszakák 99%-ban alszik, egy-két felébredéssel, de ezek csak pár percig tartanak. Egy kis simogatás, cumi a szájába, és már alszik is tovább. Igaz mától a gyerekszobában alszik, meglátjuk...
Ezzel együtt kialakult a napirendje is: reggel 1/2 8-8 között ébredés, reggeli, játék, séta vagy alvás itthon 10-11 között, 12 ebéd, játék, alvás 2-4 között, uzsonna, gyümölcs, 8-kor fürdés, vacsora, 1/2 9-től alvás.
Sorban jönnek a fogacskák: most éppen a két felső kisörlője. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet, de alapvetően nem viseli meg nagyon a fogzás.
Tejen és k-betűs főzelékeken kívül mindent eszik, nem kell már külön főznöm neki, ami nagyon nagy könnyebbség.
Már kapaszkodás nélkül fel tud állni, tegnap tett egy bátortalan lépést is. Felmászik a kanapéra.
Ezeket mondja: bau-bau (kutya és minden négylábú), baba, mama, pa (pucs), bú, anya - de ez nem biztos, hogy engem jelent.
Dini: a hétfői ultrahang másfél héttel nagyobbnak mérte; vagy kibújik még novemberben, vagy nagyon nagy fickó lesz. Iszonyú sokat mocorog, néha mintha egy focicsapat lenne odabent. Pirinkó mindig megszeretgeti, persze biztosan nem érti még, hogy anya pocakja miért Dini.
A visszereim borzalmasan néznek ki, van két lyukas fogam, a héten elkapott minket a takonykór, de összességében nagyon jól vagyunk. Pirinkó minden nap produkál valami újat, hihetetlenül bújós kis cica lett, odavagyunk érte.