Maricka családja

Szeretnék többet írni, de nem megy. Dínóka most is rajtam lóg, igaz az éjszakákon kívül ez a két óra az, amikor csak rá figyelek. Szerintem ő ezt pontosan tudja és ki is használja. Végre jó idő van, sokat vagyunk kint, délelőtt játszótér, délután kert vagy másik játszó'. Piroska imádja a nyüzsgést, már megismer néhány gyereket is, és tanulja az enyém-tiéd szabályokat. Napról-napra ügyesebb, már kapaszkodik és hajtja magát a rugós hintán, felmászik a csúszdára, már a kötélhágcsós mászón is próbálkozik. Beszél egész nap, csak fordítógép kell hozzá, ez pedig én vagyok. Általában a szavak első szótagját mondja, így néha nehéz kitalálni a "ma"-ból, hogy ez most maci, majom, mazsola, malacka, vagy mi? Persze vannak szavak amiket szépen kimond: baba, mama, papa, apa, kár-kár, nyau-nyau, cica, Pista, postás, kuka, víz, hoppá, hinta, itt is, ott is, teteje, tészta, golyó, vissza és végre mondja: AJA! Dinike is ügyesedik, nyúl a tárgyakért, tud kacagni, igaz még csak kétszer produ

Hogy én milyen szerencsés vagyok! Megszületik a kisbaba, aztán eltelik néhány hónap, egy év, majd még egy pici idő, és a kisbaba már egészen nagylány lesz. Nem lehet már akármikor hozzábújni, szeretgetni, gyömöszkélni, csak ha ő is akarja, hiszen kezd kinyílni a kis tudata, rájön, hogy ő önálló lény. De milyen jó nekem, hogy van egy Dinim. Aki finom puha, babaillatú, és akkor puszilgatom, amikor csak én akarom. Hozzábújhatok és hallgathatom a szuszogását, ha éppen van rá idő. Most éppen van, úgyhogy megyek is. És most már tudom, miért van a legtöbbször két év körüli korkülönbség a testvérek között.