Néhány kép rólunk

Szombaton Kaláka koncerten voltunk:



Majd én összerakom, jó?



Anya és Apa mindig ezeket az izéket nyomkodják, de most már én is elérem:



Anya szereti, amikor pakolok a fiókjában:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EDEDÜÜÜL!!!

Kép
 Nos, igen. Közeleg a "terrible two", nálunk duplán is 🙃 Néha vicces, máskor úgy érzem, feladom, kész, vége, nincs több eszközöm. De a nap mindig lemegy, és másnap újra felkel, a felhők mögött pedig mindig süt... és egyéb közhelyek. Nincs mese, ezt a korszakot túl kell élni. Szerencse, hogy ritkán tör rájuk egyszerre. Természetükből adódóan, Misó az, aki borzasztóan bele tudja lovalni magát, hüppögésig, fuldoklásig tudja vinni. És az is vicces, ahogy Peti reagál minderre. Egy darabig tűri, elvonul játszani, aztán jó esetben odajön, és engem bánt, rossz esetben csinál valami irtó nagy rosszaságot. Nehogy már elfelejtsem, hogy ő is itt van 😉 Persze napjaink nagy része nem erről szól, bár az önállósodásra törekvés, és az öntudatra ébredés szinte minden tevékenységben jelen van. "Ededül" jönnek le a lépcsőn, hozzák a tejet a kakaóhoz, amibe "koszt" kell tenni 😁 "Ededül" akarnak vetkőzni, akkor is, ha nyakig kakisak 🙃 "Ededül" akarnak be...
További információk

28 hónap és 1 hét avagy ikreket szoptatni és már nem...

Előre szólok, hogy brutál hosszú lesz, és még így sem sikerült minden gondolatot kiírnom magamból, de az elválasztás azért valahol nekem is fájdalmas volt... Kezdem a végén, mert nem úgy és nem akkor ért véget, ahogyan terveztem, de végülis így egy hónap távlatából mondhatom, hogy sikerült, talán nagyobb sérülés nélkül elválasztani őket. Egy vizsgálat miatt 24 óráig ki kellett hagynom a szoptatást, de mivel már úgyis készültem rá, hogy elbúcsúzzunk, nem teketóriáztam. A vizsgálat előtti napon, ebéd után mondtam nekik, hogy nincs több cici, beteg, mesélek, énekelek alszunk. Ennek többször is nekifutottunk már korábban, voltak napok, amikor pár perc után hajlandóak voltak elengedni, és hozzámbújva elaludni. De ez most más volt, ők is érezték, és én is eltökélt voltam. Így aztán félóra zokogás, hiszti, pólótépés, ordítás következett. Peti kezdett fáradni, rajta már azt láttam, hogy hajlandó lenne elaludni, lefeküdt mellém a kanapéra. De Misó hajthatatlan volt, csak sírt és kiabált: de cic...
További információk

2020. Én azért szeretlek, de nem bánom, hogy véged

Kép
Alma Misó Fussunk! Hidegben is 😊 Igazából ez tilos...  Ők is olvasnak Anyalányalába ❤ Ffa - így mondják Szóval covid ide vagy oda, azért nem volt rossz évünk. Mondhatnám, a fejlődések idejét éltük, éljük.  Két kisbabából van immár két rosszcsont kisfiunk. Peti 12.7 kiló, 85 centi, rengeteg szót tud és kezd kis mondatokat összerakni. Misó 13.2 kiló 86 centi, iszonyat betyár, mindenhová felmászik, mindent meg akar szerezni, és hisztiiiiis. Amúgy tünemények, amikor éppen nem cincálják az idegeinket, olvadozunk, hogy mennyire cukik. Puszit adnak, magyaráznak, énekelnek, táncolnak. Misó is sokat kommunikál, de ő inkább szótagokat mond és mutogat. Vannak azért érthető szavai pl. Apa, Anya, Dédé (Dénest már az egész család így hívja 😊), alma, mivel nagyon szereti az almalevet. Aztán vannak babaszavai: tika (túrórudi), diga (bogyó, gabonapehely), meg vannak, amiket próbalunk a hangsúlyból vagy a mutogatásokból kitalálni. Sajnos ha nem megy, nagy bajban vagyunk. Misoka ugyanis dühös ...
További információk