Nos, igen. Közeleg a "terrible two", nálunk duplán is 🙃 Néha vicces, máskor úgy érzem, feladom, kész, vége, nincs több eszközöm. De a nap mindig lemegy, és másnap újra felkel, a felhők mögött pedig mindig süt... és egyéb közhelyek. Nincs mese, ezt a korszakot túl kell élni. Szerencse, hogy ritkán tör rájuk egyszerre. Természetükből adódóan, Misó az, aki borzasztóan bele tudja lovalni magát, hüppögésig, fuldoklásig tudja vinni. És az is vicces, ahogy Peti reagál minderre. Egy darabig tűri, elvonul játszani, aztán jó esetben odajön, és engem bánt, rossz esetben csinál valami irtó nagy rosszaságot. Nehogy már elfelejtsem, hogy ő is itt van 😉 Persze napjaink nagy része nem erről szól, bár az önállósodásra törekvés, és az öntudatra ébredés szinte minden tevékenységben jelen van. "Ededül" jönnek le a lépcsőn, hozzák a tejet a kakaóhoz, amibe "koszt" kell tenni 😁 "Ededül" akarnak vetkőzni, akkor is, ha nyakig kakisak 🙃 "Ededül" akarnak be...
Én csak azért hívom ApÁ-nak a blogban Gy-t, mert nem akarom, hogy nagyon visszakereshető legyen. Itthon igyekszem a nevén szólítani, persze ha a gyereknek mondom, akkor azt mondom, hogy vidd oda ezt-azt Apának, Ő viszont engem következetesen Anyának szólít, amitől nagyon borsózik a hátam, pont azért, mert nem vagyok az anyja és mert már olyan mintha nem is lenne nevem :(
VálaszTörlésHa mindenféle magyarázat nélkül, csak Mac-ot írnál, fogalmam sem lenne, kiről van szó... Maximum ötletem. :) És igaza van! :)
VálaszTörlés