Maricka családja

Két hete még bokáig érő hóban kapaszkodtunk a sziklás hegyoldalon, tegnap viszont gyönyörű tavaszi túránk volt a Visegrádi-hegységben. Autóval mentünk a Fellegvár parkolójáig, onnan a kék jelzést követve elértük a Bobpályát, ahol Piroska tátott szájjal nézte a bobosokat. Megígértük neki, hogy egy év múlva már ő is bobozhat, így vidáman indult a további útnak. Meglepően sokat bír gyalogolni ez az alig egyméteres emberpalánta, a sík terepen szinte végig a saját lábán jött, és néha az emelkedőket is vette, a lejtőknek meg külön örült. Rajtunk kívül nem sokan túráztak, de azért találkoztunk még pár természetkedvelővel. Kb. 8 km-t tettünk meg, de sokat pihentünk közben, így szinte egész nap kint voltunk a szabadban. Dinike jót aludt a hátamon, Piroska is nagyon fáradt volt, ebéd után folyton le akart feküdni a fűbe, de aztán Apa hátán mégsem tudott elaludni, hazafelé az autóban az első kanyarban már szunyált. Képek.

Történtek még ezek a dolgok: Piroska névnapja (18-án), az ajándék CTF-es békahinta, amivel először nem tudott mit kezdeni, de szépen rendben, egymás mellé tette a kis hengereket. Aztán megmutattam neki, és két nap múlva kétszer is felpakolta az összeset teljesen egyedül! Kapott még egy cuki, nyávogó kiscicát, akit Hópihének neveztünk el. Így háromra bővült az alvóállatkák száma: Buksi kutya, Jegesmackó, Hópihe. (ja és én :-) Aztán levágtam Dini haját. Még így is bőven maradt, ami melegítse a fejét, de azért határozottan fiúsabb lett: Az én rendmániás lányom pedig így csinál rendetlenséget:

Péntek délben Piroska és Apa hazajöttek a csavargásból. Piroska panaszkodott, hogy fáj a lába, a lépcsőn nem volt hajlandó feljönni. Előbb azt hittem, a cipő szorítja, vagy benőtt a körme, de pár lépés után összerogyott a térde, és szemmel láthatóan nem szimulált. Betettük a kedvenc zenéit, de csak ült az ágyon és sírt, hogy nem tud táncizni. Alvás után még rosszabb lett, a pelenkázás közben nagyon sírt, levittem a gyerekorvoshoz. Nem a mi doktornénink volt, így azzal kezdte, hogy volt-e az utóbbi két hétben felsőlégúti történés. Azt gyanította, hogy a két héttel ezelőtti bronchitis csípőízületi gyulladást okozott, ezért beutalt minket egy uh-ra az ügyeletes sebészetre. Autóba ültünk és mentünk, még jó, hogy a hozzánk legközelebb eső kórházban volt éppen az ügyelet. Szerencsére viszonylag hamar sorra kerültünk, és csodák csodájára a sebész doktornéni vizsgálata közben Piroska egy hangot sem adott ki. Elmúlt a fájdalom? Átmentünk az uh-ba, ahol szerencsére nem találtak semmit, Piroska m...

Süt a nap Budapesten!!! El sem hiszem. Jó nagy szél fújt délelőtt, de doktornénihez muszáj volt menni. Sétáltunk egy picit utána, Dinike el is aludt. A házunk mögött szélcsend volt, így mi Piroskával csináltunk egy jó nagy levélkupacot, és hemperegtünk benne :-) Jobban vannak, már csak néha köhögnek, de éjjel már egyáltalán nem, és az orrukat is ritkábban kell porszívózni. Na szóval jobban vagyunk végre!

Tudom-tudom, már tisztul, de úgy utálom már ezt a ködös, szmogos városi bűzt!!! Ráadásul a gyerekek bronchitist kaptak :-( Egyszer mentem ki velük a múlt héten, és tessék! A porszívónk megunta a rengeteg orrszívást, így kedden azért is rohanni kellett. Most van gyönyörű, új porszívónk, ami állandó bútordarabként díszeleg a szobákban, attól függően egyikben-másikban, hogy melyik gyerek a taknyosabb. Gyógyulnak-gyógyulnak, de antibigyó kellett, emellé persze probigyó, ésatöbbi, így cirka 15ezer vándorolt a patikába a hónapban. A betegség és a bezártság miatt iszonyú hisztisek vagyunk mindannyian. Jöjjön már végre valami jó!

Szeparációs szorongunk és fogzunk (Dinivel :-))). Fogzunk és hisztizünk (Piroskával :-))). Néha jobb, néha rosszabb, most sokszor volt nagyon nehéz velük, ezért ha alszanak napközben, inkább pihizek. Nézem a Trónok harcát :-). Egy-két Pirinkóság, amíg el nem felejtem őket: Anya lába zsinóros. (a visszereim) Én már nagylány vagyok, iskolába járok. ... és duma-duma egész nap. Megállás csak ez a két óra, amit ebéd után alvással tölt, szerencsére!

Már majdnem két hete itthon vagyunk, de nem volt kedvem írni. Igazából nem volt jó a "nyaralás". Mert a nyaralás vagy Apával kettesben, vagy családosan az igazi, de Apa nélkül sehogy sem jó, pláne ilyen hosszú ideig. Nem is tudom hogy bírják azok az anyukák, akiknek a férje külföldön dolgozik hosszabb-rövidebb ideig. Mert jó-jó a mamival, nem kellett főznöm, folyton ugrálnom a gyerekek után, de hát ez mégsem nyaralás volt. A nyár viszont rohamléptekkel szalad, Apa szabija fogyóban, így most a hétvégéket igyekszünk eseménydúsan tölteni. Dini egyébként a nyaralás első napján felült, aztán pár nappal később felállt, és már tökéletesen mászik négykézláb. Így legalább a bukások csökkentek, mert a kaját azt továbbra is követeli: 200 ml főzelék neki smafu, utána cici, vagy legalább egy kis gyümölcs kell. Négy foga jön egyszerre, ettől iszonyúan szenved, és szenvedtem én is, míg el nem fogadtam, hogy ez van, vége az éjszakai alvásoknak, ébredünk kétszer-háromszor, de cici és alvás, í...

Dinike sem kúszik. Éppúgy hernyó-módra közlekedik, mint a nővére egy évvel ezelőtt. Felnyomja a popóját, négykézláb áll, ringatózik, majd nagy lendülettel előre veti magát, aztán kezdi elölről. Közben nagyokat sikogat, néha pedig pihenésképpen szopizza kicsit az ujját. Mi pedig szurkolunk neki, Piroska különösen lelkes, és természetesen utánozza. Most éppen azt élvezi, hogy nyikorog a tenyere a parkettán, eddig még csak a szőnyegen közlekedett, ez most teljesen új dolog :-) Dénes fiunk egyébként elmúlt fél éves! 8 kiló, 69 centi, majdnem kint vannak az alsó metszői, ügyes, okos, bájos kisfiú. Cicin kívül ezeket eszi: krumpli, répa, sütőtök, alma, őszibarack, meggy, és ma kapott először salátafőzeléket is. Mindent, de mindent szeret, iszonyatos étvágya van, úgyhogy mától bevezetem a napi két főzeléket, és lassan husit is kap majd. Szerencsére a pincénk tele van bébikajával, de azért néha főzicskézek is neki, szokja az itthoni ízeket is. De mint mondtam, nem válogatós, mindegy mit tolok ...

Vasárnap volt Dini keresztelője. Nem volt zökkenőmentes, de végül jól alakult. Piroskát megrázta, hogy nem körülötte forgott a világ, szép ruhában nem lehetett össze-vissza szaladgálni, és homokozni a templom melletti játszótéren. Így ő nagyrészt sírt, ordított, toporzékolt, bár mi ebből szerencsére, hála a keresztanyjának nem sokat hallottunk. Ő szegény küzdött vele derekasan. A végén azért visszajöttek a templomba, de arról inkább nem teszek fel képet, mert elég érdekesek lettek: vörös fejű, eltorzult arcú Piroska, és az imádkozó többiek :-) Dinike, aki a keresztségben a Dénes nevet kapta, nagyon jól viselkedett végig. Okos kis szemeivel nézegetett körbe, aranyosan ücsörgött az ölemben, vagy a keresztanyja ölében. Amikor leöntötték a fejét pár másodpercig gondolkodott, hogy sírjon-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy ő a nap hőse. És tényleg az volt. Kivételesen az egész napos nyüzsgést is jól bírta, aludt egy nagyot, és délután is kedves volt, hozta a formáját. Persze Piroska is meg...

Ez a kép tavaly ilyenkor készült Pirinkóról: Ez pedig most készült Diniről: Azért van bennük valami közös :-)) Ezt Nektek! A majmos takaró az enyém: Nem kicsit függő: Az új kedvenc: Én pedig levágattam a hajamat, de arról még nem készült kép, pedig jó lett. Na majd legközelebb, ha lesz időm beszárítani, megkérek valakit, hogy fotózzon. Egyébként jól vagyunk, sokat vagyunk a levegőn, Piroska egy kilométeren keresztül is képes tolni a babakocsiját. Hihetetlen mennyit bír menni. Napról-napra több szót mond ki, már ragozni is kezd, úgyhogy már nem is írom az új szavakat. De egyet mégis, mert tegnapelőtt kimondta azt is, hogy DINI. Dini pedig hatalmas kacajokkal jutalmazza, ha beszél hozzá. Komolyan, senki másra nem kacag így, de olyan jó látni így őket.

Szeretnék többet írni, de nem megy. Dínóka most is rajtam lóg, igaz az éjszakákon kívül ez a két óra az, amikor csak rá figyelek. Szerintem ő ezt pontosan tudja és ki is használja. Végre jó idő van, sokat vagyunk kint, délelőtt játszótér, délután kert vagy másik játszó'. Piroska imádja a nyüzsgést, már megismer néhány gyereket is, és tanulja az enyém-tiéd szabályokat. Napról-napra ügyesebb, már kapaszkodik és hajtja magát a rugós hintán, felmászik a csúszdára, már a kötélhágcsós mászón is próbálkozik. Beszél egész nap, csak fordítógép kell hozzá, ez pedig én vagyok. Általában a szavak első szótagját mondja, így néha nehéz kitalálni a "ma"-ból, hogy ez most maci, majom, mazsola, malacka, vagy mi? Persze vannak szavak amiket szépen kimond: baba, mama, papa, apa, kár-kár, nyau-nyau, cica, Pista, postás, kuka, víz, hoppá, hinta, itt is, ott is, teteje, tészta, golyó, vissza és végre mondja: AJA! Dinike is ügyesedik, nyúl a tárgyakért, tud kacagni, igaz még csak kétszer produ...

Elteltek az ünnepek, és zajlanak a szürke, unalmas hétköznapok... No de nem a mi életünkben. Mármint szürkének elég szürkék, köszönhetően a napok óta tartó ködös-felhős időnek, de unalmasnak azért egyáltalán nem mondanám. Piroska nagyjából kialakult napirendjéhez igyekszünk igazodni, ami a részemről néha nagyon nehéz, már ami a reggeli ébredést illeti. Sajnos a kisasszony ráadásul elhagyta a délelőtti alvást, így csak ebéd után jut szusszanásnyi időm, de hála Dénes úrfinak ilyenkor sem mindig tudok pihenni. Így aztán estére sokszor nagyon fáradt vagyok, főleg, ha az előző éjszaka valaki valamiért nem alszik rendesen. Most jól vagyok, várom a holnapi napsütést, és reménykedem, hogy napi 20 percnél többet lehetünk a levegőn, mert nagyon ránk férne. Pirinkó is jobban lefáradna, és talán az engem eléggé aggasztó sápadtsága is elmúlna. Mindenesetre addig is tömöm vitamin- és vastartalmú kajákkal, szerencsére vevő rá. Dinit nem kell tömni, általában 7* eszik egy nap, nagyjából ugyanennyit te...

Egy hideg, havas reggelen beültünk az autóba, és elindultunk a kórházba. A dokimmal két nappal azelőtt megbeszéltem, hogy péntek reggel útjára indítjuk ezt a nagy fiúcskát a pocakomból. Elég nagyra is nőtt már, rosszul is éreztem már magam, és biztos voltam benne, hogy bőven túl vagyunk a 40 héten. Az egyetlen visszahúzó erő Pirinkó volt, aki természetesen éppen most lett beteg, és bár gyógyulófélben volt, mégis nehéz szívvel hagytam itthon. Sírdogáltam még kicsit az autóban, aztán nagy levegőt vettünk, Apa gázt adott, és 10 perc múlva már a kórházban voltunk. 7:15-kor burkot repesztett a dokim, majd a szokásos macerák után már 3 perces fájásokkal vártam Apát a szülőszobában. Nagyon erős fájásaim voltak, de bíztam benne, hogy ez jót jelent, és szépen haladunk előre. Így is volt, az orvos minden vizsgálat után megerősített, és alig több mint 3 óra múlva már a hasamon sírdogált egy piros, gömbölyű buksijú, hatalmas pocakú kisfiú, Dini. Keszei Dénes 2010. december 3-án 10:24-kor sírt fel....

Már biztosan nem fogok a szülés előtt többet írni, ezért most egy gyors helyzetjelentés. Pénteken eltörtem egy jénai tálat és mindkét kezemen elvágtam a mutatóujjamat. Terhes nő a 9. hónapban=béna kacsa; tavaly 3 borospoharat törtem össze. Iszonyúan vérzett, de szerencsére azért nem történt nagy baj, és a legnagyobb szerencse, hogy Pirinkó még aludt, és nem is ébredt fel a csörömpölésre. Azért elmentünk a sebészetre, de csak bekötöztek, és kaptam egy sebragasztót. Így most elég béna vagyok, alig tudok fürdeni stb., de mindig van segítségem. Kedden voltam orvosnál, egy ujjnyira nyitva a méhszáj. Szombatig még pihennem kell, utána betöltöm a 37. hetet úgyhogy szülhetek. Egyelőre csak délutánonként és hajnalban vannak jóslóim. Pirinkóval pont egy héttel a szülés előtt kezdődtek, most szombat óta vannak, úgyhogy lehet hogy tényleg szombati gyerek lesz Dini is. A pocakom hatalmas, már nagyon szeretném "letenni". Pirinkó pedig szeretné, ha egyfolytában sétálgatnék vele a lakásban, ...

Sajnos a gépünk augusztus elején beadta az unalmast. Mivel nyaraltunk, nem nagyon hiányzott. Aztán meg elnyaraltuk a pénzünket, így kénytelenek voltunk lemondani róla. Azóta meg az egyre nagyobb pocakom miatt nem esik jól itt üldögélni. Dióhéjban azért leírom mi történt velünk: Augusztusban nyaraltunk mindkét nagyszülőnél egy-egy hetet és a Balatonnál egy hosszú hétvégét. Voltunk a veszprémi barátainknál is. Mindenhol remekül éreztük magunkat, Pirinkóval az élen, aki szereti a nyüzsgést. Közben Pirinkó megtanult a saját ágyikójában aludni. Vannak néha átvándorlások, de az éjszakák 99%-ban alszik, egy-két felébredéssel, de ezek csak pár percig tartanak. Egy kis simogatás, cumi a szájába, és már alszik is tovább. Igaz mától a gyerekszobában alszik, meglátjuk... Ezzel együtt kialakult a napirendje is: reggel 1/2 8-8 között ébredés, reggeli, játék, séta vagy alvás itthon 10-11 között, 12 ebéd, játék, alvás 2-4 között, uzsonna, gyümölcs, 8-kor fürdés, vacsora, 1/2 9-től alvás. Sorban jönnek...

Szombaton Kaláka koncerten voltunk: Majd én összerakom, jó? Anya és Apa mindig ezeket az izéket nyomkodják, de most már én is elérem: Anya szereti, amikor pakolok a fiókjában:

Még egy kicsit fátyolos a hangunk, de már nem fogy el napi 100 db papírzsepi, és a porszívó is visszaköltözött a helyére. A két hét alatt viszont Pirinkó remekül megbarátkozott vele, így a hétvégi takarításnál már követte, mint egy kiskutya, és dumált neki. Nem kell több gyógyszer. Már csak vitaminokkal tömjük magunkat, és próbálom a kedvenceit főzni, hogy visszahizlaljam, mert elég sokat fogyott. Persze még diétázni kell, de már nem eszünk egész héten rizst, krumplit, répát. Ma reggel már kapott egy kis kalácsot is. És három napja egyedül issza a reggeli tápszert! Csak lefektetem a kanapéra, a feje alatt egy nagypárna, az üveget szépen megfogja, csak egy kicsit kitámasztom neki. Addig én is elkészítem a saját reggelimet, és együtt eszünk.

Két hete elmentünk Szekszárdra. Én már előtte is furán éreztem magam, egyfolytában hangulatingadozásaim voltak, no és a hasam sehogy sem akart elfogyni. Már a barátnőim és anyukám is mondogatta, hogy jobb lenne, ha csinálnék egy tesztet, de én csak halogattam, magam sem tudom miért. Aztán egyszer csak megmozdult... Rögtön tudtam, éreztem, hogy milyen mozgás ez, de azért csináltam egy tesztet. Nahát, csak nem pozitív lett? Először kétségbe estem, de azért örültem, és elkezdtem számolni. Ezután kértem időpontot a dokimhoz, de lőtte még nyaraltunk egyet. Szekszárdtól nem messze, a gemenci erdő szélén pihentünk, ezúttal jó időben. Bár az eső most is esett minden nap, de nem egyfolytában, és kellemes meleg volt. Reggelenként a teraszon ettünk, és néztük a hömpölygő Dunát. Pirinkó kiflit majszolgatott, és legtöbbször el is aludt reggeli után a ragyogó napsütésben. Hajóval kirándultunk a Sajón, láttunk szürke gémet, nagy- és kis kócsagokat, hódrágta fűzeket. Sajnos a rengeteg szúnyog miatt a ...

Amikor kezdenek összecsapni azok a bizonyos hullámok, és az ember már annak is örülne, ha a kishelységbe egyedül mehetne ki, és lenne csak 5 perc ideje magára. No ilyenkor jó, ha van egy mami kéznél. Aki ha nincs is nagyon közel, de jön, ha kell a segítség. Nagyon jó volt ez a pár nap, amit anyukám itt töltött. Még Mac is megjegyezte, hogy amikor itt volt, egyik este sem veszekedtünk. Sőt! A csúcs, hogy még moziba is elmentünk, együtt!!! Pirinkó pedig tanult egy pár dolgot: tigrist táncoltatni, négykézláb kergetőzni, természetesen a mamival, és a fenekére csücsülni, ami tényleg nagyon jó, mert azóta csak egyszer esett el. Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy ma egy percre sem tudtam levakarni magamról, de tudom, hogy ez pár nap alatt helyreáll majd. És anyukám tényleg a legjobbkor jött. Most éljük a fogzás egyik legnehezebb fázisát. Már az 5. és 6. fogacska próbál előbújni, és ez minden eddigieknél nehezebben megy. Remélem már csak pár nap, mert vasárnaptól: Hurrá, nyaralunk!

Vannak azért ilyenek is. Gólöröm: Kis haramiám: Aki már állni is tud: