Apa és lánya



"Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek,
S egy ismerős szempárt megismerni vélek.
Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg,
Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam,
Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását,
boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm,
ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek,
Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban,
Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem,
Hálásan köszönöm csendes születésem."


Ezt a verset, Edótól, a régi Matávos főnökünktől kaptuk, amikor Piroska megszületett.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eltelt egy év?

2020. Én azért szeretlek, de nem bánom, hogy véged

Nem volt kedvem hozzá