A nagy utazás

Csütörtökön útra keltünk, hogy meglátogassuk a vámoscsaládi nagyszülőket. Ez volt az első nagy utazásunk Pirinkóval, így nem kis izgalommal vágtunk neki az előttünk álló több mint 200 kilométernek. Természetesen becsomagoltuk a fél háztartást, több váltás ruhát minden napra, a kedvenc játékokat és még a játszószőnyeget is. A babakocsiról végül úgy döntöttünk, itthon marad, de nem is bántuk, a hétvégén nem volt éppen kellemes az időjárás Vas megyében.
Hogy elkerüljük a nagy budapesti dugókat, jókor reggel elindultunk. Ez azért is bizonyult jó ötletnek, mivel Pirinkó délelőtt legtöbbször alszik. Kicsit ugyan felélénkült a kora reggeli szopizás után, miközben öltöztettem hangoskodott és örült, hogy nem kell aludnia, de még ki sem értünk a városból, már mélyen szundizott. Néha felébredt ugyan pár percre, de rögtön aludt is tovább.
A nagyszülők és Adrienn, Pirinkó keresztanyja már izgatottan vártak minket. Még babaágyat is szereztek a szomszédból, így mindenki kényelmesen tudott éjjel aludni.
Kicsit féltem, hogy az idegen környezet majd megzavarja és éjszakáznunk kell, de a sok új inger teljesen kimerítette, így gond nélkül elaludt.
A mama és a papa természetesen nem tudtak betelni vele, mi pedig kikapcsolódhattunk egy kicsit, hiszen az egész napos szórakoztatást most megoldották helyettünk. Pirinkó persze hálás közönség volt, mosolygott, bájolgott és sokat beszélgetett mindenkivel. Ráadásul csütörtök este megörvendeztetett minket is, és végre a sok-sok gyakorlás után átfordult hasról hátra. Nem mintha el lenne maradva a mozgásban, csak már régóta láttuk, hogy nagyon közel áll hozzá, de most sikerült neki először.
Szombaton dél körül indultunk visszafelé, így sajnos a hazaút már nem volt zökkenőmentes. A város szélétől hazáig majdnem egy órán át araszoltunk, amit Pirinkó már nagyon nehezen tűrt, pedig az összes dalt elénekeltem neki, ami eszembe jutott. Sose fogom megérteni, hogy szombat délután miért van ekkora dugó?! Nagy megkönnyebbülés volt, amikor végre bekanyarodtunk az utcánkba, és ahogy beléptünk az ajtón Pirinkó is megnyugodott, és békésen kivárta amíg kipakoltunk.
Minden gond nélkül zajlott hát az első nagy utazásunk, és mivel az én szüleim is távol élnek tőlünk, lesz még részünk hasonló élményekben.