Árvíz

Amikor a Belvárosban dolgoztam, mindig kimentem a Duna partra megnézni, ha jött az ár. Néha hétvégén elbringáztunk valamelyik hídhoz is, és néztük, ahogy dübörög a folyó, és visz magával mindent, ami az útjába kerül. Félelmetes volt. Most is az, pedig most csak a tévében látom. És látom, ahogy a Hernád, a Sajó és a Bódva házakat sodor el, életeket tesz tönkre.
Szilt tegnap este berendelték, és sok társával együtt most ő is a Hernád mellett segít.
Nem tudjuk meddig tart, reméljük most már hamarosan lenyugszanak a vizek, és valahogy helyrehozhatók azok a károk, amiket okoztak. Addig is imádkozom. Azokért, akiknek mindene odaveszett, hogy legyen erejük újrakezdeni, és azokért is, akik segítenek, akár kötelességből, akár önként teszik.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ünnepek - hétköznapok

Elteltek az ünnepek, és zajlanak a szürke, unalmas hétköznapok... No de nem a mi életünkben. Mármint szürkének elég szürkék, köszönhetően a napok óta tartó ködös-felhős időnek, de unalmasnak azért egyáltalán nem mondanám. Piroska nagyjából kialakult napirendjéhez igyekszünk igazodni, ami a részemről néha nagyon nehéz, már ami a reggeli ébredést illeti. Sajnos a kisasszony ráadásul elhagyta a délelőtti alvást, így csak ebéd után jut szusszanásnyi időm, de hála Dénes úrfinak ilyenkor sem mindig tudok pihenni. Így aztán estére sokszor nagyon fáradt vagyok, főleg, ha az előző éjszaka valaki valamiért nem alszik rendesen. Most jól vagyok, várom a holnapi napsütést, és reménykedem, hogy napi 20 percnél többet lehetünk a levegőn, mert nagyon ránk férne. Pirinkó is jobban lefáradna, és talán az engem eléggé aggasztó sápadtsága is elmúlna. Mindenesetre addig is tömöm vitamin- és vastartalmú kajákkal, szerencsére vevő rá. Dinit nem kell tömni, általában 7* eszik egy nap, nagyjából ugyanennyit te...
További információk

28 hónap és 1 hét avagy ikreket szoptatni és már nem...

Előre szólok, hogy brutál hosszú lesz, és még így sem sikerült minden gondolatot kiírnom magamból, de az elválasztás azért valahol nekem is fájdalmas volt... Kezdem a végén, mert nem úgy és nem akkor ért véget, ahogyan terveztem, de végülis így egy hónap távlatából mondhatom, hogy sikerült, talán nagyobb sérülés nélkül elválasztani őket. Egy vizsgálat miatt 24 óráig ki kellett hagynom a szoptatást, de mivel már úgyis készültem rá, hogy elbúcsúzzunk, nem teketóriáztam. A vizsgálat előtti napon, ebéd után mondtam nekik, hogy nincs több cici, beteg, mesélek, énekelek alszunk. Ennek többször is nekifutottunk már korábban, voltak napok, amikor pár perc után hajlandóak voltak elengedni, és hozzámbújva elaludni. De ez most más volt, ők is érezték, és én is eltökélt voltam. Így aztán félóra zokogás, hiszti, pólótépés, ordítás következett. Peti kezdett fáradni, rajta már azt láttam, hogy hajlandó lenne elaludni, lefeküdt mellém a kanapéra. De Misó hajthatatlan volt, csak sírt és kiabált: de cic...
További információk