Maricka családja

Alig várom, hogy vége legyen!!! Hogy ne legyen annyira borús, tettem fel pár új képet .

Süt a nap Budapesten!!! El sem hiszem. Jó nagy szél fújt délelőtt, de doktornénihez muszáj volt menni. Sétáltunk egy picit utána, Dinike el is aludt. A házunk mögött szélcsend volt, így mi Piroskával csináltunk egy jó nagy levélkupacot, és hemperegtünk benne :-) Jobban vannak, már csak néha köhögnek, de éjjel már egyáltalán nem, és az orrukat is ritkábban kell porszívózni. Na szóval jobban vagyunk végre!

Tudom-tudom, már tisztul, de úgy utálom már ezt a ködös, szmogos városi bűzt!!! Ráadásul a gyerekek bronchitist kaptak :-( Egyszer mentem ki velük a múlt héten, és tessék! A porszívónk megunta a rengeteg orrszívást, így kedden azért is rohanni kellett. Most van gyönyörű, új porszívónk, ami állandó bútordarabként díszeleg a szobákban, attól függően egyikben-másikban, hogy melyik gyerek a taknyosabb. Gyógyulnak-gyógyulnak, de antibigyó kellett, emellé persze probigyó, ésatöbbi, így cirka 15ezer vándorolt a patikába a hónapban. A betegség és a bezártság miatt iszonyú hisztisek vagyunk mindannyian. Jöjjön már végre valami jó!

Gyerekeim szerencsére mindenevők, de vannak azért kedvenceik. Az egyik ilyen a cukkinis csirke valamilyen körettel. Lehet ez rizs, krumpli, vagy éppen kuszkusz. Ami Piroska szerint kuszkuszkusz, nyilván a köhögés után mondott "kuc-kuc-kuc" miatt hívja így :-) Mostanában sokszor esszük valamilyen formában, mert gyorsan elkészül, egészséges, és mindhárman szeretjük. Megunhatatlan kedvence a túrórudi, amit egy ideig túródidinek hívott, pedig én ugye egyáltalán nem rendelkezem didi méretű alkatrészekkel, így nem is használjuk ezt a szót, hogy ezt honnan szedte... de már nem így hívja, pedig nagyon édes volt ez a szó. Szegény Dinike egy ideig még nem ismerkedhet meg ezzel a nyalánksággal. A Piroska szülinapján elcsent sajtos rúd, sajnos megtette a hatását, ekcéma, hasmenés, egyelőre nem fekszünk be tejterhelésre, mert ennyi bizonyíték éppen elég. Egyébként Piroska mindent és mindenkit becéz, így minket most Apaka és Anyaka névvel illet :-)

És így kétévesen persze egyre csak szaporodnak a beszólások. - Mami mi történt a bőröddel? - Megöregedett, ráncos. - Anya! Mami bőre kibőrgött. Apa: - Piroska azonnal gyere ki a szobából, háromig számolok! Egy... kettő... Piroska: - Csipkebokorvessző. Anya a másik szobában: - :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Piroska tegnap két éves lett. Hihetetlen! Vasárnap ünnepeltünk, szűk családi körben. Már nagyon várta a tortát, amit ezúton is köszönünk Lacinak, az öcsémnek, mert fantasztikusan finom és szép is volt. Piroska három szeletet is evett belőle, persze nem egyszerre. Legjobban a cukorvirágok tetszettek neki, azokat módszeresen leszedegette, és mind ő ette meg. A marcipánt még mindig nem szereti, de nem baj, mert én meg még mindig nagyon szeretem :-) A tortán kívül kapott még: kirakós könyvet, fakirakót (ugye kitaláljátok mi most a kedvenc játéka?), színes ceruzákat, krétákat, teáskészletet (egész nap teázunk, kávézunk, de most már a húslevest is abban főzi :-), és egy székmagasító párnát, hogy végre együtt tudjunk enni, mert két etetőszék sehogy sem fér el a hatalmas nappali-ebédlőnkben :-) A gyertyákat háromszor is elfújta. A cukorvirágok :-) Finom, csokis. Dinike elaludt a tortázásra, de délelőtt még ő is ünnepelt.