2012. december 21., péntek

Tökéletes karácsony

Mondja egy kolléganőm a konyhában a minap:
"Biztosan nem könnyű most neked, mert gondolom mindent szeretnél egyszerre."
Nézek rá bárgyún: Mi mindent?
"Hát tökéletes, felejthetetlen karácsonyt a gyerekeknek, sok ajándékkal, sütivel, finom kajákkal."
Ühüm - mondtam, tényleg nehéz most nekem.
Elgondolkodtam.... Mi az a tökéletes karácsony, milyet is szeretnék?
Jó lenne, ha idén időben megsülne az a fránya kacsa, és nem görcsölnék azon, hogy ha későn esszük meg, nem fogunk tudni aludni.  - Nem görcsölök, úgysem fekszünk korán, a gyerekek pörögni fognak az ajándékok és a karácsonyfa miatt, mi meg közben borozunk majd Szilivel.
Jó lenne, ha esne egy kis hó. - Na ezen, pláne nem görcsölök, nem tőlem függ.
Jó lenne, ha Dinike nem kiabálna a templomban a pásztorjáték alatt. - Nem baj, ha kiabál, kevésbé égő, mint tegnap az ovis karácsonyi bulin, ahol első sorban ültünk, és a gyerekeim végig kommentálták az előadást.
Jó lenne, ha idén is jól sikerülne a kuglóf. - Eddig minden évben jól sikerült.
Jó lenne, ha semmi miatt nem veszekednénk. - Igyekszem uralkodni magamon, beosztom az időt, és nem idegeskedem, ha valami csúszik fél órát.

Az ajándékok megvannak. Hála a két fél nap szabinak, amit kivehettem tegnap és ma, nagyjából be is vásároltam. Holnap sütök egy sütit, vasárnap még egyet, így hétfőre már csak a kuglóf marad, meg a kacsa.
Dinike kicsit náthás, nekem is kapar a torkom, de ennél nagyobb baj ne legyen, feltöltöttem a házipatikát is.

A legeslegjobban arra vágyom, hogy együtt legyünk, mert ez a másfél hónap nagyon-nagyon húzós volt, a hétköznapok csak úgy pörögtek, estére iszonyú fáradtan értem haza, és alig volt időm azokra, akiket mindenkinél jobban szeretek ezen a földi világon. Azt szeretném, ha ebben a két hétben kicsit bepótolhatnék valamit, sokat fogunk mesélni, játszani, remélem kirándulunk is majd valahová.
És remélem ők is úgy érzik majd, hogy a legjobb, ami karácsonykor történik az, hogy a megtestesült szeretet jön közénk.

Mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok.

2012. november 11., vasárnap

Bölcsi, ovi, munka

Helyzetjelentés: mindenki beszokott, oda ahová kell neki :-) a legzökkenőmentesebben Dininek ment, pedig tőle féltünk a legjobban, de hála a tündéri gondozónéninek, Dini nagyon szeret bölcsibe járni.
A legzűrösebb, pedig én vagyok, de erről majd később.
Pirkó még csak három napon van túl, mert Murphy közreműködött, így hétfőre beteg lett, de szerdán már Apa elég erőszakos volt doktornénivel, így Pirkó elkezdhette végre az ovit. Simán ment minden, első nap már ott is aludt. Jó volt, hogy ősz elejétől már előkészültünk, és délelőttönként játszótér helyett sokszor mentünk oviba. Második nap délután volt egy "kis" (nagyon nagy, csuklásig fokozódó) hiszti, de legalább ezt az oldalát is megismerték az óvónénik :-) 
Péntek délután Tök-buli volt, amire én mentem vele, mivel ez egy családos rendezvény, de Apa még mindig elég carul volt, ezért ők Dinivel pasis estét tartottak. Mi meg buliztunk egyet, bár Pirkó sem élvezte minden pillanatát a dolognak, nem akart pl. vetélkedni, de szerintem még kicsi is ehhez, és szerencsére nem erőltettek semmit, így végül jól alakult az este. A babgulyás pedig nagyon finom volt, igaz az első falattal rögtön le is ette az új blúzát, de hála a szuper nátrium-perkarbonátnak, nyomtalanul eltüntettem a foltot :-)
A vége volt a legjobb a bulinak: kicsi mécsesekkel körbejártuk az ovi udvarát, a tök sötétben :-) és egy tökös mondókát mondogattunk, amit a végére sikerült nekem is megtanulnom:
"Sütőben a tökmag,
befűtöttünk tegnap.
Ropog, pattog, zeng a nád,
szél röpíti víg dalát.
Ég öt éjjel, öt nap,
odasül a tökmag." :-)
Aztán a mécsesekkel hazasétáltunk.

Rólam: a munka jó, bár vannak zűrös pillanatai. A főnökök támogatóak, a kollégák kedvesek, kezdenek befogadni. Egyetlen hátránya az egésznek, hogy 8 órában vagyok, ami ugye egy multinál sosem annyi, és ehhez jön még az oda-vissza utazás. Szóval reggel 1/4 8-kor leadom Pirkót az oviban, 1/2-kor Dinit a bölcsiben, így pont beérek 1/2 9-re, és 5-ig húzom az igát, így hazaérek 6-ra. Eddig Szili hozta őket haza, de jövő héttől lesz bébiszitterünk, Zsuzsa néni, akit régről ismerünk már, remélem beválik. Máshogy most nem megy, meglátjuk hogy alakul majd, engem egyelőre lelkileg nagyon megvisel ez a dolog, ezért is írtam, hogy én vagyok a legzűrösebb.

Ennyi dióhéjban.

Aztán még néhány fontos számadat, mivel tegnap voltunk státuszolni:
Pirkó 103 centi, 15 kiló, mindent tud, amit életkorában kell neki, látása, hallása szuper, A kakival ugye vannak "gondok", de az nem ügy, óvónéni képben van, nem csinál belőle ő sem ügyet, Pirkó pelusba kakil és kész.
Dini 92 centi, 13,3 kiló, a páros lábbal ugráláson kívül mindent tud, amit kell neki. Most már szépen kezd beszélni, rövid mondatokat is, általában megértjük most már, amit akar.
Hallása rendben, és holnap megyünk szemészetre, pupillatágításos vizsgálatra, de valószínűleg maradt a rövidlátása, amit előbb-utóbb szemüveggel kell majd korrigálni. Nála is alakulgat a szobatisztaság, utólag most már mindenért szól, és egyszer már pisilt wc-be is!




2012. szeptember 26., szerda

Az életünk

Már nincs egy hét sem, és az életünk gyökeresen megváltozik. Főleg hármunké, de azért Szilié is, ha én ténylegesen elkezdek dolgozni. Azért úgy néz ki, hogy én még kapok egy- másfél hónap szabit, ami alatt csak betanulni kell bejárnom. Ez azért nem jelent majd napi nyolc órát, és nem minden nap. Dinike hétfőtől bölcsis lesz. Nagy félelem van bennem, amit próbálok palástolni. Pedig szimpatikus a bölcsi, a vezető, a gondozónénik is, akik nem is nénik. Dinike a legfiatalabb csoportba kerül, fiatal gondozókhoz, csak egy-két idősebb gyerek lesz nála. Ott lesz a játszótéri pajtása, Dávid is. Minden nap elmondjuk együtt, hogy megy a bölcsibe, ő meg nevetve mondja az ő kis szótagnyelvén: "Di- mo- bö- Dá-"= Dini motorozik a bölcsiben Dáviddal. :-) Mert motor nélkül nem élet az élet mostanában Dinókának.
Pirkóval néha bemegyünk már az oviba. Ő nagyon jól elvan, csak ha ott vagyok nem fogad szót az óvónéninek. De ez úgyis csak annak szól, hogy ott vagyok én is, mert ha mással van, akkor nagyon jó kislány. Szóval az ovitól nem parázok annyira.
De hát más családok is túlélték, és nekem muszáj dolgoznom. Nemcsak magam miatt, hanem úgy hiszem a családnak is jobb lesz, ha nekem jobb. Márpedig nekem most kell valami agymunka, és az új munkaköröm kicsit kihívás is. Aztán meglátjuk mit mondok majd év végén, vagy egy év múlva... Beszámolok, ígérem. 

2012. június 22., péntek

Nyaralás I.






A Salföldi Majorban, Piroska facsacsizik, Dini fakucun "lovagol".

Voltunk nyaralni. De nem most a kánikulában, hanem még a múlt héten, amikor volt ilyen is, olyan is az idő. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat, együtt voltunk, tartalmasan töltöttük az időt, vagy csak pihentünk.
Beszéljenek inkább a képek:


Ebben a "pirosvirágos házikóban" laktunk Köveskálon

Kirándultunk esőben a Hegyestűre.

De azért jókedvünk volt.

Szép időben egész jó a kilátás :-)
Apa szülinapját ebben a szuper zánkai étteremben ünnepltük.
Itt mindenki jól érezheti magát, és még a kaja is finom.



Salföldön.
Pár napos kiscsikót simogathattak, de kiscsacsit is etettek.






.

















































Révfülöpön kölcsönöztünk néhány szuper járgányt. Badacsonytomajig tekertünk, ahol ebédeltünk és játszottunk, majd visszazötyögtünk Révfülöpre. A visszaúton jót aludtak a gyerekek az utánfutóban.



Csütörtöktől már a vámoscsaládi nagyszülők vendégszeretét élvezhettük.


 
 Piroska és a Papa babot vetnek.

 Aztán a Mamának is segít a konyhában.

 
A fiúk meg ribizliznek.


Szombaton pedig már ilyen jó idő volt.









2012. június 5., kedd

Juhé!!!!

Felvették az oviba! Oda, ahová szeretnénk, és a barátaival együtt mehet november 1-től! Annyira örülök!!!

2012. június 4., hétfő

Anya, taníts meg írni!

OK! 5 évesen én is olvastam, mert nem bírtam, hogy Anya falja a könyveket, nekem meg csak falatok jutnak, amikor ő mesél. És Anya megtanított olvasni, és akkor már én is falhattam :-) jól el is híztam tőlük, ezért mentem bölcsészkarra.
Szóval azt mondja az én lányom, hogy tanítsam meg írni :-) Ölembe ül, kiveszi a kezemből a tollat, lapoz egyet a jegyzetfüzetemben, és elkezdjük.
Gondoltam kezdjük a nevével, meg a Diniével. A P és D viszonylag könnyű betűk.


Így sikerült :-))

2012. május 9., szerda

A másik nap

Mindenki azt mondta náluk egyik napról a másikra történt. És én már régóta vártam a másik napot. Így is lett. Egyszer csak Piroska felébredt és nem kért pelust. Persze voltak fokozatok, először visszatartotta a pisit, de megbeszéltük, hogy ez nem jó így. Aztán szaladt és pelust kért, de hétfő óta wc-be pisil. Persze balesetek vannak, és még messze vagyunk az igazi szobatisztaságtól, de már így is ügyes, és kevesebbet kell pelust mosnom. (mondjuk kell helyette bugyit, zoknit, nadrágot, de nem baj) Ma egész délelőtt bugyiban volt, játszótereztünk, futóbicóztunk, és szárazon jöttünk haza.
A legviccesebb az egészben, hogy Dinó is bugyit kér, szerencsére be tudom csapni azzal, hogy ráhúzom a pelusára, de remélem ő hamarabb szobatisztul majd emiatt.

2012. április 26., csütörtök

Gasztro

Tegnap semmi ötletem nem volt, mit főzzek ma. Kedvenc CsirkésLaciBácsinkkal megbeszéltük, hogy valami szaftos, könnyen melegíthető husit kellene összedobnom. Így is lett.
Kezdtem egy hatalmas fej fehér hagymával, de csak a felét kockáztam apróra (a fehér hagyma édesebb, nem csíp annyira). Megfuttattam ahogy kell, aztán rádobtam a felkockázott csirkehusit. Pirít-pirít, sóz, borsot óvatosan, mert a gyerekek nem bírják, és nekünk sem kéne. Egy répát lereszelve belepirítunk, aztán jöhet rá sok-sok paradicsomszósz, bazsalikom, összerottyant és kész. A répát Piroska kérésére tettem bele + sűrít és így cukor sem kell, no meg egészséges is. Hozzá sült krumpli, ahogy én készítem: nagy hasábokra vágom a krumplit, megfőzöm, majd ha kihűlt egy kanál olajban megpirítom. Így kívül ropogós, belül puha, és nem szív fel annyi olajat, mint a "normális" hasábburgonya.
Ma csináltam először ilyen paradicsomos csirkét, de bevesszük a szokásos hétköznapi kaják sorába, mert nagyon finom lett :-)  Maradt még egy kevéske vacsorára Szilinek, de szerintem Piroska is enni fog még belőle.

2012. április 22., vasárnap

Képek mostanában

Dinike már majdnem meggyógyult. Most a Mackón a sor!

Közös tévézés a Mamáéknál.

Tesók.
Nyuszilány.
Nagyon vigyorgós nyuszilány.

Hatalmas mosoly a fényképezőgépnek. Aztán megnézzük, és még nagyobbat nevetünk!

2012. április 20., péntek

Gyógyulok

Szil tegnap délben hazajött, pihenhettem, és főzhettem mára ebédet. Ma is itthon maradt, így Piroskával kettesben mentünk az ovi nyílt napjára. Ez már a második alkalom volt, az elsőn is elég felszabadult volt Pirinkó, és most is jól érezte magát. Alig akart hazajönni, bár ez inkább a hatalmas homokozónak volt köszönhető, amit ráadásul most töltöttek fel friss homokkal, amiből szuper tornyokat lehetett építeni. Csak lapátolt-lapátolt bele egy nagy vödörbe, és öntötte szorgosan a halmokat, amiből aztán a nagyfiúk tornyokat varázsoltak. Igazi kis hercegkisasszony volt, akit körülrajongtak a nagyok. Én jóval távolabbról figyeltem, beszélgettem a leendő óvónénijével és más anyukákkal, Piroska pedig teljesen jól elvolt, néha azért körbenézett, ilyenkor integettünk egymásnak. Aztán szaladgált, csúszdázott, hintázott, néha konfliktusba került, ilyenkor közbe kellett lépni. Előtte még a teremben volt "kézműves" foglalkozás, vagyis ujjal festés. Ettől először nagyon megijedt a mi kis tisztaság- és rendmániás lányunk, de amikor rájött, hogy ez ugyanolyan jó móka, mint a tegnapi ketchuppal rajzolás az asztalon, belelendült. Virágot ugyan nem sikerült neki, de három színt is használt a festményéhez, és még egy tenyérnyomatot is csinált a papírra. És persze egyedül, egyedül!
Mostanában ez a jelszó: leveszi a hálózsákját, sőt néha az egész pizsamaszerkót pelenkástul, mindenestül. Felveszi a nadrágot, csak meg kell mutatni melyik az eleje. Ha a pulcsiba, pólóba bedugjuk a fejét, a kezeit már egyedül tudja bedugni. Most az oviban a cipőt is majdnem sikerült felvennie. Persze sokszor nagyon fárasztó, ha sietnünk kellene, de tudom hogy most nagyon sok türelem kell hozzá. Ugyanígy a wc-zéshez is. Tudjuk, hogy a totál pisis pelus után nem fog wc-be pisilni, de ha éppen akkor akar ráülni, én mindig hagyom.  
Szóval az ovi, vagyis az óvónénik nagyon szimpatikusak, csak az a baj, hogy megváltozott a törvény, így Piroska legkorábban november elsején lehet ovis. Valószínűleg Dini addigra már bölcsis lesz, ott ugye nem követelmény a két éves kor betöltése, és mivel szeptemberi évkezdés van, nem biztos, hogy sokáig húzhatjuk majd a beszoktatást. Egy héten négy gyereket szoktatnak, kb. 20 gyerek van egy csoportba, tehát ez 5 hét. Ha valami miatt el is húzódik, akkor is október közepe felé már kezdünk. Nagyon nem vagyok még lelkileg felkészülve rá. Főleg, hogy Dini olyan picibaba még. Piroska ennyi idősen már bőven nagytesó volt, és egyébként is jóval fejlettebb. Jajj-jajj, rövid lesz ez a nyár.

2012. április 18., szerda

Igazolás

Nagyon hosszúak a napok, a hetek. Fárasztóak a nappalok és az éjszakák. Nem vagyok topon, nincs kedvem ilyenkor semmihez, csak bebújni egy könyvvel és egy teával a takaró alá.
Fogzás, betegség, fogzás, betegség. Most éppen én is halódom, de csak kicsit, mert persze főzni, mosni, vasalni kell. Ebéd előtt még egy gyors porszívózás is belefért, de ezt nem azért írom, hogy hősi kitüntetést és emlékművet kapjak. Tudom, hogy más anyák is ha betegek, megteszik ugyanezt. Gyógyszereim a gyerekeim mosolyai, ölelései. Piroska egyik este még cuppanós gyógypuszit is adott, hogy tudjak mesélni. Mondtam neki, hogy most már aludjon, nagyon fáj a torkom, nem tudok többet mesélni. Felül, kiveszi a cumiját, ad egy cuppanóst, és így szól:
Látod! Már nem is fáj! :-) hát persze, hogy nem.

2012. március 24., szombat

Pirinkóságok, Diniségek

Nagyon meleg van mostanában, de amikor elindulunk a játszótérre azért még adok egy vékony sapit rájuk. Amikor leveszem a sapit Piroska mindig megjegyzi: Anya most hajban vagyok.

Este mindig Apa foglalkozik Piroskával, amíg Dinit fürdetem, altatom. Egyik nap megszólal az én kis drágám: Anya most foglalkozzál velem Te is, de csak Apa tud velem jól foglalkozni.

Dinike minden szónak mondja az első szótagját, vagy amelyik sikerül. Este mindig pápát int, és megy aludni a szobájába. Ezt így foglalta mondatba: Pápá, me a bá. (Megyek aludni a bárányhoz, mert egy zenélős barival alszik.) Egyik este kértem, hogy adjon puszit is Apának, de heves "ne, ne" kiáltásokkal és gesztikulációval bement a szobájába :-) Egyébként máskor szívesen ad puszit bárkinek, de ez nem tartozik az esti búcsúszertartásához :-)

2012. március 9., péntek

Húsvéti különkiadás

Figyelem! Van még idő húsvétig, addig is tekintsétek az extra katalógust!
Felhívnám a figyelmet a 8. oldalon található ABC társasjátékra, mely a Nürnbergi Világkiállításon, 2011-ben a Toys Awardsra jelölt játék volt!
De zseniálisan jó játék a 6. oldalon található Boszorkánykút is! Ennyi pénzért máshol csak ócska bóvlit kapsz, ezzel a játékkal viszont izgalmas szórakozást csempészhetsz a fáradt hétköznapokba!
És hogy a legkisebbek se maradjanak ki az örömteli játékból: Puha figurákból, csörgős labdával és bábukkal készült Bowling a 18. oldalon.
A tavaszi készülődéshez, lakásdíszítéshez pedig a 16. oldalon találhattok gyönyörű, kézzel festett katicákat, méhecskéket.

2012. március 4., vasárnap

Első tavaszi túránk

Két hete még bokáig érő hóban kapaszkodtunk a sziklás hegyoldalon, tegnap viszont gyönyörű tavaszi túránk volt a Visegrádi-hegységben. Autóval mentünk a Fellegvár parkolójáig, onnan a kék jelzést követve elértük a Bobpályát, ahol Piroska tátott szájjal nézte a bobosokat. Megígértük neki, hogy egy év múlva már ő is bobozhat, így vidáman indult a további útnak. Meglepően sokat bír gyalogolni ez az alig egyméteres emberpalánta, a sík terepen szinte végig a saját lábán jött, és néha az emelkedőket is vette, a lejtőknek meg külön örült. Rajtunk kívül nem sokan túráztak, de azért találkoztunk még pár természetkedvelővel.
Kb. 8 km-t tettünk meg, de sokat pihentünk közben, így szinte egész nap kint voltunk a szabadban. Dinike jót aludt a hátamon, Piroska is nagyon fáradt volt, ebéd után folyton le akart feküdni a fűbe, de aztán Apa hátán mégsem tudott elaludni, hazafelé az autóban az első kanyarban már szunyált.
Képek.

2012. február 27., hétfő

Dinikéről


Igen, még mindig szoptatom, igen, még mindig felébred éjszakánként, de már nem vagyok ki emiatt. És addig fog szopizni, míg ki nem növi a tejérzékenységet, de kétéves koráig biztosan.
És igen, még mindig "cipelem" a hátamon, de egyáltalán nem tűnik fárasztónak, pedig már majdnem 12 kiló! A télen mindkét gyerekem iszonyat sokat zabált, szinte egyfolytában esznek, én meg egyfolytában főzök-mosok-mosogatok-takarítok.
Szóval nagyon jól van kitalálva ez a csatos hordozó, amit Babbinkának hívnak. Nagyon kényelmes, jól eloszlatja a súlyt, a gerincre kevésbé terhel, inkább vállra, és ez nekem nagyon fontos, lumbágóm lévén. És Dinike nagyon jól elvan a hátamon, mindaddig míg viszonylag egyenletes tempóban sétálunk, netán motoros Piroska után rohanunk. De ha megállunk bogarászni, kavicsozni stb. akkor azt már kevésbé jól tűri, és hát ő is kétlábú már, szóval szeretne néha rohangászni, vagy csak sétálgatni. Persze leteszem néha őt is, de csak ha már biztos távolságban vagyunk az otthonunktól, és tudom, hogy Piroska már biztosan hazafelé akar menni. Nem tudom mások hogyan oldják meg a két gyerek kétfelé szalad problémát, de van egy sejtésem, hogy sehogy. Inkább a kisebbiket becsatolják szépen a babakocsiba. Igen ám, de Dinóm nemcsak a babakocsit utálja, hanem az autósülést és az etetőszéket is (ha már/még nem kap enni), és bármit, amibe bekötözik, és nem mozoghat, kivéve a "hátizsákot". És nekem épp elég a bejövetele miatti hiszti, amikor is az zeng a lépcsőház, és az előszobában toporzékol, és hason fekve őrjöng, míg le nem vetkőzünk, és nem nyomok a kezébe valami ennivalót. Szóval igen cipelem, míg bírom, és egész jót túráztunk a nagy hóban, és alig várjuk a tavaszt, hogy mehessünk minél többet a kis puttonyainkkal. Bár az igaz, hogy jó lenne még egy sherpa a hátizsákoknak és a fényképezőgépnek :-)

Amikor befagyott a Duna:


Egy izgalmas szakasz után a Remete-szurdok felett:


Voltunk szemészeten, még mindig rövidlátó, de a szemészorvos biztatott, mikor látta hogy nagyon letörtem. Kinőheti, még van másfél évünk, aztán ha szemüveges lesz az sem tragédia, lévén mindkét szülője az. Bár engem sokmindenben korlátozott, pl. ezért választottam fő sportomnak az atlétikát, és nem a kosárlabdát. Szóval jó lenne, ha nem nézne tv-t... Miközben ha megkaparintja a távnyomit, rögtön odafordítja a készülék felé és kijelenti, hogy "Me", vagyis most mesét szeretne nézni :-) Remélem tartósan jó idő lesz most már, és minél kevesebbet leszünk a lakásban.
Gasztroenterológián is jártunk. A doktorbácsi alaposan kikérdezett, de egyébként rendben találta Dinit. Ő is nyugtatott, hogy mit aggódom, mikor hoznak hozzá 7-8 kilós egyéveseket is. Dini az ő mérései szerint 11,75 kg és 84 centi volt, vagyis jócskán nőtt két hónap alatt.
Beutalt vérvételre, ami úgy sem fogja kimutatni az allergiát, mivel jópár hónapja diétázunk. A diétát tartanunk kell, aztán 2 évesen majd csinálnak egy tejterhelést.
A vérvétel volt a rémálmom, el nem tudtam képzelni, hogy fog ez menni az én örökmozgó, lefogást nem tűrő kisfiammal. A Madarász u-i gyermekkórház laborjába kellett mennünk, ahol akkorát csalódtam! De pozitívan :-))) Egy tüneményes laboráns veszi a vért a gyerekektől, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevésbé okozzon fájdalmat. Legalább 5 percig csak énekelgetett, magyarázott, mesélt Dinikének, közben vénát keresett, aztán hívott segítséget a lefogáshoz, és kb. fél perc alatt levette a 3 cső vért. Persze amikor megszúrták sírt picit, de mire kimentünk már felszáradtak a könnyei, és az én szívemről legurult az a hatalmas kő.

Pirinkóságok - Míg el nem felejtem...

Piroska beszél-beszél, és néha olyan jókat mond, néha meg gondolkodnunk kell picit, de aztán persze leesik az a bizonyos tantusz. Mostanában volt pár beszólása, míg el nem felejtem, gyorsan beírom ide őket.
Apával nézték az Afrikai Nemzetek Kupáját:
Piroska: - Apa fociznak a bácsik.
Apa: - Igen, fociznak.
Piroska: - A finomos bácsik, ugye apa?
Apa kérdi tőlem, hogy miért mondja a gyerek, hogy finomosak a bácsik. ???
Másnap néztünk valami filmet, amiben újra feltűnt egy fekete bőrű fickó, és nekem akkor esett le, mert Piroska ismét megállapította, hogy egy finomos bácsi van a tvben. :-)))

Mamival itthon maradtak, amíg én elvittem Dinikét néhány vizsgálatra.
Mami nem látja már a betűket szemüveg nélkül, így amikor Piroska kérte tőle, hogy olvasson neki, felvette a "szemügevét". Később P. nagyon magyarázott valamit, de Mami csak nem értette. Erre Piroska nagy mérgesen rászólt: "Akkor vedd fel a szemügevedet!"

2012. február 16., csütörtök

Neked mindegy?

A te gyereked mivel játszik? Biztosan kapott szülinapjára, névnapjára, karácsonyra, húsvétra, egyéb alkalmakra mindenféle csillivilli, és sokszor használhatatlan játékokat. Én kb. negyedévente szelektálok, és a kacatok mennek a kukába, a használhatóak a mikulásgyárba, máltaiakhoz, egyet-kettőt elteszek, hátha lesz még kinek.
Most azonban találtam valamit, ami igazán jó, szép és hasznos, időtálló, fejlesztő, egész életre szóló.





A CREATÍV TOYS FAKTORY készség- és képességfejlesztő játékai a gyermekeknél észrevétlenül, játék közben fejlesztik :
- a problémamegoldó gondolkodást,
- a koncentrációt,

- a megfigyelőképességet

- az írás elsajátításához szükséges alapvető képességeket,

- a finommozgásokat,
- a számfogalmat,
- a kézügyességet,
- a fantáziát és a memóriát.

Sőt vannak mozgásfejlesztő illetve terápiás eszközeink is!

A játékok többnyire fából, vagy nagyon jó minőségű műanyagból készültek,
így tartósak és esztétikusak.
Melyik korosztálynak ajánlottak a CTF játékok?
A babáktól a tipegőkön át, az óvodás- és kisiskolás korú, valamint a 10-14 év körüli gyermekeknek és szüleiknek, egyszóval mindenkinek, aki játszik!

Ha Neked sem mindegy, akkor nézd meg aktuális katalógusunkat, és fordulj hozzám bizalommal.
Ha csak kérdeznél, mert nem vagy biztos benne, hogy pont az a játék Nektek való-e, akkor is nyugodtan írj:keszeimarica@gmail.com, de hívhatsz is: 06-20/2989356.

2012. február 1., szerda

Januárban

Történtek még ezek a dolgok:

Piroska névnapja (18-án), az ajándék CTF-es békahinta, amivel először nem tudott mit kezdeni, de szépen rendben, egymás mellé tette a kis hengereket. Aztán megmutattam neki, és két nap múlva kétszer is felpakolta az összeset teljesen egyedül! Kapott még egy cuki, nyávogó kiscicát, akit Hópihének neveztünk el. Így háromra bővült az alvóállatkák száma: Buksi kutya, Jegesmackó, Hópihe. (ja és én :-)



Aztán levágtam Dini haját. Még így is bőven maradt, ami melegítse a fejét, de azért határozottan fiúsabb lett:




Az én rendmániás lányom pedig így csinál rendetlenséget:

2012. január 24., kedd

Relatív

Igen, tudom régi megállapítás, de tényleg így van. Hogy mindent lehet több szempontból nézni, sőt kell is.
Éjszakai "portyázásaimon" sok idő jut gondolkodásra. Ha úgy vesszük az is relatív, hogy mi a jó nekünk: Dini csak egyszer ébred, de akkor másfél óra szopi-ringatás-éneklés-simi-alvás, vagy kétszer-háromszor, de akkor tíz perc szopi után alszik, mint a tök, a következő három órában... Aztán olyan is volt már hetekig, hogy aludt estétől-reggelig egyfolytában, én meg nézegettem, nem beteg-e.
A vasárnapi mise óta mégis megpróbálom úgy csinálni, ahogy kedvenc lelkipásztorunk mondta. Azt az időt, ami adatik bármire is, megpróbálom okosan, "megszentelve" kihasználni. Így aztán mostanában nem rohanok séta közben, hiszen sétálunk, az ebéddel sem kapkodok, mert utána mindig csak egy követ éreztem a gyomromban, és egy óra múlva ismét éhes voltam. A heti netezést minimalizálom, és a tv-t is próbálom a lehető legkevesebbszer bekapcsolni, mert akkor mindig úgy marad. Helyette sokkal többet ülök közéjük a földre, és így kevesebb a hiszti és a harc. Persze amit muszáj, azt meg kell csinálnom, és azért pihennem is kéne néha. De ahogy anyukám szokta mondani, majd pihenünk a föld alatt :-) Remélem az még jó soká lesz! És végül is ez is pihenés. Ugye hogy minden relatív?

2012. január 20., péntek

2012. január 10., kedd

Háromnapos

Dini napra pontosan ugyanannyi idősen produkálta a háromnapos lázat, mint Piroska. Pontosan 13 hónapos volt, amikor kezdődött, és 13 hónapos és 3 napos, amikor kipöttyösödött. Az elején persze megijedtünk, főleg, hogy neki magasabbra szökött és szinte csillapíthatatlan volt a láza. Volt már minden benne: kúp, gyógyszer, aztán jött a hűtőfürdő és a priznic is. Éjszakánként aludt, mint a bunda, de én persze óránként járkáltam át, megnézni, jól van-e. Kifáradtam ebben a betegségben. Most már jól van, csak annyi "rosszaságot" tanul el a nővérétől, hogy most meg ebben fáradok ki. És mivel kaptam egy nagyon jó könyvet karácsonyra, ilyenkor inkább azt olvasom. Bocs ha ritkán jövök beszámolni. Nagyon sok olvasnivalóm van végre!

2012. január 1., vasárnap

BÚÉK


Ez egy karácsonyi kép, ezzel kívánunk mindenkinek boldog új esztendőt!