Eltelt egy év?

1. Bizony. Hihetetlennek tűnik. De kicsiken és nagyokon is látszik, hogy az elmúlt egy év nagyon nagy változást hozott az életünkben. Most itt ülök a két kis szuszogó között, akik már a mai mérés szerint nem is olyan kicsik. Peti 74 centiméter magas és 10.7 kiló, Misó szintén 74 centi, de kilókban "veri" a bátyját, 11.3. Látszik is rajta, érezzük is. Pedig szerintem kevesebbet eszik, de Petyusz az örökmozgó, egész nap meg sem áll, "tisztaapja". Nyilván többet éget. Amúgy tényleg nagyon hasonlít Szilárdra. Ugyanazok a huncut, fekete szemek, jó a humora már most, egy igazi bohóc. És egy perpetuum mobile 😁 Misóka, bár hamarabb indult el, szép kitartóan sétál, ha elesik feláll, általában cipel is valamit. Peti mindig rohan, pár nappal később követte öccsét a járásban, de neki kényelmesebb és persze gyorsabb, ha négykézláb mehet. Mindketten imádnak labdázni, ha labda van, minden van 😊 Petyusz már rúgni is próbálja. Dénes szerint nem igazi Keszei, ugyanis ő egyelőre a jobb lábát használja "labdarúgásra". Misó inkább kézi- vagy kosárlabdás. Egyik nap megfigyelte, ahogyan Piróka pattogtatta a teraszon, azóta ő is azt próbálja utánozni. Nagyon ügyesek, mindig lenyűgöznek minket. Persze éledezik a kis akaratuk is. Vannak mérges sírások. Vannak összeütközések. De nagyon cukin tudnak bújni, buksizni, puszit adni is, és ezt próbálják egymáson is gyakorolni. Na oda néha kell egy "tompító" kéz, aki segít, hogy a lendületből simogatás és ne pofon legyen 😁

Most hogy a nagyok itthon ragadtak a koronavírus miatt, rengeteget fejlődnek a beszédben is. Naponta tanulnak valami újat. Peti szavai: hamm, nyamnyamnyam, cici, "Ka"= Piróka, Ba=ezt egy angol dalból tanulta, bárány mondja, Apa, Anya, néé!=nézd, mivel állandóan hallja:Anya nézd! 😁 Megmutatja a fejét, fülét, kezét, lábát, pocakját és a kukacát 😂 ez utóbbi új felfedezése, és minden peluscserénél nagyon örül neki. Misóka szavai: Apa, hoppá, Anya, hamm, mamma, sihuuuu, vauvau. Ő is tudja a fejét, pocakját, lábát és a kukacát 😉 Hiába na, a fiúknak ez fontos. Én meg már megszoktam ennyi fiú között. Nagyon tud kiabálni és sikoltozni még mindig. Jó kis öblös hangja van. Amikor felkiabálok a nagyoknak, akkor természetesen ők is utánoznak. Értik, hogy jöjjenek hamizni, megyünk sétálni, megyünk hintázni, homokozni, csuszizni. És persze egyfolytában halandzsáznak. A legjobb, amikor vacsora közben mindenki egyszerre beszél 😁 szegény szomszédok...
Evészet: egy ideje már nem főzök külön nekik. Nem igénylik a pépes kaját, sőt néha kifejezetten elutasítják. Misó viszont, amikor nagyon jön a foga csak egy-kétféle pürés ennivalót hajlandó megenni. Ezért azokból mindig tartunk itthon. Jolly joker a bolognai spagetti, a babapiskóta és az abonett valamivel megkenve. Amióta megismerték az ízeket, nem lehet őket lekenyerezni holmi sótlan pufikkal 🙃 És igen, még mindig szopiznak, éjjel-nappal. Bevallom őszintén, volt pár nehéz éjszaka, amikor azt gondoltam: holnap felhívom a doktornénit és iratok tápszert. Aztán reggel.ittam egy duplakávét, és a nap ment tovább, és az éjszaka is... aztán jött ez a vírus, és én nagyon féltem, féltettem az egész családot. És örültem, hogy ha mással nem is, ezzel legalább meg tudom őket védeni. Úgyhogy ez van. Dénes 27 hónapos koráig szopizott. Meglátjuk.
A betegségek szerencsére elkerültek minket, a 3 napos láz kivételével. Petin pont március második hetében ment végig, Misón pedig nagypéntektől húsvét hétfőig. Persze mind a kétszer frászban voltam, mert ez az a betegség, aminek 3 napig semmi más tünete nincs, csak a magas láz. Amit aztán huss, 72 óra múlva mintha elfújtak volna, és akkor jönnek a pöttyök. De legalább ezen is túl vagyunk.
A tesók: amikor kihirdették, hogy március 16-tól nem lehet iskolába járni, én nagyon örültem. Aztán teltek a hetek, és kezdtünk egymás idegeire menni. Pedig annyira okosak, mindent próbáltak egyedül megoldani. De egy idő után egész egyszerűen unták a fejemet... Megértem, csak ugye a kamaszok másképp fejezik ki magukat, Dénes leginkább sehogy. És elég sokat "súrlódtunk". Dehogy súrlódtunk. Ordibáltunk, veszekedtünk, sírtunk, kibékültünk, megbeszéltük, kezdtük elölről... A probléma gyökere, hogy nagyon-nagyon hasonló az érzelmi intelligenciánk, és a kifejezéskészletünk. Így nem tudunk bánni egymással. Tudom, hogy ebben nekem is változnom kell... Szilárd próbálja kezelni, hárítani, megoldani. Beszélgetnek mint férfi a férfivel. Tudom, hogy az is baj, hogy most nem ölelgetem, simogatom annyit, mint ezelőtt. Igen. Ezen is kell változtatnom. Piróka sokkal egyszerűbb képlet. Ha baja van, elmondja, sikolt, hisztizik, csapkod. De legalább kimondja, próbálunk azonnal megoldásokat találni. És ő jön, bújik, ölel. No meg a piciknél is sokat segít, babázik. Nyilván neki ez is érzelmi tankolás. Dénes is sokat játszik velük, de egészen máshogy. Nagyon érdekes ezt látni, megfigyelni, mit hogyan képeznek le abból, amit tőlünk látnak. Egyébkent suli témában egy panaszunk sem lehet. Végtelenül hálás vagyok a tanítóinknak és a tanárainknak az elmúlt hónapok munkájáért, az empátiájukért, és hogy sokszor még lelkileg is támogattak.
A feltöltődést a mindennapokban nekem az jelenti, amikor Szilárd itthon van. Bár mindig akad tennivaló, vagy éppen be kell szerezni valamit, de azok a napok akkor is lazábbak. Hétvégén ha jó az idő, igyekszünk elmenni valahová kirándulni. Sajnos ezt az utóbbi időben egy dolog nehezíti meg: Misóka utazási betegsége. Piró végre kinőtte, Misó pedig szegény 45 perc és jön a taccs. Tökmindegy hogy evettnemevett, nyitva van az ablak, megy a klíma... próbálunk mindent bevetni, hogy tereljük a figyelmét és mozgassa a fejét, kezét, lábát... egyelőre pelusok és zacskók. Csak sajnáljuk szegénykét, mert tudjuk mennyire rossz érzés. A kirándulások ennek ellenére még mindig jól sikerültek. Egy kivételével, amikor nem néztük meg alaposan a kiszemelt célpontot, és az összes parkoló le volt zárva.
Mivel mozognunk kell, és már a szétnyílt hasizmom is többé-kevésbé rendbejött, újra elkezdtem futni. Az első két alkalommal vért izzadtam. Aztán kezdtem szép lassan visszarázódni és elértem az 5 kilométeres távot. Aztán jött ez a monszun, vele a derékfájás, így most kihagytam 3 hetet. De ma újra felvettem a futócipőt és lenyomtam 3 kilcsit, viszonylag jó tempóban. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a kényelmes pesti síkság után, itt a gödöllői dombság szomszédságában, igencsak kellemes lankákon koptatom a lábam és a cipőm. Szóval van szintkülönbség rendesen. Na nem egy Mátra, de azért na...
Hát így telnek napjaink, heteink. Mindig előre tervezem a heti menüt. Általában 10-15 naponta jön egy tescós vagy auchanos szállítmány. Merthogy főzni, sütni szeretek is, kell is, a gyerekek, ha az itthon vs suliról beszélnek, akkor azt mindig vastagon aláhúzzák, hogy itthon mennyivel jobb a kaja. 😊😇 Piróka 4 kilót hízott a karantén alatt. Nem mintha látszana rajta 😁 Különben meg tényleg mindent IS megesznek 🙃
Holnap sütök két szülinapi tortát is ❤❤🎂🎂
Jól vagyunk, folyt.köv.