Blogot írni számítógép nélkül nem lehet
Sajnos a gépünk augusztus elején beadta az unalmast. Mivel nyaraltunk, nem nagyon hiányzott. Aztán meg elnyaraltuk a pénzünket, így kénytelenek voltunk lemondani róla. Azóta meg az egyre nagyobb pocakom miatt nem esik jól itt üldögélni.
Dióhéjban azért leírom mi történt velünk:
Augusztusban nyaraltunk mindkét nagyszülőnél egy-egy hetet és a Balatonnál egy hosszú hétvégét. Voltunk a veszprémi barátainknál is. Mindenhol remekül éreztük magunkat, Pirinkóval az élen, aki szereti a nyüzsgést.
Közben Pirinkó megtanult a saját ágyikójában aludni. Vannak néha átvándorlások, de az éjszakák 99%-ban alszik, egy-két felébredéssel, de ezek csak pár percig tartanak. Egy kis simogatás, cumi a szájába, és már alszik is tovább. Igaz mától a gyerekszobában alszik, meglátjuk...
Ezzel együtt kialakult a napirendje is: reggel 1/2 8-8 között ébredés, reggeli, játék, séta vagy alvás itthon 10-11 között, 12 ebéd, játék, alvás 2-4 között, uzsonna, gyümölcs, 8-kor fürdés, vacsora, 1/2 9-től alvás.
Sorban jönnek a fogacskák: most éppen a két felső kisörlője. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet, de alapvetően nem viseli meg nagyon a fogzás.
Tejen és k-betűs főzelékeken kívül mindent eszik, nem kell már külön főznöm neki, ami nagyon nagy könnyebbség.
Már kapaszkodás nélkül fel tud állni, tegnap tett egy bátortalan lépést is. Felmászik a kanapéra.
Ezeket mondja: bau-bau (kutya és minden négylábú), baba, mama, pa (pucs), bú, anya - de ez nem biztos, hogy engem jelent.
Dini: a hétfői ultrahang másfél héttel nagyobbnak mérte; vagy kibújik még novemberben, vagy nagyon nagy fickó lesz. Iszonyú sokat mocorog, néha mintha egy focicsapat lenne odabent. Pirinkó mindig megszeretgeti, persze biztosan nem érti még, hogy anya pocakja miért Dini.
A visszereim borzalmasan néznek ki, van két lyukas fogam, a héten elkapott minket a takonykór, de összességében nagyon jól vagyunk. Pirinkó minden nap produkál valami újat, hihetetlenül bújós kis cica lett, odavagyunk érte.
Dióhéjban azért leírom mi történt velünk:
Augusztusban nyaraltunk mindkét nagyszülőnél egy-egy hetet és a Balatonnál egy hosszú hétvégét. Voltunk a veszprémi barátainknál is. Mindenhol remekül éreztük magunkat, Pirinkóval az élen, aki szereti a nyüzsgést.
Közben Pirinkó megtanult a saját ágyikójában aludni. Vannak néha átvándorlások, de az éjszakák 99%-ban alszik, egy-két felébredéssel, de ezek csak pár percig tartanak. Egy kis simogatás, cumi a szájába, és már alszik is tovább. Igaz mától a gyerekszobában alszik, meglátjuk...
Ezzel együtt kialakult a napirendje is: reggel 1/2 8-8 között ébredés, reggeli, játék, séta vagy alvás itthon 10-11 között, 12 ebéd, játék, alvás 2-4 között, uzsonna, gyümölcs, 8-kor fürdés, vacsora, 1/2 9-től alvás.
Sorban jönnek a fogacskák: most éppen a két felső kisörlője. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet, de alapvetően nem viseli meg nagyon a fogzás.
Tejen és k-betűs főzelékeken kívül mindent eszik, nem kell már külön főznöm neki, ami nagyon nagy könnyebbség.
Már kapaszkodás nélkül fel tud állni, tegnap tett egy bátortalan lépést is. Felmászik a kanapéra.
Ezeket mondja: bau-bau (kutya és minden négylábú), baba, mama, pa (pucs), bú, anya - de ez nem biztos, hogy engem jelent.
Dini: a hétfői ultrahang másfél héttel nagyobbnak mérte; vagy kibújik még novemberben, vagy nagyon nagy fickó lesz. Iszonyú sokat mocorog, néha mintha egy focicsapat lenne odabent. Pirinkó mindig megszeretgeti, persze biztosan nem érti még, hogy anya pocakja miért Dini.
A visszereim borzalmasan néznek ki, van két lyukas fogam, a héten elkapott minket a takonykór, de összességében nagyon jól vagyunk. Pirinkó minden nap produkál valami újat, hihetetlenül bújós kis cica lett, odavagyunk érte.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése