Megütöttem a bokámat

Sajnos nem átvitt értelemben. Tegnapelőtt vittem le Pirinkót sétálni, jött velünk apósom is. Az utolsó két lépcsőfokon rosszul léptem, és alám fordult a bokám. Hallottam egy nagy reccsenést és persze iszonyúan fájt. Még jó, hogy nem estem el, mert akkor Pirinkónak is baja lett volna. Így nagy nehezen visszamentünk a lakásba, és felforgattuk néhány ember életét.
A legrosszabbkor történt az egész, a nagyszülők ugyanis éppen aznap repültek Dublinba a másik fiukhoz. Így aztán gyorsan meg kellett szervezni az én kórházba szállításomat, az ő reptérre fuvarozásukat, és Pirinkó felügyeletét. Nem volt egyszerű, de végül minden megoldódott.
Én kaptam egy csinos bokarögzítőt, mivel "csak" szalaghúzódásom lett. Hat hétig kell ezt a kényelmes kis csizmát viselnem. Lehetőleg sokat kell pihennem, feküdnöm, úgyhogy most minden napra jön valaki segíteni. Pirinkó jól viseli, csak nem érti miért járok ilyen mókásan, és persze miért nem érek oda azonnal, ha ő "szólít".
Pedig már éppen elterveztem, hogy a héten visszaszoktatom a kiságyába, de most valahogy úgy érzem, nem esne olyan jól "kiugrani" az ágyamból az éjszaka közepén.