EDEDÜÜÜL!!!

Nos, igen. Közeleg a "terrible two", nálunk duplán is 🙃 Néha vicces, máskor úgy érzem, feladom, kész, vége, nincs több eszközöm. De a nap mindig lemegy, és másnap újra felkel, a felhők mögött pedig mindig süt... és egyéb közhelyek. Nincs mese, ezt a korszakot túl kell élni. Szerencse, hogy ritkán tör rájuk egyszerre. Természetükből adódóan, Misó az, aki borzasztóan bele tudja lovalni magát, hüppögésig, fuldoklásig tudja vinni. És az is vicces, ahogy Peti reagál minderre. Egy darabig tűri, elvonul játszani, aztán jó esetben odajön, és engem bánt, rossz esetben csinál valami irtó nagy rosszaságot. Nehogy már elfelejtsem, hogy ő is itt van 😉 Persze napjaink nagy része nem erről szól, bár az önállósodásra törekvés, és az öntudatra ébredés szinte minden tevékenységben jelen van. "Ededül" jönnek le a lépcsőn, hozzák a tejet a kakaóhoz, amibe "koszt" kell tenni 😁 "Ededül" akarnak vetkőzni, akkor is, ha nyakig kakisak 🙃 "Ededül" akarnak bent maradni, mert az udvarra kimenni mostanában, huuuu... Kezdem a figyelemfelkeltéssel: milyen jó idő van, süt a napocska, vagy éppen tökjó pocsolyák vannak, aztán bevetem a "csábító" trükköket, megnézzük kint van-e Sári, Bibi, Yoda, jött-e betonkeverő... Majd kezdődik a zsarolás, jó akkor én kimegyek egyedül, és elkezdek öltözni. Ilyenkorra valamelyikük már beadja a derekát, így jó esetben csak egyikükkel kergetőzöm a nappaliban 😊 Mire mindketten készen vannak, ahogy Misóka mondja: sapkasál nattyabátban, addigra én kezdhetem a pólómtól, ha nem akarok tüdőgyulladást kapni. Általában röpke félóra, és már kint is vagyunk. Ha az idő kegyes, nem kell bejönnünk 20 perc múlva, mint legutóbb a kedves, áprilisi hóviharból 😏

Ebédig többnyire kint vagyunk, homokozás, labdázás, egyéb kerti játékok, vagy motorozás és szomszédokkal bandázás. Néha Piró és Dénes is tudnak csatlakozni, ha éppen nincs online órájuk. Van amikor kapun kívülre is merészkedünk, de Misót szigorúan csak a kantáros hátizsákkal visszük ki. Persze mindig megígéri, hogy fogja a kezemet, de ahogy kiteszi a lábát, már húzza is ki a kezét, és "EDEDÜL SÉTÁL MIMÓKA" kiáltással, indul világot látni. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha ugyanabba az irányba menne, mint Peti. Illetve ha megvárná, amíg Peti a 127. kavicsot és a 28. botot is felszedve, és a zsebébe, én zsebembe, kapucniba, zacskóba tömködve, végre megtegyen 20 métert. Ezt még nekem is nehéz kivárni, nemhogy egy Mimókának 😁 Szóval nem érdekel különösebben, ki mit gondol, de vettem nekik hámos hátizsákot. Ikresek köreben elég gyakori eszköz, Angliában pedig már nagyon régóta használják, nemcsak ikresek. Egyelőre rövid távokat mentünk így, és mindig volt segítségem. Remélem, mire kinövik a babakocsit, megszokják, és tudunk majd szépen sétálni.

Apropó, ebéd! Kérek gyorsan elkészülő, gyerekbarát kajákat. Kifogytam az ötletekből... Amióta itthon van a 2 nagy is, minden nap kell főznöm. Mindent megesznek, mindent IS megesznek, bármit megesznek. Ez egyrészt szerencse, másrészt meg nem, mert nem tudok akkora mennyiseget csinálni, hogy 2 napra elég legyen... Szóval, kérek ötleteket 😉 lehetőleg egytálétel, zöldséghússal vagy tésztaféle legyen. Ami kizárva, az az ilyen-olyan porok, és zacskós egyebek. Próbalkoztam, hogy így gyorsabb stb, de lefújjolták. Amúgy meg igazuk van 😉 és hát na, elkapattam őket. Szerénytelenség nélkül, jól főzök, es ha van alapanyag, bármit megcsinálok. Hiszen a véremben van 😊

Ikrekre visszatérve, hisztin kívül, irtó jófejek. Mozgékonyak, beszédesek, fárasztóak persze, főleg estefelé. A vacsorák elég hangosak... De kezd fejlődni a humoruk. Peti nagy pofavágó mester, Misó pedig nagyon tud nevetni rajta. Nagyon sokat nevetünk rajtuk, velük. Utánozzák a nagyokat, és minket is. Most már egészen érthetően beszélnek, mondatokban. Egyik ebéd közben Peti felkiált: pinvin, pinvin! És mutogat a kert felé. A még kint maradt cinkegolyón verebek csipegettek éppen 😆 azóta mi is csak pingvineknek hívjuk őket.

Vannak viccesen cuki szavak, Peti pl. azt mondja "köszömön és pillonga", de amikor kér valamit, akkor szépen mondja, hogy "Anyuci légyszíves" ❤ Ma pl. rajzolt, és így szólt: "Nézd anyuci, Peti rajzolt sok csigabigát" A minap palacsintát sütöttem, állt a lábamnál: "Anyuci süt, nadon nadon finom palacsintát, Peti megeszi, hamm" ❤❤❤

Misó később kezdett beszélni, viszont bepótolja, és addig szajkózza, amíg nem válaszolsz, nem figyelsz rá. Nemcsak mondatokat mond, hanem már jópár dalocskát, mondókát is. Néha nehéz ugyan megfejteni, pl. "halmadikkövetvág", de azért legtöbbször rájövünk. Kedvencei: Csigabiga, Mókuska, mókuska, Abcd - angolul 🙃 és van egy-két butácska mondóka, amit a nagyoktól tanult. Sokat nevet, vicceket csinál magának 😁 Igazi kis érzelembomba.

Annyira szívják magukba az információkat, a tudást, hihetetlen. Már szinte elfelejtettem, mennyire értelmesen érzékeny ez a korszak, de egy-egy villanásukban, arckifejezésben, elmélyült mozdulataikban visszaköszönnek Piroska és Dénes 8-9 évvel ezelőtti dolgai. Négyen együtt is fantasztikusan el tudnak játszani, és ez annyira jó. Látni a nagy 10 és 11 évest, hogy még ők is önfeledten bele tudnak merülni a játékba. Hálás vagyok ezekért az élményekért, és néha inkább lekapcsolom a főzőlapot, és csak nézem, hallgatom őket ❤