Maricka családja

Szil tegnap délben hazajött, pihenhettem, és főzhettem mára ebédet. Ma is itthon maradt, így Piroskával kettesben mentünk az ovi nyílt napjára. Ez már a második alkalom volt, az elsőn is elég felszabadult volt Pirinkó, és most is jól érezte magát. Alig akart hazajönni, bár ez inkább a hatalmas homokozónak volt köszönhető, amit ráadásul most töltöttek fel friss homokkal, amiből szuper tornyokat lehetett építeni. Csak lapátolt-lapátolt bele egy nagy vödörbe, és öntötte szorgosan a halmokat, amiből aztán a nagyfiúk tornyokat varázsoltak. Igazi kis hercegkisasszony volt, akit körülrajongtak a nagyok. Én jóval távolabbról figyeltem, beszélgettem a leendő óvónénijével és más anyukákkal, Piroska pedig teljesen jól elvolt, néha azért körbenézett, ilyenkor integettünk egymásnak. Aztán szaladgált, csúszdázott, hintázott, néha konfliktusba került, ilyenkor közbe kellett lépni. Előtte még a teremben volt "kézműves" foglalkozás, vagyis ujjal festés. Ettől először nagyon megijedt a mi kis ...

I. Az egyéves : 79 cm - ezzel átlagon felüli. 10,5 kiló - ezzel a magasságára vetített súly percentilise pontosan 50%, tehát kiváló! Néhány lépést már egyedül megtesz, egyébként mászik mint a csík. Nővéréhez hasonlóan imád táncolni, és szereti ha énekelek. Aktuális kedvence: Erdő szélén házikó, természetesen mutogatással együtt, amikor a nyuszi kérleli a nagyapót, Dinike hatalmasat kacag. Hat foga van kint, és négy jön éppen. Szavai: Apa, P (ez Piroska), Pá, Hamm, vau-vau, Bba (ezt mostanában mindenre használja). Tudja "használni" a telefont, a távirányítót és a fogkefét. Próbálkozik a kanállal, de nagyon malacul eszik még akkor is ha én etetem - az ő szájába nem lehet csak úgy bedugni semmit, mert kiveszi, megnézi, aztán ha olyan kedve van újra beteszi, ha nem, akkor ledobja. Kedvenc játékai a labda és az autók, meg az amivel Piroska éppen játszik. Felismeri a könyvben a bocit és a zümit, ezeket meg is tudja keresni, ha kérjük. Rosszcsont! Igazi fiú, és sokkal jobban megdolg...

Dinike sem kúszik. Éppúgy hernyó-módra közlekedik, mint a nővére egy évvel ezelőtt. Felnyomja a popóját, négykézláb áll, ringatózik, majd nagy lendülettel előre veti magát, aztán kezdi elölről. Közben nagyokat sikogat, néha pedig pihenésképpen szopizza kicsit az ujját. Mi pedig szurkolunk neki, Piroska különösen lelkes, és természetesen utánozza. Most éppen azt élvezi, hogy nyikorog a tenyere a parkettán, eddig még csak a szőnyegen közlekedett, ez most teljesen új dolog :-) Dénes fiunk egyébként elmúlt fél éves! 8 kiló, 69 centi, majdnem kint vannak az alsó metszői, ügyes, okos, bájos kisfiú. Cicin kívül ezeket eszi: krumpli, répa, sütőtök, alma, őszibarack, meggy, és ma kapott először salátafőzeléket is. Mindent, de mindent szeret, iszonyatos étvágya van, úgyhogy mától bevezetem a napi két főzeléket, és lassan husit is kap majd. Szerencsére a pincénk tele van bébikajával, de azért néha főzicskézek is neki, szokja az itthoni ízeket is. De mint mondtam, nem válogatós, mindegy mit tolok ...

Tegnap volt az egyik legnehezebb napom, amióta Dini megszületett. Már reggel láttam Piroskán, hogy nincs jó hangulatban, hisztizett mindenért, pedig igazán igyekeztem a kedvében járni. Aztán eszembe jutott, hogy már előző nap rengeteget ivott és pisilt, hatszor öltöztettem át, mert mindig átázott, és ez nála a fogzás jele. Tegnap aztán mindenkivel összeveszett a játszón is, senkivel nem akart rugóshintázni, és mindenkit elüldözött onnan. Hazafelé már sírdogált, itthon pedig szabályosan magánkívül volt már, és az üvöltésétől persze Dini is sírni kezdett. Én egyre csak azt mondogattam magamban: Nem szabad kiborulni, nem szabad kiabálni. Végül adtam egy fájdalomcsillapítót, és ebédhez ültettem. Nem reméltem, hogy enni fog, de megnyugodott, és szépen megebédelt, miközben én Dinit szoptattam, hogy ő is lenyugodjon. Aztán elaludtak, és én elbőgtem magam.

Egyre ritkábban üt rá Dinire, viszont egyre többet szeretgeti. Pl. így is :-)) Mi ilyenkor nagyon szelíden tereljük el másik irányba, mert tényleg szeretetből teszi ezt. Honnan is értené, hogy könnyebb-nehezebb, kisebb-nagyobb? Persze Dini is egyre ügyesebb lesz, és nemsokára magától is el tudja majd hárítani az ilyen helyzeteket. Addig csak tűr szelíden, szó nélkül, sőt néha még vigyorog is, ha csiklandozzák a göndör fürtök.

Ez a kép tavaly ilyenkor készült Pirinkóról: Ez pedig most készült Diniről: Azért van bennük valami közös :-)) Ezt Nektek! A majmos takaró az enyém: Nem kicsit függő: Az új kedvenc: Én pedig levágattam a hajamat, de arról még nem készült kép, pedig jó lett. Na majd legközelebb, ha lesz időm beszárítani, megkérek valakit, hogy fotózzon. Egyébként jól vagyunk, sokat vagyunk a levegőn, Piroska egy kilométeren keresztül is képes tolni a babakocsiját. Hihetetlen mennyit bír menni. Napról-napra több szót mond ki, már ragozni is kezd, úgyhogy már nem is írom az új szavakat. De egyet mégis, mert tegnapelőtt kimondta azt is, hogy DINI. Dini pedig hatalmas kacajokkal jutalmazza, ha beszél hozzá. Komolyan, senki másra nem kacag így, de olyan jó látni így őket.

Apától kaptam egy csokis-marcipános tortát. Dinitől a szokásos hatalmas mosolyokat, és a hátról hasra fordulást. És Piroskától kaptam a legszebb ajándékot: ANYA! Tisztán, érthetően, nagy vigyorgások kíséretében mondja, és mondja azóta is.

Mi szívtelen, gaz szülők, kiraktuk legkisebb magzatunkat a hálóból. Azóta: - este egyedül elalszik (az esetek nagy többségében), - éjjel csak egyszer kel, de többnyire 8 órát szundít egyhuzamban, - délután is alszik legalább egy órát párhuzamosan Pirinkóval. Így pihentebbek vagyunk, és neki is sokkal jobb. Mégis mindenki döbbenten néz ránk: éppen a kicsit?! No ezt csak az érti meg, akinek van tapasztalata az együttalvós gyerekekkel. Ők nem néznek hülyének, és nem néznek rosszallóan. Nyugtatnak, hogy hátha majd ő is... egyelőre nem érdekli a dolog. Első reggel felébredt, kérdezem tőle: - Hol a Dini? - Nincs. ... és ennyiben maradtunk :-) Most már tudja, hogy Dini a kisszobában alszik, de ő csöppet sem kívánkozik oda. Talán majd a készülő faldekoráció segít... hm?

Már Piroska is okozott meglepetéseket a fogzással kapcsolatban. Neki pl. felül előbb jöttek a kettesei, aztán az egyesek, kis Vámpiroska volt akkoriban. Pont a Dini születése körül jöttek a hármasai, aztán a négyesek, most már az ötösök törekednek kifelé, így ha nem adunk neki cumit, állandóan az ujja lóg a szájában. No de ez a Dini kölyök :-) Napok óta meg van veszve, én már csak zombiként élek, mert éjjel is óránként ébreszt, slukkol kettőt, majd alszik tovább. Először az időjárásra gondoltam, aztán a hétvégi utazásra, de végül hétfő délután elkezdtem masszírozni az ínyét, ami meglepően jólesett neki. Addig-addig matattam a szájában, mígnem valami hegyesbe ütközött az ujjam: jobb alsó hármas. Ezen felbuzdulva a másik oldalon is kutatni kezdtem: hát persze, hogy ott is van valami... Nem elég, hogy szabálytalan sorrendben, de sajna úgy nézem nem is az íny felső részén, hanem oldalt bújtak ki, afféle farkasfogként. Nem meglepő, sajnos van családi előzményünk: a tesóimnak is volt, de sze...

Szeretnék többet írni, de nem megy. Dínóka most is rajtam lóg, igaz az éjszakákon kívül ez a két óra az, amikor csak rá figyelek. Szerintem ő ezt pontosan tudja és ki is használja. Végre jó idő van, sokat vagyunk kint, délelőtt játszótér, délután kert vagy másik játszó'. Piroska imádja a nyüzsgést, már megismer néhány gyereket is, és tanulja az enyém-tiéd szabályokat. Napról-napra ügyesebb, már kapaszkodik és hajtja magát a rugós hintán, felmászik a csúszdára, már a kötélhágcsós mászón is próbálkozik. Beszél egész nap, csak fordítógép kell hozzá, ez pedig én vagyok. Általában a szavak első szótagját mondja, így néha nehéz kitalálni a "ma"-ból, hogy ez most maci, majom, mazsola, malacka, vagy mi? Persze vannak szavak amiket szépen kimond: baba, mama, papa, apa, kár-kár, nyau-nyau, cica, Pista, postás, kuka, víz, hoppá, hinta, itt is, ott is, teteje, tészta, golyó, vissza és végre mondja: AJA! Dinike is ügyesedik, nyúl a tárgyakért, tud kacagni, igaz még csak kétszer produ...

Hogy én milyen szerencsés vagyok! Megszületik a kisbaba, aztán eltelik néhány hónap, egy év, majd még egy pici idő, és a kisbaba már egészen nagylány lesz. Nem lehet már akármikor hozzábújni, szeretgetni, gyömöszkélni, csak ha ő is akarja, hiszen kezd kinyílni a kis tudata, rájön, hogy ő önálló lény. De milyen jó nekem, hogy van egy Dinim. Aki finom puha, babaillatú, és akkor puszilgatom, amikor csak én akarom. Hozzábújhatok és hallgathatom a szuszogását, ha éppen van rá idő. Most éppen van, úgyhogy megyek is. És most már tudom, miért van a legtöbbször két év körüli korkülönbség a testvérek között.

Néha egészen a sarokba húzódva: Néha Mackóval a járókában: Sokszor a nagyágyon Buksival: Néha pedig egészen máshogy, mint ahogy Anya letett:

Szeretem, ha ilyen vidáman és jól indul a nap. Ilyenkor még ha kint borongós is az idő, mi idebent nagyon jól érezzük magunkat, és sokat kacagunk egymással.