2010. július 28., szerda

Néhány kép rólunk

Szombaton Kaláka koncerten voltunk:



Majd én összerakom, jó?



Anya és Apa mindig ezeket az izéket nyomkodják, de most már én is elérem:



Anya szereti, amikor pakolok a fiókjában:

Meggyógyultunk

Még egy kicsit fátyolos a hangunk, de már nem fogy el napi 100 db papírzsepi, és a porszívó is visszaköltözött a helyére. A két hét alatt viszont Pirinkó remekül megbarátkozott vele, így a hétvégi takarításnál már követte, mint egy kiskutya, és dumált neki. Nem kell több gyógyszer. Már csak vitaminokkal tömjük magunkat, és próbálom a kedvenceit főzni, hogy visszahizlaljam, mert elég sokat fogyott. Persze még diétázni kell, de már nem eszünk egész héten rizst, krumplit, répát. Ma reggel már kapott egy kis kalácsot is. És három napja egyedül issza a reggeli tápszert! Csak lefektetem a kanapéra, a feje alatt egy nagypárna, az üveget szépen megfogja, csak egy kicsit kitámasztom neki. Addig én is elkészítem a saját reggelimet, és együtt eszünk.

2010. július 26., hétfő

Dusán

Szőke, kék szemű, köpcös kisfiú rohangál az iskola folyosóján. Igazi belevaló srác, haverjaival sokszor áll az igazgatói előtt. Aztán férfi lesz belőle. Rendőr. Szereti a hivatását, tanul, hogy még jobb lehessen. A hónap rendőre lesz, az iskolát kiváló eredménnyel végzi. Gyönyörű családja van: felesége, kislánya, akikért rajong.
30 éves volt.
Nyugodj békében, Dusán!

Minden másként van

Pirinkóval az első pillanattól kezdve kapcsolatban voltam. Ahogy megláttam dobogni a szívecskéjét a monitoron, rögtön tudtam, hogy egészséges kislányom fog születni októberben. Nagyon jól működött köztünk a lelki köldökzsinór.
Dinivel minden más. Sokszor van lelkifurdalásom miatta, azért is, hogy nem vettem észre a létezését rögtön, és azért is, mert egyszerűen alig van rá időm. Pirinkó kitölti az egész napomat, ha pedig alszik, gyorsan teszek-veszek. Néha azért ledőlök, próbálok most már lassítani a tempón. Ilyenkor Dini ezerrel elkezd mocorogni, és én csak és kizárólag rá koncentrálok. Megbeszélem vele, hogy őt is ugyanúgy szeretem, és ne legyen rám mérges, amiért csak ilyen kevés időm jut rá, és majd ha megszületik megpróbálom úgy beosztani az időnket, hogy mindenkinek jó legyen. Néha egészen megijedek és bepánikolok a rám váró feladattól, máskor meg teljesen biztos vagyok benne, hogy menni fog nekem.
Amikor Pirinkót vártam teljesen magabiztos voltam, úgy éreztem, felkészültem a nagy feladatra. Most, hogy már tudom mi vár rám, valahogy nehezebbnek érzem, de ugyanakkor felkészültebbnek gondolom magam.
Na azért ne gondoljátok, hogy egész nap ezen tipródom. Nincs annyi időm :-)

2010. július 18., vasárnap

Kistestvér érkezik

Az ultrahang számításai szerint december 4-én érkezik hozzánk. Nagy boldogságunkra kisfiú lesz, bár ha kislány lenne, akkor is örülnénk neki.
Biztosan lesznek majd nehéz napok, hetek, hónapok, de tudom, hogy a Jóisten mindenkire annyit mér, amennyit elbír.
Egyelőre azért imádkozunk, hogy egészséges legyen, hiszen az első időszakban nem is tudtunk a létezéséről.

Meglepetés a nyaralás alatt

Két hete elmentünk Szekszárdra. Én már előtte is furán éreztem magam, egyfolytában hangulatingadozásaim voltak, no és a hasam sehogy sem akart elfogyni. Már a barátnőim és anyukám is mondogatta, hogy jobb lenne, ha csinálnék egy tesztet, de én csak halogattam, magam sem tudom miért. Aztán egyszer csak megmozdult... Rögtön tudtam, éreztem, hogy milyen mozgás ez, de azért csináltam egy tesztet. Nahát, csak nem pozitív lett? Először kétségbe estem, de azért örültem, és elkezdtem számolni. Ezután kértem időpontot a dokimhoz, de lőtte még nyaraltunk egyet.
Szekszárdtól nem messze, a gemenci erdő szélén pihentünk, ezúttal jó időben. Bár az eső most is esett minden nap, de nem egyfolytában, és kellemes meleg volt. Reggelenként a teraszon ettünk, és néztük a hömpölygő Dunát. Pirinkó kiflit majszolgatott, és legtöbbször el is aludt reggeli után a ragyogó napsütésben. Hajóval kirándultunk a Sajón, láttunk szürke gémet, nagy- és kis kócsagokat, hódrágta fűzeket. Sajnos a rengeteg szúnyog miatt a Gemencben nem tudtunk kirándulni.
Bajára is elmentünk halászlét enni a Sobri halászcsárdába. Sajnos itt nagyon esett az eső, ezért a várost nem tudtuk megnézni. Előtte azonban kirándultunk egyet, és egy igazi kis gyöngyszemet is találtunk: Grábócon van egy szerb ortodox kolostor és templom. Egy nagyon kedves szerzetesnővér tartott rövid idegenvezetést a gyönyörűen restaurált templomban.
Ráérősen, nyugodtan nyaraltunk, és boldogan gondoltunk az új kis életre, aki egyre többször és élénkebben ad hírt magáról.

2010. július 15., csütörtök

Beteg

Nagy barna szemei lázasan csillognak. Hörögve veszi a levegőt, és sokszor köhög - ezúttal nem viccből. Sokat alszik, főleg az ölemben. A porszívó egész nap a nappaliban van, és Pirinkó már tudja mit jelent, ha leülök a földre és a lábam közé veszem: orrszívás. Minden csepp gyógyszert bele kell imádkoznom. Ma még inni sem hajlandó, ezért nem kap főzeléket, csak tápszert. Az éjszakák a legrosszabbak. Nem bír elaludni, aztán ha nagy nehezen sikerül, 2-3 óra múlva ébred. Ma éjféltől hajnal négyig altatgattam. Így aztán, ha napközben elszenderedik, én is ledőlök.

Mandulagyulladása van, remélem hamar túlesünk rajta.

2010. július 2., péntek

Mami

Amikor kezdenek összecsapni azok a bizonyos hullámok, és az ember már annak is örülne, ha a kishelységbe egyedül mehetne ki, és lenne csak 5 perc ideje magára. No ilyenkor jó, ha van egy mami kéznél. Aki ha nincs is nagyon közel, de jön, ha kell a segítség.
Nagyon jó volt ez a pár nap, amit anyukám itt töltött. Még Mac is megjegyezte, hogy amikor itt volt, egyik este sem veszekedtünk. Sőt! A csúcs, hogy még moziba is elmentünk, együtt!!!
Pirinkó pedig tanult egy pár dolgot: tigrist táncoltatni, négykézláb kergetőzni, természetesen a mamival, és a fenekére csücsülni, ami tényleg nagyon jó, mert azóta csak egyszer esett el.
Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy ma egy percre sem tudtam levakarni magamról, de tudom, hogy ez pár nap alatt helyreáll majd.
És anyukám tényleg a legjobbkor jött. Most éljük a fogzás egyik legnehezebb fázisát. Már az 5. és 6. fogacska próbál előbújni, és ez minden eddigieknél nehezebben megy. Remélem már csak pár nap, mert vasárnaptól: Hurrá, nyaralunk!

Bringával száguldani

Khm... nos ez még kicsit várat magára. Elkezdtem végre rendesen zsírégetni is (bár még mindig nincs látszatja), szóval mentem pár kanyart a bringámmal, ami egyébként szinte vadi újan várt rám eddig a pincében. A száguldástól nagyon-nagyon messze vagyok még, no és arról már nem is beszélek, hogy míg régen egy 50-60 sőt olykor 100 km-es túra is simán belefért, most 10 km után fújtatok. De nem adom fel, hiszem, hogy lesz még régi formám, és megyünk még nagyokat túrázni a vasparipámmal, hátunk mögött lobogó hajú kislányunkkal. Igen, mire lobogni fog a haja, egész biztosan formába jövök :-)