Maricka családja

Szeretem, ha ilyen vidáman és jól indul a nap. Ilyenkor még ha kint borongós is az idő, mi idebent nagyon jól érezzük magunkat, és sokat kacagunk egymással.

Amikor csendes a ház, az utca és a város. Csak a kislámpa ég a hálóban. Csak mi vagyunk ébren, mindketten félálomban. Dini elégedetten táplálkozik, én elégedetten szemlélem, míg egyik kezemmel a mellettem alvó Pirinkót cirógatom. Aztán vége a szopinak, és mi Dinivel egymás szemébe mélyedünk. Ilyenkor nem kér senki vizet, golyót, játékot, nem kell tv-t ki-bekapcsolni, nem toporzékol senki a lábunknál. Ilyenkor csak mi vagyunk. Némán beszélgetünk, fürkésszük egymást, ismerkedünk. Ilyenkor van időm csak Őrá figyelni. Remélem megtérülnek ezek az álmos percek.

Elteltek az ünnepek, és zajlanak a szürke, unalmas hétköznapok... No de nem a mi életünkben. Mármint szürkének elég szürkék, köszönhetően a napok óta tartó ködös-felhős időnek, de unalmasnak azért egyáltalán nem mondanám. Piroska nagyjából kialakult napirendjéhez igyekszünk igazodni, ami a részemről néha nagyon nehéz, már ami a reggeli ébredést illeti. Sajnos a kisasszony ráadásul elhagyta a délelőtti alvást, így csak ebéd után jut szusszanásnyi időm, de hála Dénes úrfinak ilyenkor sem mindig tudok pihenni. Így aztán estére sokszor nagyon fáradt vagyok, főleg, ha az előző éjszaka valaki valamiért nem alszik rendesen. Most jól vagyok, várom a holnapi napsütést, és reménykedem, hogy napi 20 percnél többet lehetünk a levegőn, mert nagyon ránk férne. Pirinkó is jobban lefáradna, és talán az engem eléggé aggasztó sápadtsága is elmúlna. Mindenesetre addig is tömöm vitamin- és vastartalmú kajákkal, szerencsére vevő rá. Dinit nem kell tömni, általában 7* eszik egy nap, nagyjából ugyanennyit te