Maricka családja

Ezt a langyos, csendes, szomorú őszt, ezt tudom szeretni. A múlt heti esős, hideg szutykot nem. Délelőtt nagyot sétáltunk, bevásároltunk a kispiacon és a tejesnél. Elmentünk a játszótérre, aztán hazafelé Pirinkó szépen elaludt, és én még napozhattam egyet a kertben is. Kiteregettem a pelenkákat, megebédeltünk, és nyitott ablaknál aludtunk még egy jó nagyot. Igaz, hogy amikor lemegy a nap már nagyon hideg van, de addig is élvezzük még a szeptemberi langymeleget. Egyébként minden jó dolog ősszel történt eddig az életünkben. Ezért titkon remélem, hogy Dini is kibújik még novemberben.

Ezt vártam tavaly szeptember óta. Igaz, hogy a telet is szeretem, de most bőven kijutott belőle. Az előző hónapok undorító esőiből viszont már nagyon-nagyon elegem volt. Most jó meleg van. Pirinkó egy szál bodyban szuszog az ágyában, a pelenkák szépen röpködnek a lengedező szélben a kertben, én pedig köpködöm a meggymagot. Igaz, hogy az eddigi időjárás miatt kevés és drága idén a gyümölcs, de ennyi azért még belefér. Ha még melegebb lesz, veszünk Pirinkónak egy kis, felfújhatós medencét, és abban fog(unk) hűsölni. Az a szerencse, hogy a nappalinkat beárnyékolja egy hatalmas vadgesztenyefa, így itt nagyon jó az idő. Sajna még egy hétig hordanom kell a bokarögzítőt, ami azzal jár, hogy csak edzőcipőt és nadrágot tudok felvenni. Mégis örülök a melegnek, kimostam az összes nyári ruhámat, és persze Pirinkónak is előszedtem a kollekciót. Annyira jó kis rucik vannak közte, csak sajnos van, ami már nem jó rá. Mert ő egy kis zabagép. Bár most kevesebbet eszik, és a mai sóska nem igazán nyerte m...

Miért keseregtek a hó miatt? Hiszen láthatjátok, már el is olvadt. Miért nem vetitek le szürke, téli arcotok? Miért nem érzitek? Hiszen hallani a madarak énekében. Érezni a szél illatában. Hajoljatok közel egy fához, és meghalljátok: élet sarjad benne. Nézzétek: a bokrok rügyei már hasasodnak, mint a várandós asszonyok. Vegyetek a kezetekbe egy marék nedves földet, és érezni fogjátok. Hiszen tudnotok kell, minden évben eljön. Mosolyt és rügyet fakaszt, új életet ad.

Kibújtak a tulipánok, már 3-4 centis hegyes kis karóként állnak ki a földből. A cinkék már nem "kiscipőért" kiabálnak, hanem azt harsogják: nyitnikék! És valóban, kitárom az ablakokat és csak szívom magamba az energiát. A ragyogó napsütésben akár több órát is sétálhatunk Pirinkóval, és már nem kell csizma és nagykabát, séta közben pedig a sapka és a sál is a babakocsi aljába kerül. Az emberek is kedvesebbek, mosolyognak és nekem is barátkozós hangulatom lett, így leszólítottam egy másik babakocsis anyukát. Együtt sétáltunk egy nagyot, jót beszélgettünk, a lányok pedig édesen szundikáltak. Holnap, ha nem esik az eső, elkezdem rendbe tenni a kertet, elgereblyézem az avart, hátha a krókuszok is előbukkanak. Ha pedig mégis esik? Akkor sem csüggedek. Érzem, végérvényesen itt a tavasz.