2012. december 21., péntek

Tökéletes karácsony

Mondja egy kolléganőm a konyhában a minap:
"Biztosan nem könnyű most neked, mert gondolom mindent szeretnél egyszerre."
Nézek rá bárgyún: Mi mindent?
"Hát tökéletes, felejthetetlen karácsonyt a gyerekeknek, sok ajándékkal, sütivel, finom kajákkal."
Ühüm - mondtam, tényleg nehéz most nekem.
Elgondolkodtam.... Mi az a tökéletes karácsony, milyet is szeretnék?
Jó lenne, ha idén időben megsülne az a fránya kacsa, és nem görcsölnék azon, hogy ha későn esszük meg, nem fogunk tudni aludni.  - Nem görcsölök, úgysem fekszünk korán, a gyerekek pörögni fognak az ajándékok és a karácsonyfa miatt, mi meg közben borozunk majd Szilivel.
Jó lenne, ha esne egy kis hó. - Na ezen, pláne nem görcsölök, nem tőlem függ.
Jó lenne, ha Dinike nem kiabálna a templomban a pásztorjáték alatt. - Nem baj, ha kiabál, kevésbé égő, mint tegnap az ovis karácsonyi bulin, ahol első sorban ültünk, és a gyerekeim végig kommentálták az előadást.
Jó lenne, ha idén is jól sikerülne a kuglóf. - Eddig minden évben jól sikerült.
Jó lenne, ha semmi miatt nem veszekednénk. - Igyekszem uralkodni magamon, beosztom az időt, és nem idegeskedem, ha valami csúszik fél órát.

Az ajándékok megvannak. Hála a két fél nap szabinak, amit kivehettem tegnap és ma, nagyjából be is vásároltam. Holnap sütök egy sütit, vasárnap még egyet, így hétfőre már csak a kuglóf marad, meg a kacsa.
Dinike kicsit náthás, nekem is kapar a torkom, de ennél nagyobb baj ne legyen, feltöltöttem a házipatikát is.

A legeslegjobban arra vágyom, hogy együtt legyünk, mert ez a másfél hónap nagyon-nagyon húzós volt, a hétköznapok csak úgy pörögtek, estére iszonyú fáradtan értem haza, és alig volt időm azokra, akiket mindenkinél jobban szeretek ezen a földi világon. Azt szeretném, ha ebben a két hétben kicsit bepótolhatnék valamit, sokat fogunk mesélni, játszani, remélem kirándulunk is majd valahová.
És remélem ők is úgy érzik majd, hogy a legjobb, ami karácsonykor történik az, hogy a megtestesült szeretet jön közénk.

Mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok.

2012. november 11., vasárnap

Bölcsi, ovi, munka

Helyzetjelentés: mindenki beszokott, oda ahová kell neki :-) a legzökkenőmentesebben Dininek ment, pedig tőle féltünk a legjobban, de hála a tündéri gondozónéninek, Dini nagyon szeret bölcsibe járni.
A legzűrösebb, pedig én vagyok, de erről majd később.
Pirkó még csak három napon van túl, mert Murphy közreműködött, így hétfőre beteg lett, de szerdán már Apa elég erőszakos volt doktornénivel, így Pirkó elkezdhette végre az ovit. Simán ment minden, első nap már ott is aludt. Jó volt, hogy ősz elejétől már előkészültünk, és délelőttönként játszótér helyett sokszor mentünk oviba. Második nap délután volt egy "kis" (nagyon nagy, csuklásig fokozódó) hiszti, de legalább ezt az oldalát is megismerték az óvónénik :-) 
Péntek délután Tök-buli volt, amire én mentem vele, mivel ez egy családos rendezvény, de Apa még mindig elég carul volt, ezért ők Dinivel pasis estét tartottak. Mi meg buliztunk egyet, bár Pirkó sem élvezte minden pillanatát a dolognak, nem akart pl. vetélkedni, de szerintem még kicsi is ehhez, és szerencsére nem erőltettek semmit, így végül jól alakult az este. A babgulyás pedig nagyon finom volt, igaz az első falattal rögtön le is ette az új blúzát, de hála a szuper nátrium-perkarbonátnak, nyomtalanul eltüntettem a foltot :-)
A vége volt a legjobb a bulinak: kicsi mécsesekkel körbejártuk az ovi udvarát, a tök sötétben :-) és egy tökös mondókát mondogattunk, amit a végére sikerült nekem is megtanulnom:
"Sütőben a tökmag,
befűtöttünk tegnap.
Ropog, pattog, zeng a nád,
szél röpíti víg dalát.
Ég öt éjjel, öt nap,
odasül a tökmag." :-)
Aztán a mécsesekkel hazasétáltunk.

Rólam: a munka jó, bár vannak zűrös pillanatai. A főnökök támogatóak, a kollégák kedvesek, kezdenek befogadni. Egyetlen hátránya az egésznek, hogy 8 órában vagyok, ami ugye egy multinál sosem annyi, és ehhez jön még az oda-vissza utazás. Szóval reggel 1/4 8-kor leadom Pirkót az oviban, 1/2-kor Dinit a bölcsiben, így pont beérek 1/2 9-re, és 5-ig húzom az igát, így hazaérek 6-ra. Eddig Szili hozta őket haza, de jövő héttől lesz bébiszitterünk, Zsuzsa néni, akit régről ismerünk már, remélem beválik. Máshogy most nem megy, meglátjuk hogy alakul majd, engem egyelőre lelkileg nagyon megvisel ez a dolog, ezért is írtam, hogy én vagyok a legzűrösebb.

Ennyi dióhéjban.

Aztán még néhány fontos számadat, mivel tegnap voltunk státuszolni:
Pirkó 103 centi, 15 kiló, mindent tud, amit életkorában kell neki, látása, hallása szuper, A kakival ugye vannak "gondok", de az nem ügy, óvónéni képben van, nem csinál belőle ő sem ügyet, Pirkó pelusba kakil és kész.
Dini 92 centi, 13,3 kiló, a páros lábbal ugráláson kívül mindent tud, amit kell neki. Most már szépen kezd beszélni, rövid mondatokat is, általában megértjük most már, amit akar.
Hallása rendben, és holnap megyünk szemészetre, pupillatágításos vizsgálatra, de valószínűleg maradt a rövidlátása, amit előbb-utóbb szemüveggel kell majd korrigálni. Nála is alakulgat a szobatisztaság, utólag most már mindenért szól, és egyszer már pisilt wc-be is!




2012. szeptember 26., szerda

Az életünk

Már nincs egy hét sem, és az életünk gyökeresen megváltozik. Főleg hármunké, de azért Szilié is, ha én ténylegesen elkezdek dolgozni. Azért úgy néz ki, hogy én még kapok egy- másfél hónap szabit, ami alatt csak betanulni kell bejárnom. Ez azért nem jelent majd napi nyolc órát, és nem minden nap. Dinike hétfőtől bölcsis lesz. Nagy félelem van bennem, amit próbálok palástolni. Pedig szimpatikus a bölcsi, a vezető, a gondozónénik is, akik nem is nénik. Dinike a legfiatalabb csoportba kerül, fiatal gondozókhoz, csak egy-két idősebb gyerek lesz nála. Ott lesz a játszótéri pajtása, Dávid is. Minden nap elmondjuk együtt, hogy megy a bölcsibe, ő meg nevetve mondja az ő kis szótagnyelvén: "Di- mo- bö- Dá-"= Dini motorozik a bölcsiben Dáviddal. :-) Mert motor nélkül nem élet az élet mostanában Dinókának.
Pirkóval néha bemegyünk már az oviba. Ő nagyon jól elvan, csak ha ott vagyok nem fogad szót az óvónéninek. De ez úgyis csak annak szól, hogy ott vagyok én is, mert ha mással van, akkor nagyon jó kislány. Szóval az ovitól nem parázok annyira.
De hát más családok is túlélték, és nekem muszáj dolgoznom. Nemcsak magam miatt, hanem úgy hiszem a családnak is jobb lesz, ha nekem jobb. Márpedig nekem most kell valami agymunka, és az új munkaköröm kicsit kihívás is. Aztán meglátjuk mit mondok majd év végén, vagy egy év múlva... Beszámolok, ígérem. 

2012. június 22., péntek

Nyaralás I.






A Salföldi Majorban, Piroska facsacsizik, Dini fakucun "lovagol".

Voltunk nyaralni. De nem most a kánikulában, hanem még a múlt héten, amikor volt ilyen is, olyan is az idő. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat, együtt voltunk, tartalmasan töltöttük az időt, vagy csak pihentünk.
Beszéljenek inkább a képek:


Ebben a "pirosvirágos házikóban" laktunk Köveskálon

Kirándultunk esőben a Hegyestűre.

De azért jókedvünk volt.

Szép időben egész jó a kilátás :-)
Apa szülinapját ebben a szuper zánkai étteremben ünnepltük.
Itt mindenki jól érezheti magát, és még a kaja is finom.



Salföldön.
Pár napos kiscsikót simogathattak, de kiscsacsit is etettek.






.

















































Révfülöpön kölcsönöztünk néhány szuper járgányt. Badacsonytomajig tekertünk, ahol ebédeltünk és játszottunk, majd visszazötyögtünk Révfülöpre. A visszaúton jót aludtak a gyerekek az utánfutóban.



Csütörtöktől már a vámoscsaládi nagyszülők vendégszeretét élvezhettük.


 
 Piroska és a Papa babot vetnek.

 Aztán a Mamának is segít a konyhában.

 
A fiúk meg ribizliznek.


Szombaton pedig már ilyen jó idő volt.









2012. június 5., kedd

Juhé!!!!

Felvették az oviba! Oda, ahová szeretnénk, és a barátaival együtt mehet november 1-től! Annyira örülök!!!

2012. június 4., hétfő

Anya, taníts meg írni!

OK! 5 évesen én is olvastam, mert nem bírtam, hogy Anya falja a könyveket, nekem meg csak falatok jutnak, amikor ő mesél. És Anya megtanított olvasni, és akkor már én is falhattam :-) jól el is híztam tőlük, ezért mentem bölcsészkarra.
Szóval azt mondja az én lányom, hogy tanítsam meg írni :-) Ölembe ül, kiveszi a kezemből a tollat, lapoz egyet a jegyzetfüzetemben, és elkezdjük.
Gondoltam kezdjük a nevével, meg a Diniével. A P és D viszonylag könnyű betűk.


Így sikerült :-))

2012. május 9., szerda

A másik nap

Mindenki azt mondta náluk egyik napról a másikra történt. És én már régóta vártam a másik napot. Így is lett. Egyszer csak Piroska felébredt és nem kért pelust. Persze voltak fokozatok, először visszatartotta a pisit, de megbeszéltük, hogy ez nem jó így. Aztán szaladt és pelust kért, de hétfő óta wc-be pisil. Persze balesetek vannak, és még messze vagyunk az igazi szobatisztaságtól, de már így is ügyes, és kevesebbet kell pelust mosnom. (mondjuk kell helyette bugyit, zoknit, nadrágot, de nem baj) Ma egész délelőtt bugyiban volt, játszótereztünk, futóbicóztunk, és szárazon jöttünk haza.
A legviccesebb az egészben, hogy Dinó is bugyit kér, szerencsére be tudom csapni azzal, hogy ráhúzom a pelusára, de remélem ő hamarabb szobatisztul majd emiatt.