2011. május 30., hétfő

Dini keresztelője

Vasárnap volt Dini keresztelője. Nem volt zökkenőmentes, de végül jól alakult. Piroskát megrázta, hogy nem körülötte forgott a világ, szép ruhában nem lehetett össze-vissza szaladgálni, és homokozni a templom melletti játszótéren. Így ő nagyrészt sírt, ordított, toporzékolt, bár mi ebből szerencsére, hála a keresztanyjának nem sokat hallottunk. Ő szegény küzdött vele derekasan. A végén azért visszajöttek a templomba, de arról inkább nem teszek fel képet, mert elég érdekesek lettek: vörös fejű, eltorzult arcú Piroska, és az imádkozó többiek :-) Dinike, aki a keresztségben a Dénes nevet kapta, nagyon jól viselkedett végig. Okos kis szemeivel nézegetett körbe, aranyosan ücsörgött az ölemben, vagy a keresztanyja ölében. Amikor leöntötték a fejét pár másodpercig gondolkodott, hogy sírjon-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy ő a nap hőse. És tényleg az volt. Kivételesen az egész napos nyüzsgést is jól bírta, aludt egy nagyot, és délután is kedves volt, hozta a formáját. Persze Piroska is megnyugodott, amikor elfújhatta a gyertyát, és összepiszkolhatta magát a kanóccal :-)) itthon pedig ő is formába lendült és produkálta magát egész nap. Megevett egy kiló kekszet, de mivel gyereknap is volt, most az egyszer hagytuk.
És a képek:










2011. május 27., péntek

Tegnap

Tegnap volt az egyik legnehezebb napom, amióta Dini megszületett. Már reggel láttam Piroskán, hogy nincs jó hangulatban, hisztizett mindenért, pedig igazán igyekeztem a kedvében járni. Aztán eszembe jutott, hogy már előző nap rengeteget ivott és pisilt, hatszor öltöztettem át, mert mindig átázott, és ez nála a fogzás jele. Tegnap aztán mindenkivel összeveszett a játszón is, senkivel nem akart rugóshintázni, és mindenkit elüldözött onnan. Hazafelé már sírdogált, itthon pedig szabályosan magánkívül volt már, és az üvöltésétől persze Dini is sírni kezdett. Én egyre csak azt mondogattam magamban: Nem szabad kiborulni, nem szabad kiabálni.
Végül adtam egy fájdalomcsillapítót, és ebédhez ültettem. Nem reméltem, hogy enni fog, de megnyugodott, és szépen megebédelt, miközben én Dinit szoptattam, hogy ő is lenyugodjon. Aztán elaludtak, és én elbőgtem magam.

2011. május 18., szerda

Tesók

Egyre ritkábban üt rá Dinire, viszont egyre többet szeretgeti. Pl. így is :-))



Mi ilyenkor nagyon szelíden tereljük el másik irányba, mert tényleg szeretetből teszi ezt. Honnan is értené, hogy könnyebb-nehezebb, kisebb-nagyobb? Persze Dini is egyre ügyesebb lesz, és nemsokára magától is el tudja majd hárítani az ilyen helyzeteket. Addig csak tűr szelíden, szó nélkül, sőt néha még vigyorog is, ha csiklandozzák a göndör fürtök.

2011. május 16., hétfő

Mostanában

Ez a kép tavaly ilyenkor készült Pirinkóról:



Ez pedig most készült Diniről:



Azért van bennük valami közös :-))

Ezt Nektek! A majmos takaró az enyém:



Nem kicsit függő:



Az új kedvenc:



Én pedig levágattam a hajamat, de arról még nem készült kép, pedig jó lett. Na majd legközelebb, ha lesz időm beszárítani, megkérek valakit, hogy fotózzon.
Egyébként jól vagyunk, sokat vagyunk a levegőn, Piroska egy kilométeren keresztül is képes tolni a babakocsiját. Hihetetlen mennyit bír menni. Napról-napra több szót mond ki, már ragozni is kezd, úgyhogy már nem is írom az új szavakat. De egyet mégis, mert tegnapelőtt kimondta azt is, hogy DINI. Dini pedig hatalmas kacajokkal jutalmazza, ha beszél hozzá. Komolyan, senki másra nem kacag így, de olyan jó látni így őket.

2011. május 2., hétfő

Anyák napjára

Apától kaptam egy csokis-marcipános tortát.
Dinitől a szokásos hatalmas mosolyokat, és a hátról hasra fordulást.
És Piroskától kaptam a legszebb ajándékot: ANYA!
Tisztán, érthetően, nagy vigyorgások kíséretében mondja, és mondja azóta is.