Maricka családja

Előre szólok, hogy brutál hosszú lesz, és még így sem sikerült minden gondolatot kiírnom magamból, de az elválasztás azért valahol nekem is fájdalmas volt... Kezdem a végén, mert nem úgy és nem akkor ért véget, ahogyan terveztem, de végülis így egy hónap távlatából mondhatom, hogy sikerült, talán nagyobb sérülés nélkül elválasztani őket. Egy vizsgálat miatt 24 óráig ki kellett hagynom a szoptatást, de mivel már úgyis készültem rá, hogy elbúcsúzzunk, nem teketóriáztam. A vizsgálat előtti napon, ebéd után mondtam nekik, hogy nincs több cici, beteg, mesélek, énekelek alszunk. Ennek többször is nekifutottunk már korábban, voltak napok, amikor pár perc után hajlandóak voltak elengedni, és hozzámbújva elaludni. De ez most más volt, ők is érezték, és én is eltökélt voltam. Így aztán félóra zokogás, hiszti, pólótépés, ordítás következett. Peti kezdett fáradni, rajta már azt láttam, hogy hajlandó lenne elaludni, lefeküdt mellém a kanapéra. De Misó hajthatatlan volt, csak sírt és kiabált: de cic

 Nos, igen. Közeleg a "terrible two", nálunk duplán is 🙃 Néha vicces, máskor úgy érzem, feladom, kész, vége, nincs több eszközöm. De a nap mindig lemegy, és másnap újra felkel, a felhők mögött pedig mindig süt... és egyéb közhelyek. Nincs mese, ezt a korszakot túl kell élni. Szerencse, hogy ritkán tör rájuk egyszerre. Természetükből adódóan, Misó az, aki borzasztóan bele tudja lovalni magát, hüppögésig, fuldoklásig tudja vinni. És az is vicces, ahogy Peti reagál minderre. Egy darabig tűri, elvonul játszani, aztán jó esetben odajön, és engem bánt, rossz esetben csinál valami irtó nagy rosszaságot. Nehogy már elfelejtsem, hogy ő is itt van 😉 Persze napjaink nagy része nem erről szól, bár az önállósodásra törekvés, és az öntudatra ébredés szinte minden tevékenységben jelen van. "Ededül" jönnek le a lépcsőn, hozzák a tejet a kakaóhoz, amibe "koszt" kell tenni 😁 "Ededül" akarnak vetkőzni, akkor is, ha nyakig kakisak 🙃 "Ededül" akarnak be