2011. december 14., szerda

Státuszok

I. Az egyéves: 79 cm - ezzel átlagon felüli. 10,5 kiló - ezzel a magasságára vetített súly percentilise pontosan 50%, tehát kiváló! Néhány lépést már egyedül megtesz, egyébként mászik mint a csík. Nővéréhez hasonlóan imád táncolni, és szereti ha énekelek. Aktuális kedvence: Erdő szélén házikó, természetesen mutogatással együtt, amikor a nyuszi kérleli a nagyapót, Dinike hatalmasat kacag. Hat foga van kint, és négy jön éppen. Szavai: Apa, P (ez Piroska), Pá, Hamm, vau-vau, Bba (ezt mostanában mindenre használja). Tudja "használni" a telefont, a távirányítót és a fogkefét. Próbálkozik a kanállal, de nagyon malacul eszik még akkor is ha én etetem - az ő szájába nem lehet csak úgy bedugni semmit, mert kiveszi, megnézi, aztán ha olyan kedve van újra beteszi, ha nem, akkor ledobja. Kedvenc játékai a labda és az autók, meg az amivel Piroska éppen játszik. Felismeri a könyvben a bocit és a zümit, ezeket meg is tudja keresni, ha kérjük. Rosszcsont! Igazi fiú, és sokkal jobban megdolgoztat, mint Piroska tavaly ilyenkor, persze neki van kitől tanulni :-) Apának szót fogad, nekem nem annyira :-(
Ujját szopizza elalváskor, és ha "bántják".
Tejterméken kívül mindent eszik, és még szopizik 4-5* naponta + az éjszakák, de legalább külön alszik...

II. A kétéves: 95 cm - ezzel nagyon-nagyon átlagon felüli. 13 kiló - a magasságra vetített súly percentilis 10-25%, ami a vékonyabb kategória, no de mi is ilyenek vagyunk, a BMI indexünk éppenhogy a normális alsó határán van. Páros lábbal ugrál, táncol, figurázik, tekergeti magát, próbálja a klippekről utánozni az embereket. Mászókázik, rugós hintázik, szerepjátékot játszik a babájával. Próbálja Dinókát tanítgatni, ilyenkor nagyon édes. Beszél mint a vízfolyás, mindent megjegyez, minden új szót elmagyarázunk neki, ha halljuk, hogy nem jól mondja. Rengeteg mondókát, dalt tud, mindig meglep, hogy mennyire ragad rá, ma pl. énekelgetett egy részt a tegnapi Ringató egyik dalából. Tudja az asztali imákat, és a Miatyánkból néhány foszlányt, az esti imádságban az a legfontosabb, hogy mindenki ugyanúgy fonja össze a kezét, így azt nem nagyon jegyzi meg, hogy olyankor mit mondunk :-)
Néha bugyit kér, de legtöbbször a parkettára sikerül a pisilés, de azért tudatában van a dolognak, sokszor beszél a biliről, WC-ről, egyszer majd csak eljön az a másik nap.
Azt eszi, amit mi. Kedvence a spenót, a kolbász és a túrórudi.
Velünk/velem alszik, és mostanában csak úgy hajlandó elaludni, ha szorosan összebújunk, nem tudom mikor fog leválni, de bevallom nekem is jó, amikor odabújik éjjel.
Cumizik elalváskor, és ha fáradt, beteg, vagy jön a foga. Cumisüveget már csak az esti tejecskéhez kér, egyébként pohárból vagy sportkupakos üvegből iszik.

2011. december 13., kedd

Péntek este a Bethesdában

Péntek délben Piroska és Apa hazajöttek a csavargásból. Piroska panaszkodott, hogy fáj a lába, a lépcsőn nem volt hajlandó feljönni. Előbb azt hittem, a cipő szorítja, vagy benőtt a körme, de pár lépés után összerogyott a térde, és szemmel láthatóan nem szimulált. Betettük a kedvenc zenéit, de csak ült az ágyon és sírt, hogy nem tud táncizni. Alvás után még rosszabb lett, a pelenkázás közben nagyon sírt, levittem a gyerekorvoshoz. Nem a mi doktornénink volt, így azzal kezdte, hogy volt-e az utóbbi két hétben felsőlégúti történés. Azt gyanította, hogy a két héttel ezelőtti bronchitis csípőízületi gyulladást okozott, ezért beutalt minket egy uh-ra az ügyeletes sebészetre. Autóba ültünk és mentünk, még jó, hogy a hozzánk legközelebb eső kórházban volt éppen az ügyelet. Szerencsére viszonylag hamar sorra kerültünk, és csodák csodájára a sebész doktornéni vizsgálata közben Piroska egy hangot sem adott ki. Elmúlt a fájdalom? Átmentünk az uh-ba, ahol szerencsére nem találtak semmit, Piroska még bicegve ugyan, de a saját lábán jött ki a rendelőből. Aztán jóóóóó sokat kellett várni, hogy visszakerüljünk a doktornénihez, aki közben felment az osztályra. Közben Piroska és Apa rótták a köröket, és egyre kevésbé bicegett, persze ráterhelni még nem tudott/mert, de nem sírt! Aztán hazaküldtek minket. Mire hazaértünk már szinte teljesen jól volt, szombaton még picit sántikált, de vasárnap már kutya baja, tegnap pedig már ugrált is.
Ennek örömére ma elmentünk Ringatóra is, ahol nagyon jól érezte magát. Piroska hetek óta kéri, hogy menjünk, de olyan nehéz most már kettőjükkel, mert mások az igényeik, és egyáltalán nem ülnek meg az ölemben, mint a többi gyerek, én meg hol egyik, hol másik után kapkodok. Szóval szemétség, de nem viszem őket gyakran. Most mentünk, ez volt az utolsó ebben az évben, és a szokásos fél- helyett majdnem egyórásra sikerült, volt mindenféle hangszer, és nagyon szép karácsonyi dalokat tanultunk.
Reméljük, hogy nincs semmiféle ízületi gyulladás, de azért nagyon odafigyelünk Piroskára, bár az elrendelt kíméletet nem nagyon tudom betartatni.

2011. december 8., csütörtök

Képek

Megérkezett a Mikulás:



Ez az enyém!



Torta:



Finom:



A marcipán is:



További képek.

2011. december 5., hétfő

Dénes egy éves!

Ez van, Öregszünk :-) Dinike szombaton egyéves lett. Ennek örömére elmentünk Apa dolgozójába Mikulásozni. Jó hangos volt a műsor, de Dinóka így is elaludt, mire megérkezett a nagyszakállú. Nem is értem, más gyerekei nem délben esznek, alszanak? Mert az enyémek már nagyon éhesek, fáradtak voltak. Piroska szerencsére hősiesen kitartott, egy cseppet sem félt, és ahogy megjött a Mikulás ő rögtön a nyomába eredt, és felment utána a színpadra, nem is tágított, amíg meg nem kapta a "jajándékot" :-) Aztán az autóban hazafelé elaludt, de mikor hazaértünk felébredt, és annyira pörgött, hogy aznap már nem aludt napközben, persze este nem kellett ringatni. Dinikét is lefárasztották a hétvégi események, szombaton és vasárnap is aludt, csak egyszer kelt fel, de éjfél előtt, és aztán aludt reggelig. No de a szülinapról akartam írni. Már régen volt együtt így a család, mint most vasárnap :-) Eljött mind a négy nagyszülő, a Dédi, a húgaim és a Szilárd húga is. Piroska szokás szerint élvezte a nagy nyüzsit, de szerencsére már Dini is kezdi jól érezni magát ezeken a családi bulikon. Bár délelőtt picit elfáradt, félóra szunyókálás elég volt neki. Nagyon sok játékot kapott, túl sokat is, így egy részét eltesszük majd, és karácsonykor újra elővesszük neki :-) A legnagyobb ajándék egy zenélő, csörgő, izgő-mozgó, villogó, tologatható járássegítő. Ezen percenként összevesznek, mert Piroska babakocsinak és mentőautónak akarja használni, és meg akarja tanítani Dininek, hogy mivel hogyan kell játszani :-) Dinike meg néha megunja, és elmegy rózsaszín pónikat rágcsálni, ami természetesen nem tetszik a nővérének, és ismét kitör a botrány. Szóval itt a rengeteg játék, de mindig ugyanaz kell nekik. Nagyon várom már, hogy elérjenek abba a korba, amikor majd közös játékot kapnak, mondjuk társast, amivel mi is játszhatunk :-)
A tortát Judit csinálta, tej- és tojásmentes, mégis finom volt, alig maradt belőle. Dinike szereti a marcipánt, mert szinte az egészet ő ette meg, azért kicsit segítettem neki, nehogy megfájduljon a pocakja.

2011. november 30., szerda

Utálom a novembert!

Alig várom, hogy vége legyen!!!

Hogy ne legyen annyira borús, tettem fel pár új képet.

2011. november 28., hétfő

Végre!

Süt a nap Budapesten!!! El sem hiszem. Jó nagy szél fújt délelőtt, de doktornénihez muszáj volt menni. Sétáltunk egy picit utána, Dinike el is aludt. A házunk mögött szélcsend volt, így mi Piroskával csináltunk egy jó nagy levélkupacot, és hemperegtünk benne :-) Jobban vannak, már csak néha köhögnek, de éjjel már egyáltalán nem, és az orrukat is ritkábban kell porszívózni. Na szóval jobban vagyunk végre!

2011. november 27., vasárnap

Legyen végre tiszta a levegő!

Tudom-tudom, már tisztul, de úgy utálom már ezt a ködös, szmogos városi bűzt!!! Ráadásul a gyerekek bronchitist kaptak :-( Egyszer mentem ki velük a múlt héten, és tessék! A porszívónk megunta a rengeteg orrszívást, így kedden azért is rohanni kellett. Most van gyönyörű, új porszívónk, ami állandó bútordarabként díszeleg a szobákban, attól függően egyikben-másikban, hogy melyik gyerek a taknyosabb.
Gyógyulnak-gyógyulnak, de antibigyó kellett, emellé persze probigyó, ésatöbbi, így cirka 15ezer vándorolt a patikába a hónapban. A betegség és a bezártság miatt iszonyú hisztisek vagyunk mindannyian.
Jöjjön már végre valami jó!

2011. november 11., péntek

Kuszkuszkusz és egyéb finomságok

Gyerekeim szerencsére mindenevők, de vannak azért kedvenceik. Az egyik ilyen a cukkinis csirke valamilyen körettel. Lehet ez rizs, krumpli, vagy éppen kuszkusz. Ami Piroska szerint kuszkuszkusz, nyilván a köhögés után mondott "kuc-kuc-kuc" miatt hívja így :-) Mostanában sokszor esszük valamilyen formában, mert gyorsan elkészül, egészséges, és mindhárman szeretjük.
Megunhatatlan kedvence a túrórudi, amit egy ideig túródidinek hívott, pedig én ugye egyáltalán nem rendelkezem didi méretű alkatrészekkel, így nem is használjuk ezt a szót, hogy ezt honnan szedte... de már nem így hívja, pedig nagyon édes volt ez a szó. Szegény Dinike egy ideig még nem ismerkedhet meg ezzel a nyalánksággal. A Piroska szülinapján elcsent sajtos rúd, sajnos megtette a hatását, ekcéma, hasmenés, egyelőre nem fekszünk be tejterhelésre, mert ennyi bizonyíték éppen elég.
Egyébként Piroska mindent és mindenkit becéz, így minket most Apaka és Anyaka névvel illet :-)

2011. november 1., kedd

Pirinkóság

És így kétévesen persze egyre csak szaporodnak a beszólások.
- Mami mi történt a bőröddel?
- Megöregedett, ráncos.
- Anya! Mami bőre kibőrgött.

Apa: - Piroska azonnal gyere ki a szobából, háromig számolok! Egy... kettő...
Piroska: - Csipkebokorvessző.
Anya a másik szobában: - :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Szülinapos nagylányom




Piroska tegnap két éves lett. Hihetetlen! Vasárnap ünnepeltünk, szűk családi körben. Már nagyon várta a tortát, amit ezúton is köszönünk Lacinak, az öcsémnek, mert fantasztikusan finom és szép is volt. Piroska három szeletet is evett belőle, persze nem egyszerre. Legjobban a cukorvirágok tetszettek neki, azokat módszeresen leszedegette, és mind ő ette meg. A marcipánt még mindig nem szereti, de nem baj, mert én meg még mindig nagyon szeretem :-)
A tortán kívül kapott még: kirakós könyvet, fakirakót (ugye kitaláljátok mi most a kedvenc játéka?), színes ceruzákat, krétákat, teáskészletet (egész nap teázunk, kávézunk, de most már a húslevest is abban főzi :-), és egy székmagasító párnát, hogy végre együtt tudjunk enni, mert két etetőszék sehogy sem fér el a hatalmas nappali-ebédlőnkben :-)



A gyertyákat háromszor is elfújta.



A cukorvirágok :-)



Finom, csokis.



Dinike elaludt a tortázásra, de délelőtt még ő is ünnepelt.

2011. október 8., szombat

Összefoglaló a mosható pelenkáinkról

Azt gondolom, hogy két év moshatózás után szert tettem némi tapasztalatra, amit most megoszatnék, hátha másnak hasznos lehet.
Tehát úgy kezdtük, hogy Piroskának vettünk egy nagy rakás új coolababyt. Most már tudom, hogy ezt nem így kellett volna. A pelenkák ugyanis, mint az összes ruhadarab, alkat, személyiség, bőrtípus függőek. Nem mindegy tehát, hogy hosszú, vékony; hosszú, duci; vagy esetleg kicsi, tömzsi babánk van. Nos nekem van egy hosszú, nem túl vékony, combiban mindig erős Piroskám, és van egy hosszú, nagy pocakú, nagyon combis, de keskeny csípős Dinim. És nagyon-nagyon sokat kísérletezgettem a coolababykkel, mire sikerült az ő alkatukra fejleszteni a gombolást és a töltést, és még mindig nem tökéletes. Most úgy használjuk ezeket a pelusokat, hogy a saját betétjüket körültekerjük egy ikeás kistörülközővel (a 70 Ft-os fehér kéztörlőről van szó). Mivel mindketten hosszúak (Piroska most 94 cm körül van, Dini 76-77) így éppen hogy jó lesz rájuk ez a típus a szobatisztaságig. Pedig ugye egyméretes pelusról van szó, aminél a gyártó újszülött kortól, szobatisztaságig ajánlja a használatot. Jó, jó tudom, hogy nem átlagosak a gyerekeim, még ebben sem :-)
Itt kitérnék rá, hogy szerintem az egyméretes pelusok nem jók mindig, pl. amikor méretváltáshoz közeledünk, nagyon nehéz beállítani a patentolást. Én általában féloldalasan csináltam, tehát nem szimmetrikusan patentoltam a pocaknál. Mondjuk egy tépőzárasnál más a helyzet, de a tépőzárat kb. 6 hónapos koruktól ki tudják nyitni, és persze ki is nyitják a drágáim.
Nagyon szerettem a Bambino Miot az újszülött babán. Nagyon aranyos kis csomagot képez, könnyű tisztán tartani, lehet 90 fokon mosni, ami ugye egy napjában 8-10* szopizó, és rendszerint kakáló újszülöttnél nem mindegy. Szóval én mostanában ezt ajánlom annak, aki babát vár, és moshatózni fog. Aztán ha kinövi az újszülött méretet, már jó lehet valamilyen egyméretes pelus is. Pl. coolababy otthoni használatra, egy-két jobb minőségű pedig elmenősnek.
Mik is ezek a jobb minőségűek? Hasonló felépítésű, de nem zsebes, ha nem bepatentolós betétű a Pop-In. Méretben ez is hasonló, így Piroskára már nem tudom feladni, Dininek is éppen csak jó még. Persze nekünk csak első generációs van, lehet hogy az újabbak nagyobbak már. Ehhez hasonló még a BumGenius, ebből nekünk Organic van, patentos. Az all-in-one pelusok közül a kedvencünk az ImseVimse. Ez nem egyméretes sajnos, de nagyon szuper, apabarát pelus. Ha sok pénzem lenne, biztosan ebből a márkából vennék egy csomót.
Eddig a nappali pelenkákról írtam. Ezek egyike sem bírja az éjszakát, illetve végszükség esetén, turbó pluszbetétekkel igen, de mivel vannak kimondottan éjszakára való pelusok is, így egyszerűbb azokat használni.
Ezek közül a kedvencem, verhetetlen a nedvszívásban, a Little Lamb. Nagyon jó nedvszívó, és könnyen szárad a TotsBots strechy nevű pelusa. Az LL tiszta bambusz, a TB részben műszálas, ezért is szárad gyorsan. Ezekre gyapjúnadrágot húzunk. Nyáron is. A gyapjúról ugyanis sokan azt gondolják, hogy melegít. Ez részben igaz is. Ennek az anyagnak az egyik legelőnyösebb tulajdonsága, hogy szellőzik. Ha pedig megfelelő lanolin réteggel látjuk el, nem engedi át a nedvességet. Nagyon ügyes anyukák maguk készítik ezeket a kis nacikat. Ha pedig elkapja őket a harci láz, és nagyon sokat készítenek, jutányos áron eladják a kevésbé ügyes anyukáknak :-)) Én az utóbbiak közé tartozom.
És végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem a PUL külsőket is. Ezek is használhatók éjszakára, bár nem szellőznek olyan jól, mint a gyapjú, egyszerűbb viszont tisztán tartani őket. Kedvenceink a Happy Heinys vicces, bocis mintájú bugyikái. Ezekkel nyáron osztatlan sikert arattunk a homokozóban.

2011. szeptember 14., szerda

Újabb képeink

Itt:
https://picasaweb.google.com/100304738378893985790/Gyerekek?authkey=Gv1sRgCI3tw7fe_dPvLQ

Türelmet

Szeparációs szorongunk és fogzunk (Dinivel :-))). Fogzunk és hisztizünk (Piroskával :-))). Néha jobb, néha rosszabb, most sokszor volt nagyon nehéz velük, ezért ha alszanak napközben, inkább pihizek. Nézem a Trónok harcát :-).

Egy-két Pirinkóság, amíg el nem felejtem őket:

Anya lába zsinóros. (a visszereim)
Én már nagylány vagyok, iskolába járok.
... és duma-duma egész nap. Megállás csak ez a két óra, amit ebéd után alvással tölt, szerencsére!

2011. augusztus 6., szombat

Nem volt kedvem hozzá

Már majdnem két hete itthon vagyunk, de nem volt kedvem írni. Igazából nem volt jó a "nyaralás". Mert a nyaralás vagy Apával kettesben, vagy családosan az igazi, de Apa nélkül sehogy sem jó, pláne ilyen hosszú ideig. Nem is tudom hogy bírják azok az anyukák, akiknek a férje külföldön dolgozik hosszabb-rövidebb ideig. Mert jó-jó a mamival, nem kellett főznöm, folyton ugrálnom a gyerekek után, de hát ez mégsem nyaralás volt. A nyár viszont rohamléptekkel szalad, Apa szabija fogyóban, így most a hétvégéket igyekszünk eseménydúsan tölteni.
Dini egyébként a nyaralás első napján felült, aztán pár nappal később felállt, és már tökéletesen mászik négykézláb. Így legalább a bukások csökkentek, mert a kaját azt továbbra is követeli: 200 ml főzelék neki smafu, utána cici, vagy legalább egy kis gyümölcs kell. Négy foga jön egyszerre, ettől iszonyúan szenved, és szenvedtem én is, míg el nem fogadtam, hogy ez van, vége az éjszakai alvásoknak, ébredünk kétszer-háromszor, de cici és alvás, így max. 10-15 percet töltünk ébren, félálomban. Még mindig jobb, mintha órákig sírna szegényem, mert sem a fájdalomcsillapító, sem a homeopátia, sem a dentinox nem olyan hatásos, mint egy kis anyával összebújás. Ó hogy fognak hiányozni ezek az összebújások egy-két, pláne tíz-tizenöt év múlva!
Piroska beszél-beszél és hisztizik-hisztizik, szóval éljük a dackorszakot. Biliről hallani sem akar. A maminál az volt az egyetlen előre lépés, hogy kiment a konyhára és ott pisilt, de csak a harmadik napon, két napig abszolút visszatartotta, és csak a pelenkába volt hajlandó. A kakit pedig csak és kizárólag pelusba, elbújva, egyedül. Mindent ért, és ezek szerint szabályozni is tudja már, de nem hajlandó, én pedig nem akarom erőltetni. Egyszer.kétszer egyébként kérte már itthon a bilit, de nem tudja kivárni, amíg termel is bele, magyarán nem képes annyit egy helyben ülni. Ma az egyik kislányt látta a játszótér mellett a fűbe pisilni, ő is kikéredzkedett, de persze nem pisilt.
Tud viszont pohárból inni. Egyik délután nem volt időm a kistáljába átkanalazni a joghurtját, és csak úgy a pohárban adtam oda neki egy kiskanállal, de ő fogta és megitta a pohárból. Azóta itthon a vizet is pohárból kínálom neki, és most már megtanulta, hogy azzal meg kell állni, vagy leülni, és úgy meginni.
És néhány kép az életünk elmúlt hónapjáról:

Bringázás Apával:



Egy kis kirándulás:



A Lázbérci víztározónál:



Játék, móka, kacagás:



A Dunánál:



Vácon:



Hű, de érdekeset olvasol Apa:



Együtt pancsiztak a Maminál:

2011. július 1., péntek

Foghúzás

Tegnap kihúzták a második bölcsességfogamat is. Már csak egy van, mert szerencsére csak három bújt ki, de ez az utolsó szájsebészeti eset lesz, úgyhogy még várok vele.
Iszonyúan féltem, legalább annyira, mint a szülések előtt. De szerencsére ez is olyan jól, és könnyen sikerült. Azért az hozzátartozik, hogy a szomszéd házban lakó kismamatársam, Emese fogorvos, és ő ajánlotta fel ezt a merényletet. Ez a fog ugyanis nem fért már el, és teljesen ferdén nőtt, így egyfolytában kisebesítette a számat, ami azért elég veszélyes is lehet. És mivel egy hete nagyon fájt ez a seb, megkérdeztem Mesitől, mit kenjek rá. Ő megnézte, és azt mondta, ennek a fognak mennie kell. Így lett, hogy reggel jött a kisebbik húgom Piroskára vigyázni, én pedig Dinikével a hátamon útra keltem, és elvillamosoztunk az Árpád-hídhoz. Ott várt ránk a babysitterré változott titkárnő, aki egyébként imádja a gyerekeinket. Szóval hármasban elsétáltunk a rendelőbe. Kaptam egy nagy adag szurit, zsibbadás közben Dinike szopizott egyet, majd két pillanat és már nem is volt a fog a számban. Irtó nagy megkönnyebbülés volt, és ma már teljesen jól vagyok, az előbb véletlenül pont azon az oldalon rágtam, mikor eszembe jutott, hogy nem kéne :-))

2011. június 28., kedd

Pirinkóságok

"Hinta, palinta, régi kiska zsupsz!"
"Kiszi-kasza, nagy a hasa, aki fejét hm-hm, az a ... anyja, hm-hm zsupsz!"

Tegnap este megyek ki a kertbe, ahol apával tettek-vettek. Pirinkóm már messziről szaglik.
- Piroska van kaka?
- Szagold meg! - és az orrom alá dugja a fenekét.

2011. június 20., hétfő

Tavaly ilyenkor

Veszettül fogyókúráztam, olvassátok csak el újra : az a ronda pocak :-) Aki most ott szuszog az ágyában. Most meg hízókúrázok :-)) bevágtam ebéd után majdnem fél liter pudingot, persze rizstejből, és csak azért, nehogy megromoljon :-) Szerencsére van tejem most dögivel, de kell is, mert Dini egy kis éhenkórász, a napi két főzelék mellett legalább 6-7* szopizik még. Most éppen beteg egy kicsit, köhög és picit piros a torka, úgyhogy ma még csak fél adag főzeléket evett, de már 4* szopizott. Ja és kinőtt végre az első rendes foga, amiket pedig fogaknak véltünk, mégsem azok, mert az egyik már eltűnt. Valószínűleg nyálkő volt. Szóval az a ronda pocak most egy gyönyörű, hatalmas, erős, egyfogú kisfiú, akitől egyáltalán nem akarok megszabadulni :-))))

Beszólt a gyerekem - Pirinkóság

Pakolok reggel még félig kómásan a konyhában, egyszer csak leejtek valamit. Erre Pirinkó:
- "Leesett. Anya béna."

Köszi! Ezentúl nem fogom félhangosan kommentálni, ha bénázok, mert minden szót megjegyez.

2011. június 15., szerda

Hernyócsalád

Dinike sem kúszik. Éppúgy hernyó-módra közlekedik, mint a nővére egy évvel ezelőtt. Felnyomja a popóját, négykézláb áll, ringatózik, majd nagy lendülettel előre veti magát, aztán kezdi elölről. Közben nagyokat sikogat, néha pedig pihenésképpen szopizza kicsit az ujját. Mi pedig szurkolunk neki, Piroska különösen lelkes, és természetesen utánozza. Most éppen azt élvezi, hogy nyikorog a tenyere a parkettán, eddig még csak a szőnyegen közlekedett, ez most teljesen új dolog :-)

Dénes fiunk egyébként elmúlt fél éves! 8 kiló, 69 centi, majdnem kint vannak az alsó metszői, ügyes, okos, bájos kisfiú.
Cicin kívül ezeket eszi: krumpli, répa, sütőtök, alma, őszibarack, meggy, és ma kapott először salátafőzeléket is. Mindent, de mindent szeret, iszonyatos étvágya van, úgyhogy mától bevezetem a napi két főzeléket, és lassan husit is kap majd. Szerencsére a pincénk tele van bébikajával, de azért néha főzicskézek is neki, szokja az itthoni ízeket is. De mint mondtam, nem válogatós, mindegy mit tolok a szájába, csak: "adjad már, adjad már!"
A tejfehérje érzékenysége miatt nehéz dolgom van, de azért próbálom úgy csinálni, hogy ne három, csak kétfélét kelljen főznöm, illetve magamnak rendelek néha, egy olyan cégtől, akik kifejezetten táplálékallergiásoknak is főznek, és kifizethető a menüjük.

2011. május 30., hétfő

Dini keresztelője

Vasárnap volt Dini keresztelője. Nem volt zökkenőmentes, de végül jól alakult. Piroskát megrázta, hogy nem körülötte forgott a világ, szép ruhában nem lehetett össze-vissza szaladgálni, és homokozni a templom melletti játszótéren. Így ő nagyrészt sírt, ordított, toporzékolt, bár mi ebből szerencsére, hála a keresztanyjának nem sokat hallottunk. Ő szegény küzdött vele derekasan. A végén azért visszajöttek a templomba, de arról inkább nem teszek fel képet, mert elég érdekesek lettek: vörös fejű, eltorzult arcú Piroska, és az imádkozó többiek :-) Dinike, aki a keresztségben a Dénes nevet kapta, nagyon jól viselkedett végig. Okos kis szemeivel nézegetett körbe, aranyosan ücsörgött az ölemben, vagy a keresztanyja ölében. Amikor leöntötték a fejét pár másodpercig gondolkodott, hogy sírjon-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy ő a nap hőse. És tényleg az volt. Kivételesen az egész napos nyüzsgést is jól bírta, aludt egy nagyot, és délután is kedves volt, hozta a formáját. Persze Piroska is megnyugodott, amikor elfújhatta a gyertyát, és összepiszkolhatta magát a kanóccal :-)) itthon pedig ő is formába lendült és produkálta magát egész nap. Megevett egy kiló kekszet, de mivel gyereknap is volt, most az egyszer hagytuk.
És a képek:










2011. május 27., péntek

Tegnap

Tegnap volt az egyik legnehezebb napom, amióta Dini megszületett. Már reggel láttam Piroskán, hogy nincs jó hangulatban, hisztizett mindenért, pedig igazán igyekeztem a kedvében járni. Aztán eszembe jutott, hogy már előző nap rengeteget ivott és pisilt, hatszor öltöztettem át, mert mindig átázott, és ez nála a fogzás jele. Tegnap aztán mindenkivel összeveszett a játszón is, senkivel nem akart rugóshintázni, és mindenkit elüldözött onnan. Hazafelé már sírdogált, itthon pedig szabályosan magánkívül volt már, és az üvöltésétől persze Dini is sírni kezdett. Én egyre csak azt mondogattam magamban: Nem szabad kiborulni, nem szabad kiabálni.
Végül adtam egy fájdalomcsillapítót, és ebédhez ültettem. Nem reméltem, hogy enni fog, de megnyugodott, és szépen megebédelt, miközben én Dinit szoptattam, hogy ő is lenyugodjon. Aztán elaludtak, és én elbőgtem magam.

2011. május 18., szerda

Tesók

Egyre ritkábban üt rá Dinire, viszont egyre többet szeretgeti. Pl. így is :-))



Mi ilyenkor nagyon szelíden tereljük el másik irányba, mert tényleg szeretetből teszi ezt. Honnan is értené, hogy könnyebb-nehezebb, kisebb-nagyobb? Persze Dini is egyre ügyesebb lesz, és nemsokára magától is el tudja majd hárítani az ilyen helyzeteket. Addig csak tűr szelíden, szó nélkül, sőt néha még vigyorog is, ha csiklandozzák a göndör fürtök.

2011. május 16., hétfő

Mostanában

Ez a kép tavaly ilyenkor készült Pirinkóról:



Ez pedig most készült Diniről:



Azért van bennük valami közös :-))

Ezt Nektek! A majmos takaró az enyém:



Nem kicsit függő:



Az új kedvenc:



Én pedig levágattam a hajamat, de arról még nem készült kép, pedig jó lett. Na majd legközelebb, ha lesz időm beszárítani, megkérek valakit, hogy fotózzon.
Egyébként jól vagyunk, sokat vagyunk a levegőn, Piroska egy kilométeren keresztül is képes tolni a babakocsiját. Hihetetlen mennyit bír menni. Napról-napra több szót mond ki, már ragozni is kezd, úgyhogy már nem is írom az új szavakat. De egyet mégis, mert tegnapelőtt kimondta azt is, hogy DINI. Dini pedig hatalmas kacajokkal jutalmazza, ha beszél hozzá. Komolyan, senki másra nem kacag így, de olyan jó látni így őket.

2011. május 2., hétfő

Anyák napjára

Apától kaptam egy csokis-marcipános tortát.
Dinitől a szokásos hatalmas mosolyokat, és a hátról hasra fordulást.
És Piroskától kaptam a legszebb ajándékot: ANYA!
Tisztán, érthetően, nagy vigyorgások kíséretében mondja, és mondja azóta is.

2011. április 29., péntek

Kiköltöztettük

Mi szívtelen, gaz szülők, kiraktuk legkisebb magzatunkat a hálóból.
Azóta:
- este egyedül elalszik (az esetek nagy többségében),
- éjjel csak egyszer kel, de többnyire 8 órát szundít egyhuzamban,
- délután is alszik legalább egy órát párhuzamosan Pirinkóval.
Így pihentebbek vagyunk, és neki is sokkal jobb. Mégis mindenki döbbenten néz ránk: éppen a kicsit?!
No ezt csak az érti meg, akinek van tapasztalata az együttalvós gyerekekkel. Ők nem néznek hülyének, és nem néznek rosszallóan. Nyugtatnak, hogy hátha majd ő is... egyelőre nem érdekli a dolog. Első reggel felébredt, kérdezem tőle:
- Hol a Dini?
- Nincs.
... és ennyiben maradtunk :-)
Most már tudja, hogy Dini a kisszobában alszik, de ő csöppet sem kívánkozik oda.
Talán majd a készülő faldekoráció segít... hm?

2011. április 13., szerda

Kis szabálytalankodók

Már Piroska is okozott meglepetéseket a fogzással kapcsolatban. Neki pl. felül előbb jöttek a kettesei, aztán az egyesek, kis Vámpiroska volt akkoriban. Pont a Dini születése körül jöttek a hármasai, aztán a négyesek, most már az ötösök törekednek kifelé, így ha nem adunk neki cumit, állandóan az ujja lóg a szájában.
No de ez a Dini kölyök :-) Napok óta meg van veszve, én már csak zombiként élek, mert éjjel is óránként ébreszt, slukkol kettőt, majd alszik tovább. Először az időjárásra gondoltam, aztán a hétvégi utazásra, de végül hétfő délután elkezdtem masszírozni az ínyét, ami meglepően jólesett neki. Addig-addig matattam a szájában, mígnem valami hegyesbe ütközött az ujjam: jobb alsó hármas. Ezen felbuzdulva a másik oldalon is kutatni kezdtem: hát persze, hogy ott is van valami... Nem elég, hogy szabálytalan sorrendben, de sajna úgy nézem nem is az íny felső részén, hanem oldalt bújtak ki, afféle farkasfogként. Nem meglepő, sajnos van családi előzményünk: a tesóimnak is volt, de szerencsére elhullajtották.
Kíváncsi vagyok mit mond majd pénteken a doktornénink.

2011. március 29., kedd

Mindenféle - rólunk

Szeretnék többet írni, de nem megy. Dínóka most is rajtam lóg, igaz az éjszakákon kívül ez a két óra az, amikor csak rá figyelek. Szerintem ő ezt pontosan tudja és ki is használja.
Végre jó idő van, sokat vagyunk kint, délelőtt játszótér, délután kert vagy másik játszó'. Piroska imádja a nyüzsgést, már megismer néhány gyereket is, és tanulja az enyém-tiéd szabályokat. Napról-napra ügyesebb, már kapaszkodik és hajtja magát a rugós hintán, felmászik a csúszdára, már a kötélhágcsós mászón is próbálkozik.
Beszél egész nap, csak fordítógép kell hozzá, ez pedig én vagyok. Általában a szavak első szótagját mondja, így néha nehéz kitalálni a "ma"-ból, hogy ez most maci, majom, mazsola, malacka, vagy mi? Persze vannak szavak amiket szépen kimond: baba, mama, papa, apa, kár-kár, nyau-nyau, cica, Pista, postás, kuka, víz, hoppá, hinta, itt is, ott is, teteje, tészta, golyó, vissza és végre mondja: AJA!
Dinike is ügyesedik, nyúl a tárgyakért, tud kacagni, igaz még csak kétszer produkálta, és mindig vigyorog, ha hozzászólunk. Kedvence a szundibohóc, egy idétlen formájú, de mosolygós arcú csörgő és Piroska, ha nem vágja fejbe vagy hasba.
Éppen túl vagyunk egy tavaszi náthán, bár Dinit még sokszor kell porszívózni, Piroskát már csak néha, és magától szól, ha eldugul az orra: "Kikell po" - mutat az orrára. Tegnap éjjel végre mindenki aludt, már ránk fért, mert a nátha és az óraállítás együttes hatása egész héten kiütött minket.

2011. március 4., péntek

Rájöttem

Hogy én milyen szerencsés vagyok! Megszületik a kisbaba, aztán eltelik néhány hónap, egy év, majd még egy pici idő, és a kisbaba már egészen nagylány lesz. Nem lehet már akármikor hozzábújni, szeretgetni, gyömöszkélni, csak ha ő is akarja, hiszen kezd kinyílni a kis tudata, rájön, hogy ő önálló lény.
De milyen jó nekem, hogy van egy Dinim. Aki finom puha, babaillatú, és akkor puszilgatom, amikor csak én akarom. Hozzábújhatok és hallgathatom a szuszogását, ha éppen van rá idő. Most éppen van, úgyhogy megyek is.


És most már tudom, miért van a legtöbbször két év körüli korkülönbség a testvérek között.

2011. február 26., szombat

Így alszunk mi (vagyis ők)

Néha egészen a sarokba húzódva:



Néha Mackóval a járókában:



Sokszor a nagyágyon Buksival:



Néha pedig egészen máshogy, mint ahogy Anya letett:

2011. február 23., szerda

Pirinkóságok

Még alig múlt egyéves. Éppen hogy formálni kezdi a szavakat. De máris vannak agymenései :-)
Ezért mostantól ezen cím alatt jegyzetelem őket.

Tudjátok mit csinál a TV-ben a jeltolmács néni?
-?-
Csip-csip csókázik...

2011. február 9., szerda

Öregszem

Te mikor lettél ilyen ráncos? - kiáltott fel kedvenc férjem vasárnap délután, amikor a verőfényes napsütésben álltunk a villamosmegállóban.
Tény, ami tény, valóban egyre erősebbek a mosolyráncaim és a szemeim alatt a szarkalábak.
Ezért én ma elmentem, és vettem magamnak érett bőrre való, tápláló arckrémet és szemránckrémet. Tudom, visszafiatalodni már nem fogok, de hátha mégis csodát tesznek ezek a szerek.

2011. január 19., szerda

Vannak ilyen reggelek is

Szeretem, ha ilyen vidáman és jól indul a nap. Ilyenkor még ha kint borongós is az idő, mi idebent nagyon jól érezzük magunkat, és sokat kacagunk egymással.










2011. január 6., csütörtök

Hajnalban

Amikor csendes a ház, az utca és a város. Csak a kislámpa ég a hálóban. Csak mi vagyunk ébren, mindketten félálomban. Dini elégedetten táplálkozik, én elégedetten szemlélem, míg egyik kezemmel a mellettem alvó Pirinkót cirógatom. Aztán vége a szopinak, és mi Dinivel egymás szemébe mélyedünk. Ilyenkor nem kér senki vizet, golyót, játékot, nem kell tv-t ki-bekapcsolni, nem toporzékol senki a lábunknál.
Ilyenkor csak mi vagyunk. Némán beszélgetünk, fürkésszük egymást, ismerkedünk. Ilyenkor van időm csak Őrá figyelni. Remélem megtérülnek ezek az álmos percek.

2011. január 5., szerda

Ünnepek - hétköznapok

Elteltek az ünnepek, és zajlanak a szürke, unalmas hétköznapok... No de nem a mi életünkben. Mármint szürkének elég szürkék, köszönhetően a napok óta tartó ködös-felhős időnek, de unalmasnak azért egyáltalán nem mondanám. Piroska nagyjából kialakult napirendjéhez igyekszünk igazodni, ami a részemről néha nagyon nehéz, már ami a reggeli ébredést illeti. Sajnos a kisasszony ráadásul elhagyta a délelőtti alvást, így csak ebéd után jut szusszanásnyi időm, de hála Dénes úrfinak ilyenkor sem mindig tudok pihenni. Így aztán estére sokszor nagyon fáradt vagyok, főleg, ha az előző éjszaka valaki valamiért nem alszik rendesen. Most jól vagyok, várom a holnapi napsütést, és reménykedem, hogy napi 20 percnél többet lehetünk a levegőn, mert nagyon ránk férne. Pirinkó is jobban lefáradna, és talán az engem eléggé aggasztó sápadtsága is elmúlna. Mindenesetre addig is tömöm vitamin- és vastartalmú kajákkal, szerencsére vevő rá.
Dinit nem kell tömni, általában 7* eszik egy nap, nagyjából ugyanennyit termel a pelusba is, így a mosógépünk 24 órás szolgálatban van. Egy evés minimum 25 perc, büfizés legalább 10, de utána még 2-3-szor fel kell venni, mire teljesen megnyugszik a "kis" pocakja. Így aztán másból sem áll a napom, mint etetés, pelenkázás, mosás, teregetés, és folyamatos Pirinkó-szórakoztatás, aki nagyon tud ám harcolni a neki járó figyelemért. A konyha nem igazán az én terepem mostanában, egy-egy leves, főzelék még belefér, de 3 fogásos menüt még karácsonykor sem voltam képes összehozni. No de lesz ez még jobb is, és kétségtelen, hogy lehetne sokkal rosszabb is, ha Dini nem volna a megtestesült nyugalom. Nagyon ritkán panaszkodik, de olyankor jó oka van rá. Ha pedig segítünk megoldani a problémáját máris vidáman nézelődik, vagy békésen álomba szenderül.