2 hete és 4 napja
Ülök a konyhaasztalnál a kinyúlt, tejfoltos trikómban, kortyolgatom a kávémat. Reggel 9:30... kényelmes kismamaélet, ugye? Mozgalmas éjszakánk volt, vagy inkább siralmas? Lesz még pár ilyen, abban is biztos vagyok, csak most kicsit nehéz visszaállni erre az életmódra. De én akartam, mi akartuk Őket... Emlékszem anno Piroska születése után is ebbe próbáltam kapaszkodni. Én akartam őt... Vele is nehezek voltak az éjszakák. Aztán Dénes volt az álombaba, evett-aludt. Kristóf nagyjából ilyen, de tegnap éjjel valamiért ő is zaklatott volt. Lehet, hogy ő most jutott el odáig, hogy feldolgozza a születési traumát... Petikénk már első éjjel elkezdte. Szóval úgy volt, hogy megírom a szüléstörténetünket, ami eléggé traumatikus volt, úgyhogy innentől csak az olvassa, aki már nem tervez szülni, vagy bírja... Nekem muszáj kiírnom magamból, ez is a feldolgozás része. Június 13-án, mint minden csütörtökön professzori vizit volt. Majd ezután konzultáció, amikor is úgy döntöttek, a fiúknak kint a hely