Nehéz esték és reggelek

Pirinkó oltást kapott. Nem nagy ügy, gondoltam, az első kettőt is tök jól viselte. Most azonban már délután láttam, hogy nincs jól. Sehol nem érezte jól magát, csak rajtam, ezért egész este kendőztünk. Nyűgös volt és sokat aludt. Aztán amikor fürdés közben is elpityeredett, már tudtam, nehéz éjszakánk lesz.
Az esti etetés után sokáig ringattam, énekeltem neki, mire végre elaludt, de a biztonság kedvéért magam mellé vettem. Éjjel kettőkor felébredtem, megtapogattam, és éreztem, hogy ez a gyerek bizony meleg. Mire nagy nehezen kihámoztam az éjszakai szerelésből (hálózsák, pizsama, body, pelus), természetesen teljesen felébredt, és örült, hogy reggel van. Nem úgy viselkedett, mint egy lázas gyerek, mosolygott, és elmesélte az álmát. Közben a lázmérő dolgozott, de végül is nem volt vészes a helyzet, csak hőemelkedés. Azért biztos, ami biztos alapon kapott egy kúpot. Na ennek már nem örült túlságosan.
Gondoltam, hogy a kúp majd elnyomja egy kicsit, de tévedtem. Az éjszaka további részében még ötször ébredtünk, ebből háromszor szomjas, éhes volt, tehát szopizni akart, így reggelre hulla voltam. Mivel nekem is vannak biológiai szükségleteim, kilenckor felkeltem, megreggeliztem, és beraktam egy adagot a mosógépbe. Ez utóbbi ugyan nem tartozik a mindennapi "kenyeremhez", de Apának már nem volt tiszta inge.
Pirinkó még vígan szundikált, így gondoltam, én is visszabújok mellé. Én balga, a telefont nem kapcsoltam ki, és természetesen egy igen fontos ügyben kerestek éppen: egy biztosítási üzletkötő üldöz már hetek óta. Megpróbáltam most is udvariasan lerázni, újra visszafeküdtem, de mire elaludtam volna, lánykám természetesen felébredt.
Szerencsére már csak a négyhónapos oltás van hátra, és aztán jó darabig nem lesz több kínzás. Jön majd helyette a fogzás. Már nagyon várom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kiköltöztettük

Végre!