Maricka családja

Tegnap semmi ötletem nem volt, mit főzzek ma. Kedvenc CsirkésLaciBácsinkkal megbeszéltük, hogy valami szaftos, könnyen melegíthető husit kellene összedobnom. Így is lett. Kezdtem egy hatalmas fej fehér hagymával, de csak a felét kockáztam apróra (a fehér hagyma édesebb, nem csíp annyira). Megfuttattam ahogy kell, aztán rádobtam a felkockázott csirkehusit. Pirít-pirít, sóz, borsot óvatosan, mert a gyerekek nem bírják, és nekünk sem kéne. Egy répát lereszelve belepirítunk, aztán jöhet rá sok-sok paradicsomszósz, bazsalikom, összerottyant és kész. A répát Piroska kérésére tettem bele + sűrít és így cukor sem kell, no meg egészséges is. Hozzá sült krumpli, ahogy én készítem: nagy hasábokra vágom a krumplit, megfőzöm, majd ha kihűlt egy kanál olajban megpirítom. Így kívül ropogós, belül puha, és nem szív fel annyi olajat, mint a "normális" hasábburgonya. Ma csináltam először ilyen paradicsomos csirkét, de bevesszük a szokásos hétköznapi kaják sorába, mert nagyon finom lett :-) 

Dinike már majdnem meggyógyult. Most a Mackón a sor! Közös tévézés a Mamáéknál. Tesók. Nyuszilány. Nagyon vigyorgós nyuszilány. Hatalmas mosoly a fényképezőgépnek. Aztán megnézzük, és még nagyobbat nevetünk!

Szil tegnap délben hazajött, pihenhettem, és főzhettem mára ebédet. Ma is itthon maradt, így Piroskával kettesben mentünk az ovi nyílt napjára. Ez már a második alkalom volt, az elsőn is elég felszabadult volt Pirinkó, és most is jól érezte magát. Alig akart hazajönni, bár ez inkább a hatalmas homokozónak volt köszönhető, amit ráadásul most töltöttek fel friss homokkal, amiből szuper tornyokat lehetett építeni. Csak lapátolt-lapátolt bele egy nagy vödörbe, és öntötte szorgosan a halmokat, amiből aztán a nagyfiúk tornyokat varázsoltak. Igazi kis hercegkisasszony volt, akit körülrajongtak a nagyok. Én jóval távolabbról figyeltem, beszélgettem a leendő óvónénijével és más anyukákkal, Piroska pedig teljesen jól elvolt, néha azért körbenézett, ilyenkor integettünk egymásnak. Aztán szaladgált, csúszdázott, hintázott, néha konfliktusba került, ilyenkor közbe kellett lépni. Előtte még a teremben volt "kézműves" foglalkozás, vagyis ujjal festés. Ettől először nagyon megijedt a mi kis

Nagyon hosszúak a napok, a hetek. Fárasztóak a nappalok és az éjszakák. Nem vagyok topon, nincs kedvem ilyenkor semmihez, csak bebújni egy könyvvel és egy teával a takaró alá. Fogzás, betegség, fogzás, betegség. Most éppen én is halódom, de csak kicsit, mert persze főzni, mosni, vasalni kell. Ebéd előtt még egy gyors porszívózás is belefért, de ezt nem azért írom, hogy hősi kitüntetést és emlékművet kapjak. Tudom, hogy más anyák is ha betegek, megteszik ugyanezt. Gyógyszereim a gyerekeim mosolyai, ölelései. Piroska egyik este még cuppanós gyógypuszit is adott, hogy tudjak mesélni. Mondtam neki, hogy most már aludjon, nagyon fáj a torkom, nem tudok többet mesélni. Felül, kiveszi a cumiját, ad egy cuppanóst, és így szól: Látod! Már nem is fáj! :-) hát persze, hogy nem.