2011. december 14., szerda

Státuszok

I. Az egyéves: 79 cm - ezzel átlagon felüli. 10,5 kiló - ezzel a magasságára vetített súly percentilise pontosan 50%, tehát kiváló! Néhány lépést már egyedül megtesz, egyébként mászik mint a csík. Nővéréhez hasonlóan imád táncolni, és szereti ha énekelek. Aktuális kedvence: Erdő szélén házikó, természetesen mutogatással együtt, amikor a nyuszi kérleli a nagyapót, Dinike hatalmasat kacag. Hat foga van kint, és négy jön éppen. Szavai: Apa, P (ez Piroska), Pá, Hamm, vau-vau, Bba (ezt mostanában mindenre használja). Tudja "használni" a telefont, a távirányítót és a fogkefét. Próbálkozik a kanállal, de nagyon malacul eszik még akkor is ha én etetem - az ő szájába nem lehet csak úgy bedugni semmit, mert kiveszi, megnézi, aztán ha olyan kedve van újra beteszi, ha nem, akkor ledobja. Kedvenc játékai a labda és az autók, meg az amivel Piroska éppen játszik. Felismeri a könyvben a bocit és a zümit, ezeket meg is tudja keresni, ha kérjük. Rosszcsont! Igazi fiú, és sokkal jobban megdolgoztat, mint Piroska tavaly ilyenkor, persze neki van kitől tanulni :-) Apának szót fogad, nekem nem annyira :-(
Ujját szopizza elalváskor, és ha "bántják".
Tejterméken kívül mindent eszik, és még szopizik 4-5* naponta + az éjszakák, de legalább külön alszik...

II. A kétéves: 95 cm - ezzel nagyon-nagyon átlagon felüli. 13 kiló - a magasságra vetített súly percentilis 10-25%, ami a vékonyabb kategória, no de mi is ilyenek vagyunk, a BMI indexünk éppenhogy a normális alsó határán van. Páros lábbal ugrál, táncol, figurázik, tekergeti magát, próbálja a klippekről utánozni az embereket. Mászókázik, rugós hintázik, szerepjátékot játszik a babájával. Próbálja Dinókát tanítgatni, ilyenkor nagyon édes. Beszél mint a vízfolyás, mindent megjegyez, minden új szót elmagyarázunk neki, ha halljuk, hogy nem jól mondja. Rengeteg mondókát, dalt tud, mindig meglep, hogy mennyire ragad rá, ma pl. énekelgetett egy részt a tegnapi Ringató egyik dalából. Tudja az asztali imákat, és a Miatyánkból néhány foszlányt, az esti imádságban az a legfontosabb, hogy mindenki ugyanúgy fonja össze a kezét, így azt nem nagyon jegyzi meg, hogy olyankor mit mondunk :-)
Néha bugyit kér, de legtöbbször a parkettára sikerül a pisilés, de azért tudatában van a dolognak, sokszor beszél a biliről, WC-ről, egyszer majd csak eljön az a másik nap.
Azt eszi, amit mi. Kedvence a spenót, a kolbász és a túrórudi.
Velünk/velem alszik, és mostanában csak úgy hajlandó elaludni, ha szorosan összebújunk, nem tudom mikor fog leválni, de bevallom nekem is jó, amikor odabújik éjjel.
Cumizik elalváskor, és ha fáradt, beteg, vagy jön a foga. Cumisüveget már csak az esti tejecskéhez kér, egyébként pohárból vagy sportkupakos üvegből iszik.

2011. december 13., kedd

Péntek este a Bethesdában

Péntek délben Piroska és Apa hazajöttek a csavargásból. Piroska panaszkodott, hogy fáj a lába, a lépcsőn nem volt hajlandó feljönni. Előbb azt hittem, a cipő szorítja, vagy benőtt a körme, de pár lépés után összerogyott a térde, és szemmel láthatóan nem szimulált. Betettük a kedvenc zenéit, de csak ült az ágyon és sírt, hogy nem tud táncizni. Alvás után még rosszabb lett, a pelenkázás közben nagyon sírt, levittem a gyerekorvoshoz. Nem a mi doktornénink volt, így azzal kezdte, hogy volt-e az utóbbi két hétben felsőlégúti történés. Azt gyanította, hogy a két héttel ezelőtti bronchitis csípőízületi gyulladást okozott, ezért beutalt minket egy uh-ra az ügyeletes sebészetre. Autóba ültünk és mentünk, még jó, hogy a hozzánk legközelebb eső kórházban volt éppen az ügyelet. Szerencsére viszonylag hamar sorra kerültünk, és csodák csodájára a sebész doktornéni vizsgálata közben Piroska egy hangot sem adott ki. Elmúlt a fájdalom? Átmentünk az uh-ba, ahol szerencsére nem találtak semmit, Piroska még bicegve ugyan, de a saját lábán jött ki a rendelőből. Aztán jóóóóó sokat kellett várni, hogy visszakerüljünk a doktornénihez, aki közben felment az osztályra. Közben Piroska és Apa rótták a köröket, és egyre kevésbé bicegett, persze ráterhelni még nem tudott/mert, de nem sírt! Aztán hazaküldtek minket. Mire hazaértünk már szinte teljesen jól volt, szombaton még picit sántikált, de vasárnap már kutya baja, tegnap pedig már ugrált is.
Ennek örömére ma elmentünk Ringatóra is, ahol nagyon jól érezte magát. Piroska hetek óta kéri, hogy menjünk, de olyan nehéz most már kettőjükkel, mert mások az igényeik, és egyáltalán nem ülnek meg az ölemben, mint a többi gyerek, én meg hol egyik, hol másik után kapkodok. Szóval szemétség, de nem viszem őket gyakran. Most mentünk, ez volt az utolsó ebben az évben, és a szokásos fél- helyett majdnem egyórásra sikerült, volt mindenféle hangszer, és nagyon szép karácsonyi dalokat tanultunk.
Reméljük, hogy nincs semmiféle ízületi gyulladás, de azért nagyon odafigyelünk Piroskára, bár az elrendelt kíméletet nem nagyon tudom betartatni.

2011. december 8., csütörtök

Képek

Megérkezett a Mikulás:



Ez az enyém!



Torta:



Finom:



A marcipán is:



További képek.

2011. december 5., hétfő

Dénes egy éves!

Ez van, Öregszünk :-) Dinike szombaton egyéves lett. Ennek örömére elmentünk Apa dolgozójába Mikulásozni. Jó hangos volt a műsor, de Dinóka így is elaludt, mire megérkezett a nagyszakállú. Nem is értem, más gyerekei nem délben esznek, alszanak? Mert az enyémek már nagyon éhesek, fáradtak voltak. Piroska szerencsére hősiesen kitartott, egy cseppet sem félt, és ahogy megjött a Mikulás ő rögtön a nyomába eredt, és felment utána a színpadra, nem is tágított, amíg meg nem kapta a "jajándékot" :-) Aztán az autóban hazafelé elaludt, de mikor hazaértünk felébredt, és annyira pörgött, hogy aznap már nem aludt napközben, persze este nem kellett ringatni. Dinikét is lefárasztották a hétvégi események, szombaton és vasárnap is aludt, csak egyszer kelt fel, de éjfél előtt, és aztán aludt reggelig. No de a szülinapról akartam írni. Már régen volt együtt így a család, mint most vasárnap :-) Eljött mind a négy nagyszülő, a Dédi, a húgaim és a Szilárd húga is. Piroska szokás szerint élvezte a nagy nyüzsit, de szerencsére már Dini is kezdi jól érezni magát ezeken a családi bulikon. Bár délelőtt picit elfáradt, félóra szunyókálás elég volt neki. Nagyon sok játékot kapott, túl sokat is, így egy részét eltesszük majd, és karácsonykor újra elővesszük neki :-) A legnagyobb ajándék egy zenélő, csörgő, izgő-mozgó, villogó, tologatható járássegítő. Ezen percenként összevesznek, mert Piroska babakocsinak és mentőautónak akarja használni, és meg akarja tanítani Dininek, hogy mivel hogyan kell játszani :-) Dinike meg néha megunja, és elmegy rózsaszín pónikat rágcsálni, ami természetesen nem tetszik a nővérének, és ismét kitör a botrány. Szóval itt a rengeteg játék, de mindig ugyanaz kell nekik. Nagyon várom már, hogy elérjenek abba a korba, amikor majd közös játékot kapnak, mondjuk társast, amivel mi is játszhatunk :-)
A tortát Judit csinálta, tej- és tojásmentes, mégis finom volt, alig maradt belőle. Dinike szereti a marcipánt, mert szinte az egészet ő ette meg, azért kicsit segítettem neki, nehogy megfájduljon a pocakja.