Dinike ebédel

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

EDEDÜÜÜL!!!

Kép
 Nos, igen. Közeleg a "terrible two", nálunk duplán is 🙃 Néha vicces, máskor úgy érzem, feladom, kész, vége, nincs több eszközöm. De a nap mindig lemegy, és másnap újra felkel, a felhők mögött pedig mindig süt... és egyéb közhelyek. Nincs mese, ezt a korszakot túl kell élni. Szerencse, hogy ritkán tör rájuk egyszerre. Természetükből adódóan, Misó az, aki borzasztóan bele tudja lovalni magát, hüppögésig, fuldoklásig tudja vinni. És az is vicces, ahogy Peti reagál minderre. Egy darabig tűri, elvonul játszani, aztán jó esetben odajön, és engem bánt, rossz esetben csinál valami irtó nagy rosszaságot. Nehogy már elfelejtsem, hogy ő is itt van 😉 Persze napjaink nagy része nem erről szól, bár az önállósodásra törekvés, és az öntudatra ébredés szinte minden tevékenységben jelen van. "Ededül" jönnek le a lépcsőn, hozzák a tejet a kakaóhoz, amibe "koszt" kell tenni 😁 "Ededül" akarnak vetkőzni, akkor is, ha nyakig kakisak 🙃 "Ededül" akarnak be...
További információk

Eltelt egy év?

Bizony. Hihetetlennek tűnik. De kicsiken és nagyokon is látszik, hogy az elmúlt egy év nagyon nagy változást hozott az életünkben. Most itt ülök a két kis szuszogó között, akik már a mai mérés szerint nem is olyan kicsik. Peti 74 centiméter magas és 10.7 kiló, Misó szintén 74 centi, de kilókban "veri" a bátyját, 11.3. Látszik is rajta, érezzük is. Pedig szerintem kevesebbet eszik, de Petyusz az örökmozgó, egész nap meg sem áll, "tisztaapja". Nyilván többet éget. Amúgy tényleg nagyon hasonlít Szilárdra. Ugyanazok a huncut, fekete szemek, jó a humora már most, egy igazi bohóc. És egy perpetuum mobile 😁 Misóka, bár hamarabb indult el, szép kitartóan sétál, ha elesik feláll, általában cipel is valamit. Peti mindig rohan, pár nappal később követte öccsét a járásban, de neki kényelmesebb és persze gyorsabb, ha négykézláb mehet. Mindketten imádnak labdázni, ha labda van, minden van 😊 Petyusz már rúgni is próbálja. Dénes szerint nem igazi Keszei, ugyanis ő egyelőre a jo...
További információk

28 hónap és 1 hét avagy ikreket szoptatni és már nem...

Előre szólok, hogy brutál hosszú lesz, és még így sem sikerült minden gondolatot kiírnom magamból, de az elválasztás azért valahol nekem is fájdalmas volt... Kezdem a végén, mert nem úgy és nem akkor ért véget, ahogyan terveztem, de végülis így egy hónap távlatából mondhatom, hogy sikerült, talán nagyobb sérülés nélkül elválasztani őket. Egy vizsgálat miatt 24 óráig ki kellett hagynom a szoptatást, de mivel már úgyis készültem rá, hogy elbúcsúzzunk, nem teketóriáztam. A vizsgálat előtti napon, ebéd után mondtam nekik, hogy nincs több cici, beteg, mesélek, énekelek alszunk. Ennek többször is nekifutottunk már korábban, voltak napok, amikor pár perc után hajlandóak voltak elengedni, és hozzámbújva elaludni. De ez most más volt, ők is érezték, és én is eltökélt voltam. Így aztán félóra zokogás, hiszti, pólótépés, ordítás következett. Peti kezdett fáradni, rajta már azt láttam, hogy hajlandó lenne elaludni, lefeküdt mellém a kanapéra. De Misó hajthatatlan volt, csak sírt és kiabált: de cic...
További információk