2020. Én azért szeretlek, de nem bánom, hogy véged

Alma

Misó

Fussunk! Hidegben is 😊

Igazából ez tilos... 

Ők is olvasnak

Anyalányalába ❤

Ffa - így mondják

Szóval covid ide vagy oda, azért nem volt rossz évünk. Mondhatnám, a fejlődések idejét éltük, éljük. 

Két kisbabából van immár két rosszcsont kisfiunk. Peti 12.7 kiló, 85 centi, rengeteg szót tud és kezd kis mondatokat összerakni. Misó 13.2 kiló 86 centi, iszonyat betyár, mindenhová felmászik, mindent meg akar szerezni, és hisztiiiiis. Amúgy tünemények, amikor éppen nem cincálják az idegeinket, olvadozunk, hogy mennyire cukik. Puszit adnak, magyaráznak, énekelnek, táncolnak. Misó is sokat kommunikál, de ő inkább szótagokat mond és mutogat. Vannak azért érthető szavai pl. Apa, Anya, Dédé (Dénest már az egész család így hívja 😊), alma, mivel nagyon szereti az almalevet. Aztán vannak babaszavai: tika (túrórudi), diga (bogyó, gabonapehely), meg vannak, amiket próbalunk a hangsúlyból vagy a mutogatásokból kitalálni. Sajnos ha nem megy, nagy bajban vagyunk. Misoka ugyanis dühös lesz, és ezt hallani a szomszéd faluban is. Kezdődik már a földön fetrengés is. Mindketten szokták alkalmazni... hurrá sáros idő. Elvileg korai lenne még a hisztihez, de ha jól tudom ez összefügg az éntudat kialakulásával, ami Petinél egyértelműen jelen van. Hetek óta megnevezi magát, Pétert mond egyébként 😊 időnként a tükörképét is felismeri már, ma pedig mondta hogy Péter és magára mutatott. Misót Minónak hívja, Misó magát pedig mostanában Petinek 🙃 utánajártam, hogy ikreknél elég gyakori jelenség, majd elmúlik. 

Elmúlik. Ez elég sokmindenre a mottóm volt ebben az évben. És tényleg. Vannak szomorú elmúlások és vannak, amiket várunk. Pl. szomorú, hogy sosem lesznek már elölhordozós kisbabáim (talán unokáim, ha szerencsém lesz), ezért néha nagy nyűgök idején szoktam őket pár percre előre venni a kendőben. De nagyon vártam, hogy Misó elhagyja a bébiételeket és egyszercsak bekövetkezett. Már hetek óta nem nyitottunk ki üveges kaját, nincs is itthon, amit kinyitottam kb. 2 hónapja, azt kiköpték. Nem mondom, hogy sétagalopp az etetésük... legújabb dili, hogy nem akarnak az etetőszékben ülni, hanem a nagyszéken a nagyasztalnál. Nem, nem jó, ha odatoljuk az etetőszéket a nagyasztalhoz. Mindegy, majd ez is elmúlik. Most az van, hogy a kisétkezéseket jövés-menés közben vagy jó esetben padlón ülve költjük el. A reggeli-ebéd-vacsorához kegyetlenül bekényszerítem őket. Igaz, ebből néha nem jövök ki jól, de akkor is próbálkozom. Egyébként ügyesen esznek kanállal, ha megfelelő állagú az étel, és szépen csipegetnek kézzel. Kedvencük a "bo", ami párolt borsórépakukorica 😊 ehhez esznek halat, husit, sajtot. Peti szereti a "jizst"(rizs) és a bujgut (bulgur) is. Misó továbbra is válogat. Amit bármikor, barmilyen izben és mennyiségben megenne az a "já", Peti nyelvén "jagat", azaz joghurt. Ma pl. ebédre is azt akart 🙃 pedig finom sajtos makaróni volt, ahogy Péter mondja "téétta".  A napjaink szeptember óta nagyjából ugyanolyan ritmusban telnek. 8kor kelünk (hahaha, éjjel kb 6x...), lemegyünk a lépcsőn, Misó most már ügyesen tolatva mászik le, Peti vagy cipelteti magát, vagy "csúsz", vagyis popsin lecsúszunk lépcsőfokonként. Aztán indul a nap. Ha jó idő van, délelőtt motorozás, bandázás a szomszédokkal. Ha rossz, akkor bent jatszunk, kergetőzünk, tornázunk, mondokázunk stb. Délben ebéd, aztán 1től 3ig alvás 🙏 Ez az anyatöltődés ideje, miután gyorsan felmostam, kimostam, lemostam, leülök és bambulok. Aztán délután vagy lemegyünk a kenyeres kocsihoz (néni autó hamma), vagy itthon teszünk veszünk. Néha még egy sütés vagy komolyabb vacsorakészítés is belefér. Amiért a hazaérő ifjak és Apjuk igencsak hálás szokott lenni. Amikor hazaérnek nagy az öröm, és ha nincs lecke, rögtön át is veszik a szórakoztatást 😊 Néha még beszélgetni is tudunk Szilárddal, néha... a fontos dolgokat muszáj beírnunk a naptárba. Hupsz! Elfelejtettem megrendelni a jövő évit 🤯🤪🥴 Na sebaj, talán az első hetekben nem történik semmi komoly... Bár Piroska fogszabályozásával a ... covid miatt el vagyunk maradva. Meg azért is, mert a drágám nemcsak nő, hanem fejlődik is. Már nincs egy tejfoga sem, és így lehet hogy nem is jó az a készülék, amit még ősszel legyártottak neki. Vagy nyáron? Most nincs itt a naptár 😋😉 

Szóval Piró, vagy ahogy Peti hívja Pidi. Ő is nagyon nagy változásokon ment keresztül. Kiskamasz lett, felsős, lassan nagylánnyá érik. Szerintem gyönyörű, de ő sajnos nem így látja... kamaszbaj, mint tudjuk. Sokat beszélgetünk mostanában. Tudom, hogy nagyon fontos, és szerencsére ő is kéri. Az ötödikkel küzdünk, de helyén van az esze és  szíve is. Nem lesz gond, még ha be is csúsznak rosszabb jegyek. 

Dénes vagy új nevén Dédé 🥰 10 éves lett. A haját már nyáron sem engedte kopaszra nyírni, és az új frizurától meg a hosszú kezeitől egészen nagyfiús már ő is. Ő még védett burokban van, Zsuzsa néni óvó szárnyai alatt. Mindent tudni akar, rengeteget olvas, rengeteget kérdez, rengeteget beszél. Kütyü is van, de betartja a korlátokat. Most amúgy jófej voltam, a szünet idejére megdupláztam az idejüket. De nem használják ki. Olvasnak, kirakóznak, társasoznak. Amikor Szilárd itthon van, és jó az idő, kirándulunk. Vagy próbálkozunk 😉 a legutóbbi nem sikerült jól, de tanultunk belöle. 

Szóval mindenki fejlődött. Mi is. Én is igyekszem. Még sokat kell javulnom, kevesebbet morognom, még több elvárást elengednem. Ha bajom van, mondani, ha segítség kell, kérni. Nem a másikban keresni a hibát. És latni a jót. Mindig, minden napban. Hálát adni azért, amim van. Amink van. Hiszen szerencsések, áldottak vagyunk. Lehetne sokkal rosszabb. És ez mindig így van. Tanulnunk kell azoktól, akik igazán nagy bajban vannak, vagy nem kaptak ennyit az élettől, mégis hálásak. Szóval fejlődjünk tovább. És fussunk! 😉 

Hello 2021! BÚÉK!