Dini született
Egy hideg, havas reggelen beültünk az autóba, és elindultunk a kórházba. A dokimmal két nappal azelőtt megbeszéltem, hogy péntek reggel útjára indítjuk ezt a nagy fiúcskát a pocakomból. Elég nagyra is nőtt már, rosszul is éreztem már magam, és biztos voltam benne, hogy bőven túl vagyunk a 40 héten. Az egyetlen visszahúzó erő Pirinkó volt, aki természetesen éppen most lett beteg, és bár gyógyulófélben volt, mégis nehéz szívvel hagytam itthon. Sírdogáltam még kicsit az autóban, aztán nagy levegőt vettünk, Apa gázt adott, és 10 perc múlva már a kórházban voltunk. 7:15-kor burkot repesztett a dokim, majd a szokásos macerák után már 3 perces fájásokkal vártam Apát a szülőszobában. Nagyon erős fájásaim voltak, de bíztam benne, hogy ez jót jelent, és szépen haladunk előre. Így is volt, az orvos minden vizsgálat után megerősített, és alig több mint 3 óra múlva már a hasamon sírdogált egy piros, gömbölyű buksijú, hatalmas pocakú kisfiú, Dini. Keszei Dénes 2010. december 3-án 10:24-kor sírt fel.