Mi szívtelen, gaz szülők, kiraktuk legkisebb magzatunkat a hálóból. Azóta: - este egyedül elalszik (az esetek nagy többségében), - éjjel csak egyszer kel, de többnyire 8 órát szundít egyhuzamban, - délután is alszik legalább egy órát párhuzamosan Pirinkóval. Így pihentebbek vagyunk, és neki is sokkal jobb. Mégis mindenki döbbenten néz ránk: éppen a kicsit?! No ezt csak az érti meg, akinek van tapasztalata az együttalvós gyerekekkel. Ők nem néznek hülyének, és nem néznek rosszallóan. Nyugtatnak, hogy hátha majd ő is... egyelőre nem érdekli a dolog. Első reggel felébredt, kérdezem tőle: - Hol a Dini? - Nincs. ... és ennyiben maradtunk :-) Most már tudja, hogy Dini a kisszobában alszik, de ő csöppet sem kívánkozik oda. Talán majd a készülő faldekoráció segít... hm?
Én csak azért hívom ApÁ-nak a blogban Gy-t, mert nem akarom, hogy nagyon visszakereshető legyen. Itthon igyekszem a nevén szólítani, persze ha a gyereknek mondom, akkor azt mondom, hogy vidd oda ezt-azt Apának, Ő viszont engem következetesen Anyának szólít, amitől nagyon borsózik a hátam, pont azért, mert nem vagyok az anyja és mert már olyan mintha nem is lenne nevem :(
VálaszTörlésHa mindenféle magyarázat nélkül, csak Mac-ot írnál, fogalmam sem lenne, kiről van szó... Maximum ötletem. :) És igaza van! :)
VálaszTörlés