2010. április 29., csütörtök

Tíz év


Emlékszel? Egész héten esett az eső, és mi imádkoztunk, hogy csak azon az egy napon legyen jó idő. És az Ég kegyes volt, mint azóta oly' sokszor. Mennyi-mennyi esőfelhőt kergettünk már szét a szeretet erejével! Mert bár azóta is szerelemmel szeretlek, érzem ezt a még erősebb köteléket is.
Hány és hány kalandunk volt. Barangoltunk az országban, hegyeket másztunk meg, elnyűttünk jó pár túracipőt. Megtanítottál biciklizni, hogy ezt is együtt csinálhassuk. És mennyi minden áll még előttünk! Hiszen lesz még újabb tíz és tíz és tíz és... Tudom, hogy jó lesz melletted megöregedni. Mert Te vagy az, akinek mindig jó a kezét fogni.

"Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
...
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
(Kányádi Sándor)



(A képet Meszesán Erika készítette.)

2010. április 28., szerda

Sírás-rívás

Bizony, a kisbabák sírnak. Sírnak, ha éhesek, ha álmosak, fáradtak, de nem tudnak elaludni. Sírnak, ha odakoppintanak valamit a fejükhöz, ha beszorulnak az asztal alá vagy a kiságy rácsai közé. Pirinkó mostanában azért is üvölt, ha eltűnünk a látóteréből vagy nem történik azonnal az, amit ő akar. Igen, üvölt. Hangosan, mintha nyúznák és néha hosszú percekig zeng a ház. De elmúlik majd ez is, addig is türelmet kérünk a szomszédoktól és a gyenge idegzetű néniktől az utcán. Mert néha bizony a babakocsink is szirénázik. És nem, nem éheztetjük, nem bántalmazzuk, sőt. Szóval türelem vagy füldugó, mindkettő hatásos.

2010. április 14., szerda

A második

Megy ez, mint a karikacsapás. Hétfőre a második fogacska is kibújt. Na azért nem volt olyan egyszerű, mivel a hidegfront is éppen erre az éjszakára időzített. Szóval megszenvedtük, de leginkább szegény kis Pirinkó. Mert amíg mi szimplán nem aludtunk, illetve édes szendergésünkből másfél- kétóránként üvöltés rázott fel, addig ő bizonyára szenvedett is. Még azt sem hagyta, hogy masszírozzam az ínyét, pedig tudja, hogy az jó dolog, és szokta hagyni. Csak sírdogált az ölemben, néha szopizott, és nagy nehezen sikerült álomba ringatni.
Most már napközben teljesen kezelhető, csak néha pityeredik el, de ez nem is biztos, hogy a fogacskák miatt van. Tud viszont harapni, és bár megmondtam neki, hogy "kidobom az ablakon", ha beleharap a cicimbe, csak vigyorgott. Szerencsére még nem csinálta, lehet hogy megértette.

2010. április 8., csütörtök

Fontos hír!

Pirinkónak kint van az első foga hegye!!! Jobb alsó metsző.
Valószínűleg ezért kelt fel éjjel szopizni, és ezért volt annyira nyűgös tegnap délután.
Már csak 31 van hátra :-)

2010. április 1., csütörtök

Tök menő

Az alma után a sütőtökkel kísérleteztünk, és azt kell mondjam a tök nálunk nagyon menő. Én is szeretem, és Pirinkó csak úgy falta. Cuppogott minden kanálon és szinte sürgetett, hogy adjam már gyorsabban. Egyelőre csak a levét kapta, legközelebb kap majd pürét is. Most azonban kap valami székletlazítót, mert a sok almától meg töktől berekedt szegénykém. Tegnap este nagy sírások közepette aludt el és nagyon tekergett, biztosan fájt a pocakja, de még ma reggel sem produkált semmit, úgyhogy most adok neki egy kis őszibarackot. A maradék töklét meg megiszom én. :-)
Tegnap a védőnővel is megbeszéltem a dolgot, és nem volt kiakadva, hogy már elkezdtem hozzátáplálni. Igaz, hogy manapság mindenhol azt hallani, hogy féléves koráig csak anyatejet kapjon a baba. No de mit csináljon az ember lánya, ha már nincs elég tej? És különben is, Pirinkó az utóbbi napokban már szó szerint kinézte a szánkból a kaját.
A legjobb a hétvégi fagyizás volt. Csak beszaladtunk a Pólusba, mert elfogyott az éjszakára használatos ökopelusunk. Szilárd kezében volt Pirinkó, ő viszont megkívánta a fagyit, így vett magának egyet. Látni kellett volna. Alig bírt úgy fordulni, hogy Pirinkó nehogy véletlenül kivegye a kezéből. Legközelebb levideózom.