Jó okom van rá...

... , hogy ritkán írok mostanában. Végre megjött a tavasz, és mi legalább napi 4-5 órát kint vagyunk a levegőn. Vagy rójuk a köröket és barátkozunk, vagy a kertben bogarászok, olvasgatok, amíg Pirinkó durmol a kocsiban.
Nehéz volt visszaszoktatni a babakocsiba, annyira megszokta, hogy a séta kendőben vagy mei-taiban történik. De most már túl nehéz nekem az elöl hordozáshoz, hátul pedig még csak egyszer próbáltam itthon, igaz, tetszett neki, de egyedül még nem merem kipróbálni.
A séta elején még szemezünk, beszélgetünk vagy játszik valamivel, aztán ha látom, hogy álmosodik, hasra teszem és pár perc múlva már alszik is. Így mostanában délelőtt és délután is legalább 2-2 órát alszik, és a fennmaradó időben sokkal jobban elvan.
Persze szórakoztatni azért kell. Sokat hallgatunk zenét: klasszikusokat vagy népzenét, na jó néha rockot is, és énekelünk neki vagy táncolunk vele. Esténként Apával tornázik, gyakorolják a fordulásokat, ami segítséggel prímán megy, kíváncsi vagyok mikor csinálja meg egyedül is.
Jól eltelnek hát a napjaink. Igaz, hogy a lakás szalad, főzni csak este tudok, amikor Mac hazaér, de azért még minden nap volt meleg étel és mindenkinek van tiszta, vasalt ruhája. Szóval megvagyunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eltelt egy év?

Kiköltöztettük