Foghúzás

Tegnap kihúzták a második bölcsességfogamat is. Már csak egy van, mert szerencsére csak három bújt ki, de ez az utolsó szájsebészeti eset lesz, úgyhogy még várok vele.
Iszonyúan féltem, legalább annyira, mint a szülések előtt. De szerencsére ez is olyan jól, és könnyen sikerült. Azért az hozzátartozik, hogy a szomszéd házban lakó kismamatársam, Emese fogorvos, és ő ajánlotta fel ezt a merényletet. Ez a fog ugyanis nem fért már el, és teljesen ferdén nőtt, így egyfolytában kisebesítette a számat, ami azért elég veszélyes is lehet. És mivel egy hete nagyon fájt ez a seb, megkérdeztem Mesitől, mit kenjek rá. Ő megnézte, és azt mondta, ennek a fognak mennie kell. Így lett, hogy reggel jött a kisebbik húgom Piroskára vigyázni, én pedig Dinikével a hátamon útra keltem, és elvillamosoztunk az Árpád-hídhoz. Ott várt ránk a babysitterré változott titkárnő, aki egyébként imádja a gyerekeinket. Szóval hármasban elsétáltunk a rendelőbe. Kaptam egy nagy adag szurit, zsibbadás közben Dinike szopizott egyet, majd két pillanat és már nem is volt a fog a számban. Irtó nagy megkönnyebbülés volt, és ma már teljesen jól vagyok, az előbb véletlenül pont azon az oldalon rágtam, mikor eszembe jutott, hogy nem kéne :-))