Az én kis zsebibabám

Hordozom. Hordoztam 9 hónapig a testemben, természetesnek tekintem, hogy igényli a testkontaktus, így most is hordozom, csak már kívül. Szerintem annyira egyértelmű. A kultúránk tele van ringató- és altató dalokkal, ölbéli játékokkal. Miért akarjuk hát rácsok közé kényszeríteni azt a kis lényt, aki majomszeretettel csimpaszkodik rajtunk?
Van Nandu kendőnk, amit Orsiéktól örököltünk, és van egy Tündérputtonyunk, aminek a színét mi választhattuk. Mindkettőt nagyon szeretjük. A kendő olyan rusztikus, és sokféleképpen variálható. A mei-tai pedig roppant praktikus, kis helyen elfér, és Macnak is tetszik. Pirinkó pedig imádja mindkettőt, meglátja, hogy kötözöm magamra és már örül. Megkérdezem tőle, hogy jön-e a zsebibe, ő pedig szinte repül hozzám. Van, hogy nyűgös és nem tud az ágyában aludni, van amikor egyszerűen csak igényli, hogy ölben legyen és van, amikor nekem kényelmesebb pl. vásárlásnál vagy tömegközlekedésen.
Tegnap voltunk tanfolyamon is, így most már csípőn és háton is merem hordozni. Könnyebb lesz így a házimunka, hiszen mindkét kezem szabad. Háton pedig Mac viszi majd, szóval irány az erdő!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kiköltöztettük

Eltelt egy év?