Három hónap és egy nap

Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy először találkozhattunk várva várt kislányunkkal, Piroskával. Azóta minden sokkal bonyolultabb és mégis egyszerű. Egyszerű, mert ő irányít, mint egy kis karmester, mi pedig végrehajtjuk az utasításait.
Amikor még nem volt gyerekünk, unalmas téli estéken sokat beszéltünk arról, hogyan fogjuk majd nevelni. Most pedig megtapasztaljuk, hogy a gyermek formál minket szülővé. Unalmas téli esték?! Nos ez már a múlté. Azt hiszem ezt a fogalmat hosszú időre törölhetjük a szótárunkból. Mint ahogyan nincsenek többé egyvégtében elolvasott könyvek, csendben eltöltött hosszú órák kettesben, hajnalig tartó beszélgetések néhány pohár bor mellett.
Van viszont valami, ami mindezekért kárpótol: Pirinkó mosolya.

Megjegyzések

  1. Búgócsiga2010. február 2. 21:11

    Olyan szépen írsz, könny gyűlt a szemembe. Pirinkó mosolya engem is elbűvöl. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eltelt egy év?

Bizony. Hihetetlennek tűnik. De kicsiken és nagyokon is látszik, hogy az elmúlt egy év nagyon nagy változást hozott az életünkben. Most itt ülök a két kis szuszogó között, akik már a mai mérés szerint nem is olyan kicsik. Peti 74 centiméter magas és 10.7 kiló, Misó szintén 74 centi, de kilókban "veri" a bátyját, 11.3. Látszik is rajta, érezzük is. Pedig szerintem kevesebbet eszik, de Petyusz az örökmozgó, egész nap meg sem áll, "tisztaapja". Nyilván többet éget. Amúgy tényleg nagyon hasonlít Szilárdra. Ugyanazok a huncut, fekete szemek, jó a humora már most, egy igazi bohóc. És egy perpetuum mobile 😁 Misóka, bár hamarabb indult el, szép kitartóan sétál, ha elesik feláll, általában cipel is valamit. Peti mindig rohan, pár nappal később követte öccsét a járásban, de neki kényelmesebb és persze gyorsabb, ha négykézláb mehet. Mindketten imádnak labdázni, ha labda van, minden van 😊 Petyusz már rúgni is próbálja. Dénes szerint nem igazi Keszei, ugyanis ő egyelőre a jo
További információk

Kiköltöztettük

Mi szívtelen, gaz szülők, kiraktuk legkisebb magzatunkat a hálóból. Azóta: - este egyedül elalszik (az esetek nagy többségében), - éjjel csak egyszer kel, de többnyire 8 órát szundít egyhuzamban, - délután is alszik legalább egy órát párhuzamosan Pirinkóval. Így pihentebbek vagyunk, és neki is sokkal jobb. Mégis mindenki döbbenten néz ránk: éppen a kicsit?! No ezt csak az érti meg, akinek van tapasztalata az együttalvós gyerekekkel. Ők nem néznek hülyének, és nem néznek rosszallóan. Nyugtatnak, hogy hátha majd ő is... egyelőre nem érdekli a dolog. Első reggel felébredt, kérdezem tőle: - Hol a Dini? - Nincs. ... és ennyiben maradtunk :-) Most már tudja, hogy Dini a kisszobában alszik, de ő csöppet sem kívánkozik oda. Talán majd a készülő faldekoráció segít... hm?
További információk