Péntek este a Bethesdában

Péntek délben Piroska és Apa hazajöttek a csavargásból. Piroska panaszkodott, hogy fáj a lába, a lépcsőn nem volt hajlandó feljönni. Előbb azt hittem, a cipő szorítja, vagy benőtt a körme, de pár lépés után összerogyott a térde, és szemmel láthatóan nem szimulált. Betettük a kedvenc zenéit, de csak ült az ágyon és sírt, hogy nem tud táncizni. Alvás után még rosszabb lett, a pelenkázás közben nagyon sírt, levittem a gyerekorvoshoz. Nem a mi doktornénink volt, így azzal kezdte, hogy volt-e az utóbbi két hétben felsőlégúti történés. Azt gyanította, hogy a két héttel ezelőtti bronchitis csípőízületi gyulladást okozott, ezért beutalt minket egy uh-ra az ügyeletes sebészetre. Autóba ültünk és mentünk, még jó, hogy a hozzánk legközelebb eső kórházban volt éppen az ügyelet. Szerencsére viszonylag hamar sorra kerültünk, és csodák csodájára a sebész doktornéni vizsgálata közben Piroska egy hangot sem adott ki. Elmúlt a fájdalom? Átmentünk az uh-ba, ahol szerencsére nem találtak semmit, Piroska még bicegve ugyan, de a saját lábán jött ki a rendelőből. Aztán jóóóóó sokat kellett várni, hogy visszakerüljünk a doktornénihez, aki közben felment az osztályra. Közben Piroska és Apa rótták a köröket, és egyre kevésbé bicegett, persze ráterhelni még nem tudott/mert, de nem sírt! Aztán hazaküldtek minket. Mire hazaértünk már szinte teljesen jól volt, szombaton még picit sántikált, de vasárnap már kutya baja, tegnap pedig már ugrált is.
Ennek örömére ma elmentünk Ringatóra is, ahol nagyon jól érezte magát. Piroska hetek óta kéri, hogy menjünk, de olyan nehéz most már kettőjükkel, mert mások az igényeik, és egyáltalán nem ülnek meg az ölemben, mint a többi gyerek, én meg hol egyik, hol másik után kapkodok. Szóval szemétség, de nem viszem őket gyakran. Most mentünk, ez volt az utolsó ebben az évben, és a szokásos fél- helyett majdnem egyórásra sikerült, volt mindenféle hangszer, és nagyon szép karácsonyi dalokat tanultunk.
Reméljük, hogy nincs semmiféle ízületi gyulladás, de azért nagyon odafigyelünk Piroskára, bár az elrendelt kíméletet nem nagyon tudom betartatni.

Megjegyzések

  1. Hú, azért jó, hogy nincs nagyobb baj, de jó ijesztő lehetett, pont most fekszik már három hete egy kisfiú ismerősünk combtő izületi gyulladással. Ő 11 éves és nagyon nehezen viseli, egy kétévessel mit csináltál volna? Bele sem merek gondolni. Ja az én gyerekeim sem ölben bambuló fajták, szóval megértem, ha inkább otthon ringatsz :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kiköltöztettük

Eltelt egy év?