A világ legegyszerűbb dolga

Csak magadhoz húzod az éhesen tátogó gyermeket, és már ömlik is a szájába az édes lé. Mindketten megkönnyebbültök békésen összebújva a kanapén. Ő elalszik, Te pedig mosolyogsz, és hálát adsz minden pillanatért, amit vele tölthetsz. Igen, ilyen egyszerű és csodás dolog a szoptatás. DE. Sajnos néha mégis nagyon nehéz. Mert ő az első gyermeked, és időnként elbizonytalanodsz.

Megszületése után néhány perccel rögtön szoptatni kezdtem Pirinkót, és ő nagyon ügyes volt. Pár napig "csak" előtejem volt, de ez tökéletesen elég volt neki. Aztán megindult a tej, és én nagyon boldog voltam, még akkor is, ha annyira fájt, hogy a karomat alig bírtam felemelni. Sosem voltam egy "csecses-begyes" menyecske, de mindig is szoptatni akartam a gyermekem, és tisztában voltam azzal, hogy nem a mell méretén múlik, mennyi teje van az embernek. Mindenféle példákat láttam korábban: nagymellű egyáltalán nem szoptató, és kismellű 3 évig szoptató anyákat is.
Amikor hazajöttünk a kórházból Pirinkó egész délután és este sírt. Nyilván az új környezet tette, de én tapasztalatlan anyaként azt gondoltam éhes. Azért próbáltam legalább kétórás időközöket tartani az etetések között, de a gyerek csak sírt-sírt, a melleimben már semmi nem volt, de csak akkor nyugodott meg, ha szopizhatott. Végül teljesen kimerülten hajnal ½ 3-kor sikerült elaludnunk. Aztán minden nap jobb lett, könnyebb. Kialakult a 3 óránkénti evés, a tejnél pedig beállt a kereslet-kínálat viszony.

Az élet ismét szép volt és derűs, egész a 7-8. hétig. Vannak ugyanis azok a fránya növekedési ugrások. Ilyenkor a kicsi emberpalánta csak enne és enne. Az ember lánya pedig ismét elbizonytalanodik, talán kevés a tejem? Kapkod fűhöz-fához, szalad a (nem, nem a vargához) védőnőhöz, és tápszert írat. Kutakodik az interneten, megbeszéli a fórumtársakkal, hogy náluk is éppen ez a helyzet. Homeopátiás bogyókat hozat Apával, aki egy hős, mert ezt még a nagy Budapesten sem egyszerű beszerezni, de Apa elmegy érte a világ (a kerület) végére is. Aztán pár nap alatt ismét helyreáll a rend.

Közben Pirinkó egyszer-egyszer tápszert kénytelen enni, ami nem egyszerű feladat. Elfogy a tej a cicikből, Pirinkó először nyúzza még őket, aztán feladja, és sírni kezd. Anya konstatálja a dolgot, irány a konyha. Vízforralás, tápkeverés, hűtögetés. Közben Pirinkó Apánál sírdogál. Végre kész a táp, Anya boldogan tuszkolja Pirinkó szájába a cuclit, aki nyomkodja azt kifelé a nyelvecskéjével és fuldoklik. Anyának eszébe jut, hogy a védőnő azt mondta a hipoallergén tápok kesernyésebbek. Megkóstolja. Valóban elég rossz íze van. Gyorsan tesz bele egy kis cukrot. Nem. Pirinkónak még mindig nem ízlik. Most már együtt sírnak. Végül egy óra kínlódás, ringatás, rábeszélés után a kis éhenkórász megeszi az addigra már majdnem hideg tápot, és végre elalszik.

A harmadik hónapban ismét átéltük ezeket a dolgokat. Új tejszaporító teát is próbáltam: görögszénamag, ánizsmag és kecskeruta keverékét, eddig úgy tűnik, ez hatásos.

Pirinkó eddigi élete során kb. 6-7 alkalommal kapott tápszert és néhányszor lefejt vagy fagyasztott tejet, de még mindig nagyon ügyetlenül iszik cumisüvegből. Nem is szereti, állandóan kitolja a nyelvével és fuldoklik, pedig a legkisebb lyukút használjuk.

Remélem tudom még szoptatni néhány hónapig, mert ez tényleg a világ legegyszerűbb és legnagyszerűbb dolga.