Maricka családja

Ez van, Öregszünk :-) Dinike szombaton egyéves lett. Ennek örömére elmentünk Apa dolgozójába Mikulás ozni. Jó hangos volt a műsor, de Dinóka így is elaludt, mire megérkezett a nagyszakállú. Nem is értem, más gyerekei nem délben esznek, alszanak? Mert az enyémek már nagyon éhesek, fáradtak voltak. Piroska szerencsére hősiesen kitartott, egy cseppet sem félt, és ahogy megjött a Mikulás ő rögtön a nyomába eredt, és felment utána a színpadra, nem is tágított, amíg meg nem kapta a "jajándékot" :-) Aztán az autóban hazafelé elaludt, de mikor hazaértünk felébredt, és annyira pörgött, hogy aznap már nem aludt napközben, persze este nem kellett ringatni. Dinikét is lefárasztották a hétvégi események, szombaton és vasárnap is aludt, csak egyszer kelt fel, de éjfél előtt, és aztán aludt reggelig. No de a szülinap ról akartam írni. Már régen volt együtt így a család, mint most vasárnap :-) Eljött mind a négy nagyszülő, a Dédi, a húgaim és a Szilárd húga is. Piroska szokás szerint élvezt...

Piroska tegnap két éves lett. Hihetetlen! Vasárnap ünnepeltünk, szűk családi körben. Már nagyon várta a tortát, amit ezúton is köszönünk Lacinak, az öcsémnek, mert fantasztikusan finom és szép is volt. Piroska három szeletet is evett belőle, persze nem egyszerre. Legjobban a cukorvirágok tetszettek neki, azokat módszeresen leszedegette, és mind ő ette meg. A marcipánt még mindig nem szereti, de nem baj, mert én meg még mindig nagyon szeretem :-) A tortán kívül kapott még: kirakós könyvet, fakirakót (ugye kitaláljátok mi most a kedvenc játéka?), színes ceruzákat, krétákat, teáskészletet (egész nap teázunk, kávézunk, de most már a húslevest is abban főzi :-), és egy székmagasító párnát, hogy végre együtt tudjunk enni, mert két etetőszék sehogy sem fér el a hatalmas nappali-ebédlőnkben :-) A gyertyákat háromszor is elfújta. A cukorvirágok :-) Finom, csokis. Dinike elaludt a tortázásra, de délelőtt még ő is ünnepelt.

Vasárnap volt Dini keresztelője. Nem volt zökkenőmentes, de végül jól alakult. Piroskát megrázta, hogy nem körülötte forgott a világ, szép ruhában nem lehetett össze-vissza szaladgálni, és homokozni a templom melletti játszótéren. Így ő nagyrészt sírt, ordított, toporzékolt, bár mi ebből szerencsére, hála a keresztanyjának nem sokat hallottunk. Ő szegény küzdött vele derekasan. A végén azért visszajöttek a templomba, de arról inkább nem teszek fel képet, mert elég érdekesek lettek: vörös fejű, eltorzult arcú Piroska, és az imádkozó többiek :-) Dinike, aki a keresztségben a Dénes nevet kapta, nagyon jól viselkedett végig. Okos kis szemeivel nézegetett körbe, aranyosan ücsörgött az ölemben, vagy a keresztanyja ölében. Amikor leöntötték a fejét pár másodpercig gondolkodott, hogy sírjon-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy ő a nap hőse. És tényleg az volt. Kivételesen az egész napos nyüzsgést is jól bírta, aludt egy nagyot, és délután is kedves volt, hozta a formáját. Persze Piroska is meg...