Maricka családja

I. Az egyéves : 79 cm - ezzel átlagon felüli. 10,5 kiló - ezzel a magasságára vetített súly percentilise pontosan 50%, tehát kiváló! Néhány lépést már egyedül megtesz, egyébként mászik mint a csík. Nővéréhez hasonlóan imád táncolni, és szereti ha énekelek. Aktuális kedvence: Erdő szélén házikó, természetesen mutogatással együtt, amikor a nyuszi kérleli a nagyapót, Dinike hatalmasat kacag. Hat foga van kint, és négy jön éppen. Szavai: Apa, P (ez Piroska), Pá, Hamm, vau-vau, Bba (ezt mostanában mindenre használja). Tudja "használni" a telefont, a távirányítót és a fogkefét. Próbálkozik a kanállal, de nagyon malacul eszik még akkor is ha én etetem - az ő szájába nem lehet csak úgy bedugni semmit, mert kiveszi, megnézi, aztán ha olyan kedve van újra beteszi, ha nem, akkor ledobja. Kedvenc játékai a labda és az autók, meg az amivel Piroska éppen játszik. Felismeri a könyvben a bocit és a zümit, ezeket meg is tudja keresni, ha kérjük. Rosszcsont! Igazi fiú, és sokkal jobban megdolg

Péntek délben Piroska és Apa hazajöttek a csavargásból. Piroska panaszkodott, hogy fáj a lába, a lépcsőn nem volt hajlandó feljönni. Előbb azt hittem, a cipő szorítja, vagy benőtt a körme, de pár lépés után összerogyott a térde, és szemmel láthatóan nem szimulált. Betettük a kedvenc zenéit, de csak ült az ágyon és sírt, hogy nem tud táncizni. Alvás után még rosszabb lett, a pelenkázás közben nagyon sírt, levittem a gyerekorvoshoz. Nem a mi doktornénink volt, így azzal kezdte, hogy volt-e az utóbbi két hétben felsőlégúti történés. Azt gyanította, hogy a két héttel ezelőtti bronchitis csípőízületi gyulladást okozott, ezért beutalt minket egy uh-ra az ügyeletes sebészetre. Autóba ültünk és mentünk, még jó, hogy a hozzánk legközelebb eső kórházban volt éppen az ügyelet. Szerencsére viszonylag hamar sorra kerültünk, és csodák csodájára a sebész doktornéni vizsgálata közben Piroska egy hangot sem adott ki. Elmúlt a fájdalom? Átmentünk az uh-ba, ahol szerencsére nem találtak semmit, Piroska m

Megérkezett a Mikulás: Ez az enyém! Torta: Finom: A marcipán is: További képek.

Ez van, Öregszünk :-) Dinike szombaton egyéves lett. Ennek örömére elmentünk Apa dolgozójába Mikulás ozni. Jó hangos volt a műsor, de Dinóka így is elaludt, mire megérkezett a nagyszakállú. Nem is értem, más gyerekei nem délben esznek, alszanak? Mert az enyémek már nagyon éhesek, fáradtak voltak. Piroska szerencsére hősiesen kitartott, egy cseppet sem félt, és ahogy megjött a Mikulás ő rögtön a nyomába eredt, és felment utána a színpadra, nem is tágított, amíg meg nem kapta a "jajándékot" :-) Aztán az autóban hazafelé elaludt, de mikor hazaértünk felébredt, és annyira pörgött, hogy aznap már nem aludt napközben, persze este nem kellett ringatni. Dinikét is lefárasztották a hétvégi események, szombaton és vasárnap is aludt, csak egyszer kelt fel, de éjfél előtt, és aztán aludt reggelig. No de a szülinap ról akartam írni. Már régen volt együtt így a család, mint most vasárnap :-) Eljött mind a négy nagyszülő, a Dédi, a húgaim és a Szilárd húga is. Piroska szokás szerint élvezt