In medias res... folytatom


Akik barátaim a fészbúkon, olvashatták, hogy életünk újabb csodái növekedőben vannak a pocakomban. Vagyis igen, jönnek az ikrek, Péter és Kristóf. Várható érkezésüket nehéz előre megjósolni, hiszen a kiírt dátum, július 10. ikrek esetében csak egy szám. Most a 31. hetet töltjük be éppen a mai napon. A mai ultrahangos mérések alapján becsült súlyuk koruknak teljesen megfelelő 1700-1800 gramm közötti. A májenzimjeim is rendeződtek, ami miatt volt egy kis izgalmunk 3 hete, és sajnos a húsvétot a klinikán töltöttem emiatt.
Most úgy tűnik minden a terv szerint alakul, és legalább június közepéig bent maradnak a fiúk. Egyetlen probléma van, Petike farfekvésű, így most egyre nagyobb az esély a császármetszésre, amit pedig szerettem volna elkerülni. Ráadásul sikerült egy olyan elfogadó, és engem maximálisan támogató doktornőt találnom, aki abszolút partner ebben. Ő még mindig optimista, így én sem adom fel, hátha sikerülne valahogy Petikénk buksijának a megfelelő pozícióba kerülni.
Lelkileg azt kell mondjam hullámzunk. Az egész család. És ez néha igen nehéz. Tegnap este majdnem mindenki sírt valami miatt, amik alapvetően nem nagy dolgok, de tudjuk, hogy a háttérben az egész felfordult életünk áll. Én is kiborultam, hogy mi lesz velem 4 gyerekkel, ha most ezzel a kettővel is ilyen nehéz... Persze lefekvésre a dolgok a helyükre kerültek, és reggel végre a nap is kisütött, ami valljuk be, nagyon hiányzott már.
Én az orvosi vizsgálat után bementem a nagy bioboltba, és megleptem magam néhány finomsággal. Mert csak hogy egyszerű legyen az életem, ismét terhességi diabéteszem van. Számolom a chkat és mérem az időt meg a vércukor szintemet. Megyek is uzsonnázni 😉

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eltelt egy év?

Kiköltöztettük