2010. február 25., csütörtök

Végre tavasz

Kibújtak a tulipánok, már 3-4 centis hegyes kis karóként állnak ki a földből. A cinkék már nem "kiscipőért" kiabálnak, hanem azt harsogják: nyitnikék! És valóban, kitárom az ablakokat és csak szívom magamba az energiát. A ragyogó napsütésben akár több órát is sétálhatunk Pirinkóval, és már nem kell csizma és nagykabát, séta közben pedig a sapka és a sál is a babakocsi aljába kerül. Az emberek is kedvesebbek, mosolyognak és nekem is barátkozós hangulatom lett, így leszólítottam egy másik babakocsis anyukát. Együtt sétáltunk egy nagyot, jót beszélgettünk, a lányok pedig édesen szundikáltak.
Holnap, ha nem esik az eső, elkezdem rendbe tenni a kertet, elgereblyézem az avart, hátha a krókuszok is előbukkanak.
Ha pedig mégis esik? Akkor sem csüggedek. Érzem, végérvényesen itt a tavasz.

2010. február 24., szerda

Mosható pelenkák

Mondhatnám, hogy még tervben sem volt Pirinkó, amikor először hallottam a mosható nadrágpelenkáról, de ez így nem igaz. Ő ugyanis mindig tervben volt, mert amióta csak az eszemet tudom, mindig is akartam gyereket. De most nem erről akarok írni, hanem a pelusainkról.
Szívügyem a környezetvédelem. Szigorúan szelektálom a hulladékot, amire már a családom egy-két tagját és a lépcsőházban lakókat is sikerült valamennyire rászoktatni. Környezetbarát tisztító- és mosószereket használunk. Nem vásárolunk fölöslegesen csomagolóanyagokat, és megpróbálunk a lehetőségekhez mérten energiatakarékosan élni. Nagy álmunk egy ökoház.
Így aztán számomra egyértelmű volt, hogy nem szeretnénk még egy-két tonna szemetet kitermelni a pelenkákkal, ezért amikor végre várandós lettem belevettem magam a mosható pelenkák utáni kutatásba.
Sok-sok évvel ezelőtt, még csak a monapelről hallottam, ezzel kezdtem tehát a kutatást. Osztottam-szoroztam, fórumokat böngésztem, míg ráakadtam a legjobb oldalra, ami a mosható pelusokról szól: http://moshatopelus.blogspot.com/
Na és ekkor aztán elállt még a lélegzetem is. Külsők, belsők, AIO-k, zsebesek, prefoldok, bambusz, gyapjú, polár, biopamut... csak kapkodtam a fejem. Legalább két hónapi kutatómunka és többoldalnyi jegyzetelés után sikerült döntenem, és meg is rendeltük a coolababy zsebes pelusokat. Aztán persze, mivel kíváncsi természet vagyok, vettünk még egy pop-int és néhány kushies AIO-t is, és már szemezek egy ideje a little lamb pelusaival és a fidini gyapjúkülsőkkel is.
Amint hazajöttünk a kórházból rögtön lecseréltem Pirinkón a papírpelust, és most már csak éjszakára használunk ilyet, de abból is ökot.
És mielőtt még bárki azt hinné, hogy hős vagyok, megnyugtatásként közlöm, hogy ezeket a pelusokat nem kell kifőzni, nem kell vasalni, és a használatuk ugyanolyan egyszerű, mint egy eldobhatóé. De mennyivel jobb a lelkiismeretem, amikor nem a szemetesben, hanem az ikeás dobozban landolnak a pelenkák. Mivel jó nagy készletünk van, így kb. 5 naponta mosok, és amit reggel kiteregetek, azt délután már rá is adhatom Pirinkóra, ugyanis extra gyorsan száradnak. Végre a mosószert és a mosási technikát is sikerült kikísérletezni, így most már gyerekjáték az egész. Pirinkó nagyon szereti nézni, ahogy a sok színes pelus szárad, és az elpakolásban is mindig segít.

Íme, ilyen cool egy coolababys csajszi.

2010. február 18., csütörtök

Nehéz esték és reggelek

Pirinkó oltást kapott. Nem nagy ügy, gondoltam, az első kettőt is tök jól viselte. Most azonban már délután láttam, hogy nincs jól. Sehol nem érezte jól magát, csak rajtam, ezért egész este kendőztünk. Nyűgös volt és sokat aludt. Aztán amikor fürdés közben is elpityeredett, már tudtam, nehéz éjszakánk lesz.
Az esti etetés után sokáig ringattam, énekeltem neki, mire végre elaludt, de a biztonság kedvéért magam mellé vettem. Éjjel kettőkor felébredtem, megtapogattam, és éreztem, hogy ez a gyerek bizony meleg. Mire nagy nehezen kihámoztam az éjszakai szerelésből (hálózsák, pizsama, body, pelus), természetesen teljesen felébredt, és örült, hogy reggel van. Nem úgy viselkedett, mint egy lázas gyerek, mosolygott, és elmesélte az álmát. Közben a lázmérő dolgozott, de végül is nem volt vészes a helyzet, csak hőemelkedés. Azért biztos, ami biztos alapon kapott egy kúpot. Na ennek már nem örült túlságosan.
Gondoltam, hogy a kúp majd elnyomja egy kicsit, de tévedtem. Az éjszaka további részében még ötször ébredtünk, ebből háromszor szomjas, éhes volt, tehát szopizni akart, így reggelre hulla voltam. Mivel nekem is vannak biológiai szükségleteim, kilenckor felkeltem, megreggeliztem, és beraktam egy adagot a mosógépbe. Ez utóbbi ugyan nem tartozik a mindennapi "kenyeremhez", de Apának már nem volt tiszta inge.
Pirinkó még vígan szundikált, így gondoltam, én is visszabújok mellé. Én balga, a telefont nem kapcsoltam ki, és természetesen egy igen fontos ügyben kerestek éppen: egy biztosítási üzletkötő üldöz már hetek óta. Megpróbáltam most is udvariasan lerázni, újra visszafeküdtem, de mire elaludtam volna, lánykám természetesen felébredt.
Szerencsére már csak a négyhónapos oltás van hátra, és aztán jó darabig nem lesz több kínzás. Jön majd helyette a fogzás. Már nagyon várom.

2010. február 11., csütörtök

Miért éppen Piroska?


- És mi lesz a kislányotok neve?
- Piroska.
- Na jó, de most komolyan.
- Micsoda? Hát ezt meg honnan szedtétek?
- Na ne!

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel szembesültünk, szembesülünk mind a mai napig. Értetlenül fogadta a családunk, látom a döbbenetet az ismeretlenek arcán. Aztán egy-két másodperc után elmosolyodnak, és megjegyzik, hogy "egész jó név", végül is. Van azért pozitív visszajelzés is. A szülészorvos rögtön azt mondta, hogy milyen jó kis név. Nemrég, amikor ultrahangra vittem Pirinkót, az ottani doktornéni is odavolt, hogy milyen szép magyar neve van. Az tény, hogy mindenhol megjegyeznek minket, és néha már engem is Piroskának hívnak. Mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy ilyen nevű kislány nem lesz még egy az óvodában, iskolában. Most már persze a családunk is elfogadta. Naná! Hiszen odavannak érte.

Már nagyon régen eldöntöttük, hogy minden gyermekünk egy keresztnevet fog kapni. Megvannak a fiú- és a lánynév verzióink, csak a sorrenden szoktunk variálni. Így volt ez Piroskánk esetében is, sokáig ugyanis úgy volt, hogy Kinga lesz. Illetve úgy gondoltuk, hogy majd ha megszületik, eldöntjük melyik illik jobban hozzá. Aztán teltek-múltak a várandósság hetei, és mi egyre jobban éreztük, hogy ez bizony egy kis Pirinyó a pocakomban, így nem vártuk meg a szülést, elkezdtük őt így hívni.
A névválasztásnál pedig roppant egyszerű szempontok alapján döntöttünk: magyar és lehetőleg valamelyik szent neve legyen.

Árpád-házi Szent Piroska viszonylag kevéssé ismert a magyar egyházban, őt ugyanis az ortodox egyház avatta szentté.
1088 táján született és 1133-ban halt meg. Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya volt. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 25 éves korában nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannés Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné nevet kapta. A házasságból több fiúgyermek is született, akik közül a 4. a későbbi Manuel császár. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Halála előtt örökfogadalmat tett, szerzetesi neve Xene (Idegen) volt. Mozaikképét a Hagia Sophia a mai napig őrzi.

Remélem egyszer eljutunk majd Isztambulba Pirinkóval, és mesélhetünk neki az idegenbe szakadt magyar királylányról.

2010. február 7., vasárnap

Apa mondta

Pirinkónak: "Te lennél az első helyezett a fognélküli nők szépségversenyén."

2010. február 5., péntek

A hely, ahol élünk





Ahol nyári hajnalokon rigófüttyre ébredsz. Télen lesed a cinkéket, akik hálásan eszegetik a madáretetőben elhelyezett finom falatokat. Ahol jóbarátod a boltos, a hentessel megbeszélheted a vasárnapi ebédet. A piacon megismernek az árusok, és nemcsak vásárolni jársz oda, hanem beszélgetni is. A szomszéd utcában van a kedvenc bringaboltod. Ahol nagyokat sétálhatsz, és friss levegőt szívhatsz. Ahol nemcsak a közvetlen szomszédodat ismered, hanem a negyedik, ötödik házban lakókat is. Ahol az emberek köszönnek egymásnak, mert egy utcában laknak. Van Pátria Egyesület, Sport Klub és Közösségi Ház szuper programokkal. A templom mellett csodás játszótér és hatalmas park.
Ahol otthonra leltünk, és itt élünk immár hat és fél éve: Pestújhelyen.

2010. február 3., szerda

Apa és lánya



"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam,
Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását,
boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm,
ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek,
Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban,
Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem,
Hálásan köszönöm csendes születésem."


Ezt a verset, Edótól, a régi Matávos főnökünktől kaptuk, amikor Piroska megszületett.

A világ legegyszerűbb dolga

Csak magadhoz húzod az éhesen tátogó gyermeket, és már ömlik is a szájába az édes lé. Mindketten megkönnyebbültök békésen összebújva a kanapén. Ő elalszik, Te pedig mosolyogsz, és hálát adsz minden pillanatért, amit vele tölthetsz. Igen, ilyen egyszerű és csodás dolog a szoptatás. DE. Sajnos néha mégis nagyon nehéz. Mert ő az első gyermeked, és időnként elbizonytalanodsz.

Megszületése után néhány perccel rögtön szoptatni kezdtem Pirinkót, és ő nagyon ügyes volt. Pár napig "csak" előtejem volt, de ez tökéletesen elég volt neki. Aztán megindult a tej, és én nagyon boldog voltam, még akkor is, ha annyira fájt, hogy a karomat alig bírtam felemelni. Sosem voltam egy "csecses-begyes" menyecske, de mindig is szoptatni akartam a gyermekem, és tisztában voltam azzal, hogy nem a mell méretén múlik, mennyi teje van az embernek. Mindenféle példákat láttam korábban: nagymellű egyáltalán nem szoptató, és kismellű 3 évig szoptató anyákat is.
Amikor hazajöttünk a kórházból Pirinkó egész délután és este sírt. Nyilván az új környezet tette, de én tapasztalatlan anyaként azt gondoltam éhes. Azért próbáltam legalább kétórás időközöket tartani az etetések között, de a gyerek csak sírt-sírt, a melleimben már semmi nem volt, de csak akkor nyugodott meg, ha szopizhatott. Végül teljesen kimerülten hajnal ½ 3-kor sikerült elaludnunk. Aztán minden nap jobb lett, könnyebb. Kialakult a 3 óránkénti evés, a tejnél pedig beállt a kereslet-kínálat viszony.

Az élet ismét szép volt és derűs, egész a 7-8. hétig. Vannak ugyanis azok a fránya növekedési ugrások. Ilyenkor a kicsi emberpalánta csak enne és enne. Az ember lánya pedig ismét elbizonytalanodik, talán kevés a tejem? Kapkod fűhöz-fához, szalad a (nem, nem a vargához) védőnőhöz, és tápszert írat. Kutakodik az interneten, megbeszéli a fórumtársakkal, hogy náluk is éppen ez a helyzet. Homeopátiás bogyókat hozat Apával, aki egy hős, mert ezt még a nagy Budapesten sem egyszerű beszerezni, de Apa elmegy érte a világ (a kerület) végére is. Aztán pár nap alatt ismét helyreáll a rend.

Közben Pirinkó egyszer-egyszer tápszert kénytelen enni, ami nem egyszerű feladat. Elfogy a tej a cicikből, Pirinkó először nyúzza még őket, aztán feladja, és sírni kezd. Anya konstatálja a dolgot, irány a konyha. Vízforralás, tápkeverés, hűtögetés. Közben Pirinkó Apánál sírdogál. Végre kész a táp, Anya boldogan tuszkolja Pirinkó szájába a cuclit, aki nyomkodja azt kifelé a nyelvecskéjével és fuldoklik. Anyának eszébe jut, hogy a védőnő azt mondta a hipoallergén tápok kesernyésebbek. Megkóstolja. Valóban elég rossz íze van. Gyorsan tesz bele egy kis cukrot. Nem. Pirinkónak még mindig nem ízlik. Most már együtt sírnak. Végül egy óra kínlódás, ringatás, rábeszélés után a kis éhenkórász megeszi az addigra már majdnem hideg tápot, és végre elalszik.

A harmadik hónapban ismét átéltük ezeket a dolgokat. Új tejszaporító teát is próbáltam: görögszénamag, ánizsmag és kecskeruta keverékét, eddig úgy tűnik, ez hatásos.

Pirinkó eddigi élete során kb. 6-7 alkalommal kapott tápszert és néhányszor lefejt vagy fagyasztott tejet, de még mindig nagyon ügyetlenül iszik cumisüvegből. Nem is szereti, állandóan kitolja a nyelvével és fuldoklik, pedig a legkisebb lyukút használjuk.

Remélem tudom még szoptatni néhány hónapig, mert ez tényleg a világ legegyszerűbb és legnagyszerűbb dolga.

2010. február 2., kedd

Paraméterek

2009. október 31. - 3600 g, 58 cm
2009. november 4. - 3360 g
2009. december 1. - 4240 g, 56 cm (nem, nem ment össze, a kórházban elmérték)
2009. december 15. - 4720 g, 58 cm
2010. január 8. - 5360 g, 61 cm
2010. február 2. - 5810 g, 63 cm
2010. február 16. - 6050 g
2010. március 2. - 6150 g (kétségbe estem, és elkezdtem "tömni") 66 cm
2010. március 16. - 6490 g (a "tömés" eredményesnek bizonyult)
2010. március 31. - 6700 g, 68 cm
2010. május 21. - 7500 g, 69 cm
2010. július 15. - 8080 g, 71 cm

2010. február 1., hétfő

Szeret, nem szeret...

Szeret:
Anyával összebújva aludni.
Apa kezébe kapaszkodni fürdés közben.
Pelenka nélkül kapálózni.
Sok-sok puszit kapni.
A konyhában a hordozóban ülni, és anyának magyarázni, hogyan kell főzni.
A nappaliban a lámpáról lógó pillangókat bámulni.
Kendőbe kötve sétálni.
Apával táncolni.
Anya olykor butácska dalait hallgatni, és hozzá vokálozni.

Nem szeret:
Öltözködni.
Teliholdas éjszakán aludni.
Cumisüvegből enni.
Vizet inni.
Sokáig egyedül lenni.

Három hónap és egy nap

Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy először találkozhattunk várva várt kislányunkkal, Piroskával. Azóta minden sokkal bonyolultabb és mégis egyszerű. Egyszerű, mert ő irányít, mint egy kis karmester, mi pedig végrehajtjuk az utasításait.
Amikor még nem volt gyerekünk, unalmas téli estéken sokat beszéltünk arról, hogyan fogjuk majd nevelni. Most pedig megtapasztaljuk, hogy a gyermek formál minket szülővé. Unalmas téli esték?! Nos ez már a múlté. Azt hiszem ezt a fogalmat hosszú időre törölhetjük a szótárunkból. Mint ahogyan nincsenek többé egyvégtében elolvasott könyvek, csendben eltöltött hosszú órák kettesben, hajnalig tartó beszélgetések néhány pohár bor mellett.
Van viszont valami, ami mindezekért kárpótol: Pirinkó mosolya.