Maricka családja

Bizony, már több mint egy hónapja külön ágyban és egy hete külön szobában alszunk. Tulajdonképpen nem ment nehezen, és szerintem csak az én elhatározásom kellett hozzá. No meg az, hogy így a harmadik trimeszterben nagyon fáradt vagyok, és egy álmában is izgő-mozgó kisember mellett egyáltalán nem tudom magam kipihenni. Persze vannak még ébredések, és van olyan is, hogy köztünk landol, de nagyon ritkán. Általában 1/2 9-től alszik, 10 és éjfél között felébred egyszer, aztán hajnalban még egyszer, de többnyire pár perc alatt visszaalszik. Csak a cumiját kell megkeresni, meg egy kis ölelés, simogatás hiányzik neki.

Bizony, a kisbabák sírnak. Sírnak, ha éhesek, ha álmosak, fáradtak, de nem tudnak elaludni. Sírnak, ha odakoppintanak valamit a fejükhöz, ha beszorulnak az asztal alá vagy a kiságy rácsai közé. Pirinkó mostanában azért is üvölt, ha eltűnünk a látóteréből vagy nem történik azonnal az, amit ő akar. Igen, üvölt. Hangosan, mintha nyúznák és néha hosszú percekig zeng a ház. De elmúlik majd ez is, addig is türelmet kérünk a szomszédoktól és a gyenge idegzetű néniktől az utcán. Mert néha bizony a babakocsink is szirénázik. És nem, nem éheztetjük, nem bántalmazzuk, sőt. Szóval türelem vagy füldugó, mindkettő hatásos.

Hordozom. Hordoztam 9 hónapig a testemben, természetesnek tekintem, hogy igényli a testkontaktus, így most is hordozom, csak már kívül. Szerintem annyira egyértelmű. A kultúránk tele van ringató- és altató dalokkal, ölbéli játékokkal. Miért akarjuk hát rácsok közé kényszeríteni azt a kis lényt, aki majomszeretettel csimpaszkodik rajtunk? Van Nandu kendőnk, amit Orsiéktól örököltünk, és van egy Tündérputtonyunk, aminek a színét mi választhattuk. Mindkettőt nagyon szeretjük. A kendő olyan rusztikus, és sokféleképpen variálható. A mei-tai pedig roppant praktikus, kis helyen elfér, és Macnak is tetszik. Pirinkó pedig imádja mindkettőt, meglátja, hogy kötözöm magamra és már örül. Megkérdezem tőle, hogy jön-e a zsebibe, ő pedig szinte repül hozzám. Van, hogy nyűgös és nem tud az ágyában aludni, van amikor egyszerűen csak igényli, hogy ölben legyen és van, amikor nekem kényelmesebb pl. vásárlásnál vagy tömegközlekedésen. Tegnap voltunk tanfolyamon is, így most már csípőn és háton is merem hor...

Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy először találkozhattunk várva várt kislányunkkal, Piroskával. Azóta minden sokkal bonyolultabb és mégis egyszerű. Egyszerű, mert ő irányít, mint egy kis karmester, mi pedig végrehajtjuk az utasításait. Amikor még nem volt gyerekünk, unalmas téli estéken sokat beszéltünk arról, hogyan fogjuk majd nevelni. Most pedig megtapasztaljuk, hogy a gyermek formál minket szülővé. Unalmas téli esték?! Nos ez már a múlté. Azt hiszem ezt a fogalmat hosszú időre törölhetjük a szótárunkból. Mint ahogyan nincsenek többé egyvégtében elolvasott könyvek, csendben eltöltött hosszú órák kettesben, hajnalig tartó beszélgetések néhány pohár bor mellett. Van viszont valami, ami mindezekért kárpótol: Pirinkó mosolya.