Nagycsaládos karácsony
Ez is eljött... Annyi átsírt gyermektelen karácsony után ma egy igazán hangos, fárasztó, de végül "mindenkiboldogéselégedett" napot tudhatunk magunk mögött. Most éjjel fél 11 van, az ikrek végre talán elaludtak. A többiek már rég durmolnak. "Csak én ülök ébren..."
Hol is kezdjem? Tavaly karácsonykor örültem, ha két rosszullét között gyorsan főztem, sütöttem valamit, amiből vagy tudtam enni, vagy... December 27-én töltöttük a 12. terhességi hetet, és izgatottan vártuk a január 2-át, akkor volt időpontunk genetikai ultrahangra. Nagyjából akkor dőlt el, hogy igen ketten lesznek, és valószínűleg fiúk. Aztán huss, eltelt egy év, persze voltak csigalassú hetek, hónapok, írok majd erről is.
Most itt vagyunk két féléves tündérmackóval. Tényleg tünemények, leszámítva egy-egy nehezebb éjszakát, fogzás, növekedési ugrások, frontok okozta őrületeket... Szóval eljött a karácsony, amit nagyon vártunk. Egyrészt az ünnep miatt, másrészt azért, mert régen voltunk ennyit együtt, és nem utolsó sorban azért, mert tapasztalt szülőként tudjuk, hogy az első félév az nehéz, nem kicsit...
Közben ugye költöztünk is, így immár az új otthonunkban, nagycsaládként vártuk Jézus születésének ünnepét. Adventben hangolódtunk, esténként együtt olvastuk Max Lucado: Kegyelem itt és most c. könyvét. A szívünk mellett a lakást is igyekeztünk fényesíteni. Új betlehemest is készítettünk, mert a régit szétszedtük a költözések során. A fát is időben beszerezték Szilárd és a nagyok. Tavaly kérték, hogy együtt díszítsük, ahogyan a többi barátjuknál szokás, addig az Angyal hozta a fát is. Mondjuk így sokkal könnyebb dolgunk van. A menü nálunk hagyományosan sült kacsacomb, krumplipüré, párolt káposzta. Napközben, ha kopog már a szemünk megeszünk minden fellelhető maradékot, és egy kis mézeskalácsot 😉 Most még egy gyors sajtostejfölös tészta is lett ebédre, így nagy nehezen kibírtuk, amíg megsültek a hápogó végtagjai. Persze voltak malőrök is. Délután egyszer csak megérkezett az Angyal, és mindenki megkapta a vágyott ajándékokat. Piroska egy csillámozót, amit persze ki kellett próbálni, de kellett hozzá némi anyai segítség. Ekkor erőteljes "illatok" jöttek a sütőből... upsz, épphogy nem égett oda a vacsora 😊 Terítés, italok előkészítése: Piróka vígan ugrándozva hozza a Márkát a kamrából, "rázzuk fel" kiáltások közepette. Szilárd sajnos nem hallotta, így amikor kinyitotta... Elmondása szerint egész finom a meggymárkás kacsacomb. Lehet, hogy ezentúl vörösbor helyett azt öntök majd alá 😂 Végül annyira degeszre ettük magunkat, hogy a desszertet épphogy csak megkóstoltuk. Az este további részében mi is a padlón fetrengtünk az ikrekkel együtt, akik semmit nem értettek az egész felfordulásból, de vígan csapkodták a zenélő játékokat. Még nem kapunk idegbajt a hangjuktól 😂 mármint a játékokétól... a gyerekek hangja? Nos... de hát mi akartunk nagycsaládot! Megkaptuk, és bárhogy is van, nem cserélnénk senkivel. ❤
Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk!
Hol is kezdjem? Tavaly karácsonykor örültem, ha két rosszullét között gyorsan főztem, sütöttem valamit, amiből vagy tudtam enni, vagy... December 27-én töltöttük a 12. terhességi hetet, és izgatottan vártuk a január 2-át, akkor volt időpontunk genetikai ultrahangra. Nagyjából akkor dőlt el, hogy igen ketten lesznek, és valószínűleg fiúk. Aztán huss, eltelt egy év, persze voltak csigalassú hetek, hónapok, írok majd erről is.
Most itt vagyunk két féléves tündérmackóval. Tényleg tünemények, leszámítva egy-egy nehezebb éjszakát, fogzás, növekedési ugrások, frontok okozta őrületeket... Szóval eljött a karácsony, amit nagyon vártunk. Egyrészt az ünnep miatt, másrészt azért, mert régen voltunk ennyit együtt, és nem utolsó sorban azért, mert tapasztalt szülőként tudjuk, hogy az első félév az nehéz, nem kicsit...
Közben ugye költöztünk is, így immár az új otthonunkban, nagycsaládként vártuk Jézus születésének ünnepét. Adventben hangolódtunk, esténként együtt olvastuk Max Lucado: Kegyelem itt és most c. könyvét. A szívünk mellett a lakást is igyekeztünk fényesíteni. Új betlehemest is készítettünk, mert a régit szétszedtük a költözések során. A fát is időben beszerezték Szilárd és a nagyok. Tavaly kérték, hogy együtt díszítsük, ahogyan a többi barátjuknál szokás, addig az Angyal hozta a fát is. Mondjuk így sokkal könnyebb dolgunk van. A menü nálunk hagyományosan sült kacsacomb, krumplipüré, párolt káposzta. Napközben, ha kopog már a szemünk megeszünk minden fellelhető maradékot, és egy kis mézeskalácsot 😉 Most még egy gyors sajtostejfölös tészta is lett ebédre, így nagy nehezen kibírtuk, amíg megsültek a hápogó végtagjai. Persze voltak malőrök is. Délután egyszer csak megérkezett az Angyal, és mindenki megkapta a vágyott ajándékokat. Piroska egy csillámozót, amit persze ki kellett próbálni, de kellett hozzá némi anyai segítség. Ekkor erőteljes "illatok" jöttek a sütőből... upsz, épphogy nem égett oda a vacsora 😊 Terítés, italok előkészítése: Piróka vígan ugrándozva hozza a Márkát a kamrából, "rázzuk fel" kiáltások közepette. Szilárd sajnos nem hallotta, így amikor kinyitotta... Elmondása szerint egész finom a meggymárkás kacsacomb. Lehet, hogy ezentúl vörösbor helyett azt öntök majd alá 😂 Végül annyira degeszre ettük magunkat, hogy a desszertet épphogy csak megkóstoltuk. Az este további részében mi is a padlón fetrengtünk az ikrekkel együtt, akik semmit nem értettek az egész felfordulásból, de vígan csapkodták a zenélő játékokat. Még nem kapunk idegbajt a hangjuktól 😂 mármint a játékokétól... a gyerekek hangja? Nos... de hát mi akartunk nagycsaládot! Megkaptuk, és bárhogy is van, nem cserélnénk senkivel. ❤
Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése