Maricka családja

Kibújtak a tulipánok, már 3-4 centis hegyes kis karóként állnak ki a földből. A cinkék már nem "kiscipőért" kiabálnak, hanem azt harsogják: nyitnikék! És valóban, kitárom az ablakokat és csak szívom magamba az energiát. A ragyogó napsütésben akár több órát is sétálhatunk Pirinkóval, és már nem kell csizma és nagykabát, séta közben pedig a sapka és a sál is a babakocsi aljába kerül. Az emberek is kedvesebbek, mosolyognak és nekem is barátkozós hangulatom lett, így leszólítottam egy másik babakocsis anyukát. Együtt sétáltunk egy nagyot, jót beszélgettünk, a lányok pedig édesen szundikáltak. Holnap, ha nem esik az eső, elkezdem rendbe tenni a kertet, elgereblyézem az avart, hátha a krókuszok is előbukkanak. Ha pedig mégis esik? Akkor sem csüggedek. Érzem, végérvényesen itt a tavasz.

Mondhatnám, hogy még tervben sem volt Pirinkó, amikor először hallottam a mosható nadrágpelenkáról, de ez így nem igaz. Ő ugyanis mindig tervben volt, mert amióta csak az eszemet tudom, mindig is akartam gyereket. De most nem erről akarok írni, hanem a pelusainkról. Szívügyem a környezetvédelem. Szigorúan szelektálom a hulladékot, amire már a családom egy-két tagját és a lépcsőházban lakókat is sikerült valamennyire rászoktatni. Környezetbarát tisztító- és mosószereket használunk. Nem vásárolunk fölöslegesen csomagolóanyagokat, és megpróbálunk a lehetőségekhez mérten energiatakarékosan élni. Nagy álmunk egy ökoház. Így aztán számomra egyértelmű volt, hogy nem szeretnénk még egy-két tonna szemetet kitermelni a pelenkákkal, ezért amikor végre várandós lettem belevettem magam a mosható pelenkák utáni kutatásba. Sok-sok évvel ezelőtt, még csak a monapelről hallottam, ezzel kezdtem tehát a kutatást. Osztottam-szoroztam, fórumokat böngésztem, míg ráakadtam a legjobb oldalra, ami a mosható p

Pirinkó oltást kapott. Nem nagy ügy, gondoltam, az első kettőt is tök jól viselte. Most azonban már délután láttam, hogy nincs jól. Sehol nem érezte jól magát, csak rajtam, ezért egész este kendőztünk. Nyűgös volt és sokat aludt. Aztán amikor fürdés közben is elpityeredett, már tudtam, nehéz éjszakánk lesz. Az esti etetés után sokáig ringattam, énekeltem neki, mire végre elaludt, de a biztonság kedvéért magam mellé vettem. Éjjel kettőkor felébredtem, megtapogattam, és éreztem, hogy ez a gyerek bizony meleg. Mire nagy nehezen kihámoztam az éjszakai szerelésből (hálózsák, pizsama, body, pelus), természetesen teljesen felébredt, és örült, hogy reggel van. Nem úgy viselkedett, mint egy lázas gyerek, mosolygott, és elmesélte az álmát. Közben a lázmérő dolgozott, de végül is nem volt vészes a helyzet, csak hőemelkedés. Azért biztos, ami biztos alapon kapott egy kúpot. Na ennek már nem örült túlságosan. Gondoltam, hogy a kúp majd elnyomja egy kicsit, de tévedtem. Az éjszaka további részében m

- És mi lesz a kislányotok neve? - Piroska. - Na jó, de most komolyan. - Micsoda? Hát ezt meg honnan szedtétek? - Na ne! Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel szembesültünk, szembesülünk mind a mai napig. Értetlenül fogadta a családunk, látom a döbbenetet az ismeretlenek arcán. Aztán egy-két másodperc után elmosolyodnak, és megjegyzik, hogy "egész jó név", végül is. Van azért pozitív visszajelzés is. A szülészorvos rögtön azt mondta, hogy milyen jó kis név. Nemrég, amikor ultrahangra vittem Pirinkót, az ottani doktornéni is odavolt, hogy milyen szép magyar neve van. Az tény, hogy mindenhol megjegyeznek minket, és néha már engem is Piroskának hívnak. Mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy ilyen nevű kislány nem lesz még egy az óvodában, iskolában. Most már persze a családunk is elfogadta. Naná! Hiszen odavannak érte. Már nagyon régen eldöntöttük, hogy minden gyermekünk egy keresztnevet fog kapni. Megvannak a fiú- és a lánynév verzióink, csak a sorrenden szoktunk variálni. Íg

Pirinkónak: "Te lennél az első helyezett a fognélküli nők szépségversenyén."

Ahol nyári hajnalokon rigófüttyre ébredsz. Télen lesed a cinkéket, akik hálásan eszegetik a madáretetőben elhelyezett finom falatokat. Ahol jóbarátod a boltos, a hentessel megbeszélheted a vasárnapi ebédet. A piacon megismernek az árusok, és nemcsak vásárolni jársz oda, hanem beszélgetni is. A szomszéd utcában van a kedvenc bringaboltod. Ahol nagyokat sétálhatsz, és friss levegőt szívhatsz. Ahol nemcsak a közvetlen szomszédodat ismered, hanem a negyedik, ötödik házban lakókat is. Ahol az emberek köszönnek egymásnak, mert egy utcában laknak. Van Pátria Egyesület, Sport Klub és Közösségi Ház szuper programokkal. A templom mellett csodás játszótér és hatalmas park. Ahol otthonra leltünk, és itt élünk immár hat és fél éve: Pestújhelyen.

"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek, S egy ismerős szempárt megismerni vélek. Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb. S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, Apa pocakjára odafektet lágyan. Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását. Meleg tenyerével símogatja bőrőm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm. Megpihen a test és ünnepel a lélek, Gondolatban Anya festett ilyen képet. Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Mama pocakjában ilyen álmot láttam. Békés biztonságban indul földi létem, Hálásan köszönöm csendes születésem." Ezt a verset, Edótól, a régi Matávos főnökünktől kaptuk, amikor Piroska megszületett.

Csak magadhoz húzod az éhesen tátogó gyermeket, és már ömlik is a szájába az édes lé. Mindketten megkönnyebbültök békésen összebújva a kanapén. Ő elalszik, Te pedig mosolyogsz, és hálát adsz minden pillanatért, amit vele tölthetsz. Igen, ilyen egyszerű és csodás dolog a szoptatás. DE. Sajnos néha mégis nagyon nehéz. Mert ő az első gyermeked, és időnként elbizonytalanodsz. Megszületése után néhány perccel rögtön szoptatni kezdtem Pirinkót, és ő nagyon ügyes volt. Pár napig "csak" előtejem volt, de ez tökéletesen elég volt neki. Aztán megindult a tej, és én nagyon boldog voltam, még akkor is, ha annyira fájt, hogy a karomat alig bírtam felemelni. Sosem voltam egy "csecses-begyes" menyecske, de mindig is szoptatni akartam a gyermekem, és tisztában voltam azzal, hogy nem a mell méretén múlik, mennyi teje van az embernek. Mindenféle példákat láttam korábban: nagymellű egyáltalán nem szoptató, és kismellű 3 évig szoptató anyákat is. Amikor hazajöttünk a kórházból Pi

2009. október 31. - 3600 g, 58 cm 2009. november 4. - 3360 g 2009. december 1. - 4240 g, 56 cm (nem, nem ment össze, a kórházban elmérték) 2009. december 15. - 4720 g, 58 cm 2010. január 8. - 5360 g, 61 cm 2010. február 2. - 5810 g, 63 cm 2010. február 16. - 6050 g 2010. március 2. - 6150 g (kétségbe estem, és elkezdtem "tömni") 66 cm 2010. március 16. - 6490 g (a "tömés" eredményesnek bizonyult) 2010. március 31. - 6700 g, 68 cm 2010. május 21. - 7500 g, 69 cm 2010. július 15. - 8080 g, 71 cm

Szeret: Anyával összebújva aludni. Apa kezébe kapaszkodni fürdés közben. Pelenka nélkül kapálózni. Sok-sok puszit kapni. A konyhában a hordozóban ülni, és anyának magyarázni, hogyan kell főzni. A nappaliban a lámpáról lógó pillangókat bámulni. Kendőbe kötve sétálni. Apával táncolni. Anya olykor butácska dalait hallgatni, és hozzá vokálozni. Nem szeret: Öltözködni. Teliholdas éjszakán aludni. Cumisüvegből enni. Vizet inni. Sokáig egyedül lenni.

Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy először találkozhattunk várva várt kislányunkkal, Piroskával. Azóta minden sokkal bonyolultabb és mégis egyszerű. Egyszerű, mert ő irányít, mint egy kis karmester, mi pedig végrehajtjuk az utasításait. Amikor még nem volt gyerekünk, unalmas téli estéken sokat beszéltünk arról, hogyan fogjuk majd nevelni. Most pedig megtapasztaljuk, hogy a gyermek formál minket szülővé. Unalmas téli esték?! Nos ez már a múlté. Azt hiszem ezt a fogalmat hosszú időre törölhetjük a szótárunkból. Mint ahogyan nincsenek többé egyvégtében elolvasott könyvek, csendben eltöltött hosszú órák kettesben, hajnalig tartó beszélgetések néhány pohár bor mellett. Van viszont valami, ami mindezekért kárpótol: Pirinkó mosolya.