2012. február 27., hétfő

Dinikéről


Igen, még mindig szoptatom, igen, még mindig felébred éjszakánként, de már nem vagyok ki emiatt. És addig fog szopizni, míg ki nem növi a tejérzékenységet, de kétéves koráig biztosan.
És igen, még mindig "cipelem" a hátamon, de egyáltalán nem tűnik fárasztónak, pedig már majdnem 12 kiló! A télen mindkét gyerekem iszonyat sokat zabált, szinte egyfolytában esznek, én meg egyfolytában főzök-mosok-mosogatok-takarítok.
Szóval nagyon jól van kitalálva ez a csatos hordozó, amit Babbinkának hívnak. Nagyon kényelmes, jól eloszlatja a súlyt, a gerincre kevésbé terhel, inkább vállra, és ez nekem nagyon fontos, lumbágóm lévén. És Dinike nagyon jól elvan a hátamon, mindaddig míg viszonylag egyenletes tempóban sétálunk, netán motoros Piroska után rohanunk. De ha megállunk bogarászni, kavicsozni stb. akkor azt már kevésbé jól tűri, és hát ő is kétlábú már, szóval szeretne néha rohangászni, vagy csak sétálgatni. Persze leteszem néha őt is, de csak ha már biztos távolságban vagyunk az otthonunktól, és tudom, hogy Piroska már biztosan hazafelé akar menni. Nem tudom mások hogyan oldják meg a két gyerek kétfelé szalad problémát, de van egy sejtésem, hogy sehogy. Inkább a kisebbiket becsatolják szépen a babakocsiba. Igen ám, de Dinóm nemcsak a babakocsit utálja, hanem az autósülést és az etetőszéket is (ha már/még nem kap enni), és bármit, amibe bekötözik, és nem mozoghat, kivéve a "hátizsákot". És nekem épp elég a bejövetele miatti hiszti, amikor is az zeng a lépcsőház, és az előszobában toporzékol, és hason fekve őrjöng, míg le nem vetkőzünk, és nem nyomok a kezébe valami ennivalót. Szóval igen cipelem, míg bírom, és egész jót túráztunk a nagy hóban, és alig várjuk a tavaszt, hogy mehessünk minél többet a kis puttonyainkkal. Bár az igaz, hogy jó lenne még egy sherpa a hátizsákoknak és a fényképezőgépnek :-)

Amikor befagyott a Duna:


Egy izgalmas szakasz után a Remete-szurdok felett:


Voltunk szemészeten, még mindig rövidlátó, de a szemészorvos biztatott, mikor látta hogy nagyon letörtem. Kinőheti, még van másfél évünk, aztán ha szemüveges lesz az sem tragédia, lévén mindkét szülője az. Bár engem sokmindenben korlátozott, pl. ezért választottam fő sportomnak az atlétikát, és nem a kosárlabdát. Szóval jó lenne, ha nem nézne tv-t... Miközben ha megkaparintja a távnyomit, rögtön odafordítja a készülék felé és kijelenti, hogy "Me", vagyis most mesét szeretne nézni :-) Remélem tartósan jó idő lesz most már, és minél kevesebbet leszünk a lakásban.
Gasztroenterológián is jártunk. A doktorbácsi alaposan kikérdezett, de egyébként rendben találta Dinit. Ő is nyugtatott, hogy mit aggódom, mikor hoznak hozzá 7-8 kilós egyéveseket is. Dini az ő mérései szerint 11,75 kg és 84 centi volt, vagyis jócskán nőtt két hónap alatt.
Beutalt vérvételre, ami úgy sem fogja kimutatni az allergiát, mivel jópár hónapja diétázunk. A diétát tartanunk kell, aztán 2 évesen majd csinálnak egy tejterhelést.
A vérvétel volt a rémálmom, el nem tudtam képzelni, hogy fog ez menni az én örökmozgó, lefogást nem tűrő kisfiammal. A Madarász u-i gyermekkórház laborjába kellett mennünk, ahol akkorát csalódtam! De pozitívan :-))) Egy tüneményes laboráns veszi a vért a gyerekektől, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevésbé okozzon fájdalmat. Legalább 5 percig csak énekelgetett, magyarázott, mesélt Dinikének, közben vénát keresett, aztán hívott segítséget a lefogáshoz, és kb. fél perc alatt levette a 3 cső vért. Persze amikor megszúrták sírt picit, de mire kimentünk már felszáradtak a könnyei, és az én szívemről legurult az a hatalmas kő.

Pirinkóságok - Míg el nem felejtem...

Piroska beszél-beszél, és néha olyan jókat mond, néha meg gondolkodnunk kell picit, de aztán persze leesik az a bizonyos tantusz. Mostanában volt pár beszólása, míg el nem felejtem, gyorsan beírom ide őket.
Apával nézték az Afrikai Nemzetek Kupáját:
Piroska: - Apa fociznak a bácsik.
Apa: - Igen, fociznak.
Piroska: - A finomos bácsik, ugye apa?
Apa kérdi tőlem, hogy miért mondja a gyerek, hogy finomosak a bácsik. ???
Másnap néztünk valami filmet, amiben újra feltűnt egy fekete bőrű fickó, és nekem akkor esett le, mert Piroska ismét megállapította, hogy egy finomos bácsi van a tvben. :-)))

Mamival itthon maradtak, amíg én elvittem Dinikét néhány vizsgálatra.
Mami nem látja már a betűket szemüveg nélkül, így amikor Piroska kérte tőle, hogy olvasson neki, felvette a "szemügevét". Később P. nagyon magyarázott valamit, de Mami csak nem értette. Erre Piroska nagy mérgesen rászólt: "Akkor vedd fel a szemügevedet!"

2012. február 16., csütörtök

Neked mindegy?

A te gyereked mivel játszik? Biztosan kapott szülinapjára, névnapjára, karácsonyra, húsvétra, egyéb alkalmakra mindenféle csillivilli, és sokszor használhatatlan játékokat. Én kb. negyedévente szelektálok, és a kacatok mennek a kukába, a használhatóak a mikulásgyárba, máltaiakhoz, egyet-kettőt elteszek, hátha lesz még kinek.
Most azonban találtam valamit, ami igazán jó, szép és hasznos, időtálló, fejlesztő, egész életre szóló.





A CREATÍV TOYS FAKTORY készség- és képességfejlesztő játékai a gyermekeknél észrevétlenül, játék közben fejlesztik :
- a problémamegoldó gondolkodást,
- a koncentrációt,

- a megfigyelőképességet

- az írás elsajátításához szükséges alapvető képességeket,

- a finommozgásokat,
- a számfogalmat,
- a kézügyességet,
- a fantáziát és a memóriát.

Sőt vannak mozgásfejlesztő illetve terápiás eszközeink is!

A játékok többnyire fából, vagy nagyon jó minőségű műanyagból készültek,
így tartósak és esztétikusak.
Melyik korosztálynak ajánlottak a CTF játékok?
A babáktól a tipegőkön át, az óvodás- és kisiskolás korú, valamint a 10-14 év körüli gyermekeknek és szüleiknek, egyszóval mindenkinek, aki játszik!

Ha Neked sem mindegy, akkor nézd meg aktuális katalógusunkat, és fordulj hozzám bizalommal.
Ha csak kérdeznél, mert nem vagy biztos benne, hogy pont az a játék Nektek való-e, akkor is nyugodtan írj:keszeimarica@gmail.com, de hívhatsz is: 06-20/2989356.

2012. február 1., szerda

Januárban

Történtek még ezek a dolgok:

Piroska névnapja (18-án), az ajándék CTF-es békahinta, amivel először nem tudott mit kezdeni, de szépen rendben, egymás mellé tette a kis hengereket. Aztán megmutattam neki, és két nap múlva kétszer is felpakolta az összeset teljesen egyedül! Kapott még egy cuki, nyávogó kiscicát, akit Hópihének neveztünk el. Így háromra bővült az alvóállatkák száma: Buksi kutya, Jegesmackó, Hópihe. (ja és én :-)



Aztán levágtam Dini haját. Még így is bőven maradt, ami melegítse a fejét, de azért határozottan fiúsabb lett:




Az én rendmániás lányom pedig így csinál rendetlenséget: