Rájöttem

Hogy én milyen szerencsés vagyok! Megszületik a kisbaba, aztán eltelik néhány hónap, egy év, majd még egy pici idő, és a kisbaba már egészen nagylány lesz. Nem lehet már akármikor hozzábújni, szeretgetni, gyömöszkélni, csak ha ő is akarja, hiszen kezd kinyílni a kis tudata, rájön, hogy ő önálló lény.
De milyen jó nekem, hogy van egy Dinim. Aki finom puha, babaillatú, és akkor puszilgatom, amikor csak én akarom. Hozzábújhatok és hallgathatom a szuszogását, ha éppen van rá idő. Most éppen van, úgyhogy megyek is.


És most már tudom, miért van a legtöbbször két év körüli korkülönbség a testvérek között.