A hely, ahol élünk





Ahol nyári hajnalokon rigófüttyre ébredsz. Télen lesed a cinkéket, akik hálásan eszegetik a madáretetőben elhelyezett finom falatokat. Ahol jóbarátod a boltos, a hentessel megbeszélheted a vasárnapi ebédet. A piacon megismernek az árusok, és nemcsak vásárolni jársz oda, hanem beszélgetni is. A szomszéd utcában van a kedvenc bringaboltod. Ahol nagyokat sétálhatsz, és friss levegőt szívhatsz. Ahol nemcsak a közvetlen szomszédodat ismered, hanem a negyedik, ötödik házban lakókat is. Ahol az emberek köszönnek egymásnak, mert egy utcában laknak. Van Pátria Egyesület, Sport Klub és Közösségi Ház szuper programokkal. A templom mellett csodás játszótér és hatalmas park.
Ahol otthonra leltünk, és itt élünk immár hat és fél éve: Pestújhelyen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eltelt egy év?

Bizony. Hihetetlennek tűnik. De kicsiken és nagyokon is látszik, hogy az elmúlt egy év nagyon nagy változást hozott az életünkben. Most itt ülök a két kis szuszogó között, akik már a mai mérés szerint nem is olyan kicsik. Peti 74 centiméter magas és 10.7 kiló, Misó szintén 74 centi, de kilókban "veri" a bátyját, 11.3. Látszik is rajta, érezzük is. Pedig szerintem kevesebbet eszik, de Petyusz az örökmozgó, egész nap meg sem áll, "tisztaapja". Nyilván többet éget. Amúgy tényleg nagyon hasonlít Szilárdra. Ugyanazok a huncut, fekete szemek, jó a humora már most, egy igazi bohóc. És egy perpetuum mobile 😁 Misóka, bár hamarabb indult el, szép kitartóan sétál, ha elesik feláll, általában cipel is valamit. Peti mindig rohan, pár nappal később követte öccsét a járásban, de neki kényelmesebb és persze gyorsabb, ha négykézláb mehet. Mindketten imádnak labdázni, ha labda van, minden van 😊 Petyusz már rúgni is próbálja. Dénes szerint nem igazi Keszei, ugyanis ő egyelőre a jo
További információk

Kiköltöztettük

Mi szívtelen, gaz szülők, kiraktuk legkisebb magzatunkat a hálóból. Azóta: - este egyedül elalszik (az esetek nagy többségében), - éjjel csak egyszer kel, de többnyire 8 órát szundít egyhuzamban, - délután is alszik legalább egy órát párhuzamosan Pirinkóval. Így pihentebbek vagyunk, és neki is sokkal jobb. Mégis mindenki döbbenten néz ránk: éppen a kicsit?! No ezt csak az érti meg, akinek van tapasztalata az együttalvós gyerekekkel. Ők nem néznek hülyének, és nem néznek rosszallóan. Nyugtatnak, hogy hátha majd ő is... egyelőre nem érdekli a dolog. Első reggel felébredt, kérdezem tőle: - Hol a Dini? - Nincs. ... és ennyiben maradtunk :-) Most már tudja, hogy Dini a kisszobában alszik, de ő csöppet sem kívánkozik oda. Talán majd a készülő faldekoráció segít... hm?
További információk